Tetszik a sorrend,
remélem nektek is.
Kívánok mindenkinek
sok boldogságot,
egészséget az újévben
és az összes
még újabb években.
Azt mondják a többi
jön magától.
Úgy legyen!
2008-12-31
Bort Búzát Békességet
Tetszik a sorrend,
remélem nektek is.
Kívánok mindenkinek
sok boldogságot,
egészséget az újévben
és az összes
még újabb években.
Azt mondják a többi
jön magától.
Úgy legyen!
2008-12-30
Hát nem bosszantó
... hogy lebetegedtem az "évzáró ünnepélyre" amit szilveszternek szokás nevezni? Begyulladt a mandulám. Nesze neked boldogság. De még azért sem fogom ágyban tölteni. Holnap délig kúrálom magam, aztán holnapután folytatom.
A muris csak az, hogy hívnak az emberek telefonon, jókat kívánnak én meg örvendek ha három szót sikeül kinyögni elég hangosan ahoz, hogy a vonal túlsó felén kivehető legyen "Halló!", "Köszönöm!", "Viszont!" és nagy mosoly, remélem az is hallatszik a túloldalon. Örvendek mikor az emberek veszik a fáradtságot fél percre felhívni egy semmitmondó pompás sms megírása helyett.
A muris csak az, hogy hívnak az emberek telefonon, jókat kívánnak én meg örvendek ha három szót sikeül kinyögni elég hangosan ahoz, hogy a vonal túlsó felén kivehető legyen "Halló!", "Köszönöm!", "Viszont!" és nagy mosoly, remélem az is hallatszik a túloldalon. Örvendek mikor az emberek veszik a fáradtságot fél percre felhívni egy semmitmondó pompás sms megírása helyett.
2008-12-29
Hétfő hajnali hulla
... -nak érzem magam. Elméletileg egy órát dolgozom. Mármint nem is, csak őrzöm a gépet, ha minden jól megy kilenckor kikapcsolom s megpróbálok minél hamarabb átesni az ügyeim elintézésén, ami mára még hátra maradt, majd alszom egy nagyot.
Egyelőre várok. Eredményeket. És a hajnali óra, meg a hétfő és egyebek ellenére pörög az agyam.
Kaptam az élettől, a barátaimtól még két napot. Egyre jobban értem, miért nem találom a helyem a nagyvilágban. Hiányzik ez a közvetlenség, őszinteség, összetartozás. A folytatás hónapok, évek után is ott, ahol abbahagytuk. Hol vannak az erre képes emberek. Mintha egyre fogynának.
Elég sokat ismertem meg az utóbbi években, de egy kezemen meg tudom számolni, hányan képesek kimondani azt amit gondolnak. Egyszerű dolgokat:
- Nézd milyen ruhát vettem. Jól áll?
- Bocs, de nem.
Ehelyett idétlen mosoly és persze, nagyon, eszményi. Közben a hülye is látja, hogy olyan mintha egy lisztes zsákot húztam volna magamra. Mibe kerül az őszinteség? Hogy elzavarod magad körül a gyenge szívű, porc-gerincű képmutatókat? Ennyire fontosak ezek az "emberek"?
Na de nem morgok többet, azt mondták, nem áll jól. Inkább köszönet a fiuknak az elmúlt napokért és maradok a várakozással a legközelebbi alkalomig. Köszönet Maát-nak, hogy van, a legjobb "barátnőmnek", hogy mellettem, Tefnutnak a szavakért, A.-nak a keresztfiamért, tesóimnak azért, hogy elhiszem van értelme, H.-nak, hogy mindig fogad a konyhai fotelben, P.-nek és G.-nek az emberségükért és türelmükért a szakmai előrehaladásom során, az olvasóimnak, akik őszintén kommenteltek, hogy kitartóan elviselnek és az életnek, hogy még nem golyóztam be teljesen.
Egyelőre várok. Eredményeket. És a hajnali óra, meg a hétfő és egyebek ellenére pörög az agyam.
Kaptam az élettől, a barátaimtól még két napot. Egyre jobban értem, miért nem találom a helyem a nagyvilágban. Hiányzik ez a közvetlenség, őszinteség, összetartozás. A folytatás hónapok, évek után is ott, ahol abbahagytuk. Hol vannak az erre képes emberek. Mintha egyre fogynának.
Elég sokat ismertem meg az utóbbi években, de egy kezemen meg tudom számolni, hányan képesek kimondani azt amit gondolnak. Egyszerű dolgokat:
- Nézd milyen ruhát vettem. Jól áll?
- Bocs, de nem.
Ehelyett idétlen mosoly és persze, nagyon, eszményi. Közben a hülye is látja, hogy olyan mintha egy lisztes zsákot húztam volna magamra. Mibe kerül az őszinteség? Hogy elzavarod magad körül a gyenge szívű, porc-gerincű képmutatókat? Ennyire fontosak ezek az "emberek"?
Na de nem morgok többet, azt mondták, nem áll jól. Inkább köszönet a fiuknak az elmúlt napokért és maradok a várakozással a legközelebbi alkalomig. Köszönet Maát-nak, hogy van, a legjobb "barátnőmnek", hogy mellettem, Tefnutnak a szavakért, A.-nak a keresztfiamért, tesóimnak azért, hogy elhiszem van értelme, H.-nak, hogy mindig fogad a konyhai fotelben, P.-nek és G.-nek az emberségükért és türelmükért a szakmai előrehaladásom során, az olvasóimnak, akik őszintén kommenteltek, hogy kitartóan elviselnek és az életnek, hogy még nem golyóztam be teljesen.
2008-12-28
2008-12-26
Épület
Hirtelen omlott össze. Kemény tartógerendáiról már-már legendák születtek, mégis, egyszer csak, minden előjel, figyelmeztetés nélkül beszakadt az egész, maga alá temetve őket. Lábakat tört, karokat kifacsart, testeket roncsolt, nyakat tépett irgalmatlanul, szíveket hasított darabokra.
Itt ülsz, nézed a romokat és egyre tisztább minden, egyre valósabb ami feldereng. A kezdeti öröm, hogy megmenekültél egyre keserübb. Ott volt az a hajszálrepedés a helyiség sarkában, majd az ablak húzott picit, ahogy elferdült a keret, alíg észrevehetően nőtt a rezgés, minden teherszállító elhaladtával az ajtó elött, de leginkább az az állandó zsongás. Egyszer fel is figyeltél rá mintha, csak éppen magyarázatot nem találtál rá. Tavasz volt épp, azt hitted méhek a kertben.
Csak apróságok, nem hibáztathat senki, hogy nem adtál jelentőséget nekik. Egyedül te érzed, hogy az események mértékét nem érzékszerveink, hanem figyelmünk szabja meg.
Itt ülsz, nézed a romokat és egyre tisztább minden, egyre valósabb ami feldereng. A kezdeti öröm, hogy megmenekültél egyre keserübb. Ott volt az a hajszálrepedés a helyiség sarkában, majd az ablak húzott picit, ahogy elferdült a keret, alíg észrevehetően nőtt a rezgés, minden teherszállító elhaladtával az ajtó elött, de leginkább az az állandó zsongás. Egyszer fel is figyeltél rá mintha, csak éppen magyarázatot nem találtál rá. Tavasz volt épp, azt hitted méhek a kertben.
Csak apróságok, nem hibáztathat senki, hogy nem adtál jelentőséget nekik. Egyedül te érzed, hogy az események mértékét nem érzékszerveink, hanem figyelmünk szabja meg.
Ártatlan
Ha te járnál ott, ahol én jártam
Ha te látnád azt, amit én láttam
Ha te állnál ott, ahol én álltam
Nem lennél már ártatlan
Fonográf : Dal az ártatlanságról
Nem tudtam ennél szebben leírni még.
Ha te látnád azt, amit én láttam
Ha te állnál ott, ahol én álltam
Nem lennél már ártatlan
Fonográf : Dal az ártatlanságról
Nem tudtam ennél szebben leírni még.
Korcsolya
Tizenöt éve nem volt korcsolya a lábamon. Valamiért úgy döntöttem akkor, többet nem húzok a lábamra pengés cipőt. Most akkora kedvem lett hozzá, hogy nem bírok magammal. Csahogy nem találok valakit, aki akarna velem jönni ... ha nem sikerül meggyőzni senkit, mérges leszek s elmegyek egyedül. Mégazértis és csakazértis. NA!
Answer to a question not ment for me
The Liberine ... I DON'T! ... Yes, I feel love, I feel pity, it's not what you wanted, is it? I'm not sorry.
2008-12-25
Ajándékozás
Hogy mekkora BUTÁK egyesek. Ilyeneket mondanak a karácsonyi ajándékozásról, hogy kell, illik és hasonlók. Hát NEM kell, nekem legalábbis nem, egy olyan embertől, aki így gondolja. Azt meg, hogy mit illik, arra legtöbbször xarok magasról.
Én szeretek adni, helyesebben, van, akinek szeretek, annak szívből és megpróbálok olyat, aminek örvend is. Nem vesz fel heteket, idegeskedést, hanem pár órát és egy beszélgetést, amiből ki lehet hámozni, mire vágyik. Olyan nehéz ez? De nem is ez az igazi kérdés. Az ilyen emberek próbálták, milyen érzés ez? És? Semmi? Szegények.
Én szeretek adni, helyesebben, van, akinek szeretek, annak szívből és megpróbálok olyat, aminek örvend is. Nem vesz fel heteket, idegeskedést, hanem pár órát és egy beszélgetést, amiből ki lehet hámozni, mire vágyik. Olyan nehéz ez? De nem is ez az igazi kérdés. Az ilyen emberek próbálták, milyen érzés ez? És? Semmi? Szegények.
Karácsony
Olvasgatok, lógok a neten, beszélgetek, van időm, ma még. Kihasználom. Furcsa az emberek mennyi féle képpen élik meg az ünnepet.
Én nagyon szeretem a Karácsonyt. A vallási értékét szintúgy, mint amit megélek évről-évre ezen a napon. Banálisan hangzik, ha azt mondom, hogy azért, mert összegyűl a család, de talán érthetőbb, ha bevallom, hogy az egész évi "úton élet"-ben ez a pillanat, amikor feltöltödöm. A sok műanyag mosoly és hasonló jókívánság ellenére is olyan mintha itt lenne vége az évnek, megpihenek. (Lehet ezért nem értékelem különösebben a szilvesztert.) Ilyenkor állok a legközelebb az érzéshez, hogy Itthon vagyok, Hazaértem. Már majdnem elhiszem, hogy Tartozom Valahova. Még így másnap is, mikor csak pihenjük a tegnapot.
Eszembe jútott két sor egy versből
"Az ünnepet mindig mi gondoljuk el,
de csak a tárgyak élik a csodát."
(Az ünnep, Jánk Károly - Álom a nyomokban)
Csabi Baba az ágy sarkán, csillogó díszek a fán, csomagolópapír maradványok a fa alatt, fenyő- és álomillat, friss kávé pára az új ajándékcsészikéből, piros meg zöld szalvéták, szalagok szanaszét és még sorolhatnám. Idén is egy tárgy vagyok a többi között, lustán elterpeszkedve az ágyon, stresszelő gondolatoktól mentesen, kellemesen relantinba állított agyvelővel, ami megéli a csodát.
Én nagyon szeretem a Karácsonyt. A vallási értékét szintúgy, mint amit megélek évről-évre ezen a napon. Banálisan hangzik, ha azt mondom, hogy azért, mert összegyűl a család, de talán érthetőbb, ha bevallom, hogy az egész évi "úton élet"-ben ez a pillanat, amikor feltöltödöm. A sok műanyag mosoly és hasonló jókívánság ellenére is olyan mintha itt lenne vége az évnek, megpihenek. (Lehet ezért nem értékelem különösebben a szilvesztert.) Ilyenkor állok a legközelebb az érzéshez, hogy Itthon vagyok, Hazaértem. Már majdnem elhiszem, hogy Tartozom Valahova. Még így másnap is, mikor csak pihenjük a tegnapot.
Eszembe jútott két sor egy versből
"Az ünnepet mindig mi gondoljuk el,
de csak a tárgyak élik a csodát."
(Az ünnep, Jánk Károly - Álom a nyomokban)
Csabi Baba az ágy sarkán, csillogó díszek a fán, csomagolópapír maradványok a fa alatt, fenyő- és álomillat, friss kávé pára az új ajándékcsészikéből, piros meg zöld szalvéták, szalagok szanaszét és még sorolhatnám. Idén is egy tárgy vagyok a többi között, lustán elterpeszkedve az ágyon, stresszelő gondolatoktól mentesen, kellemesen relantinba állított agyvelővel, ami megéli a csodát.
Hehe
Fejemben madarak, csillagok,
szivárványszín hajnalok,
köröznek tarkán, halkan,
jó nagy pofot kaptam.
szivárványszín hajnalok,
köröznek tarkán, halkan,
jó nagy pofot kaptam.
2008-12-22
óóóóóóóóóóóááááááááááááááááúúúúúúúúúú
Hogy lehet ma melózni? Én kész vagyok.
De ejsze mások még készebben vannak. Köszönettel, hogy még vannak gondolkodó egyének és sajnálattal, hogy csak ennyire mennek vele, ajánlom figyelmetekbe az öregurat.
REALITATEA.NET - Ion Iliescu a fost huiduit şi lovit cu ouă la festivităţile prilejuite de comemorarea a 19 ani de la Revoluţie. VEZI VIDEO NECENZURAT
De ejsze mások még készebben vannak. Köszönettel, hogy még vannak gondolkodó egyének és sajnálattal, hogy csak ennyire mennek vele, ajánlom figyelmetekbe az öregurat.
REALITATEA.NET - Ion Iliescu a fost huiduit şi lovit cu ouă la festivităţile prilejuite de comemorarea a 19 ani de la Revoluţie. VEZI VIDEO NECENZURAT
Ketten
Látom a pirosan szikrázó gömböket a zöld ágak között, érzem a gyertyaláng melegét, elvegyülve a friss fenyővel. Dobozok, szinesek, szalaggal masnisak. Gyerekkórus csilingel, külömben csend. Némán vár a hóra minden. És én? Talán nyikorgó léptek zajára, kacagásra, talán semmire. Valahonnan töltöttkáposzta illata szüremlik be. Íriszem zöldre vált az emlékek súlya alatt.
Nem látja senki, a monitor fénye is kialudt, a playlistben lejárt az utolsó dal. Itt csak a némaság olyan mint a hegyekben. Elkívánkozunk. Én a napsütésbe, fenyőm a havas sziklaszírtre.
Nem látja senki, a monitor fénye is kialudt, a playlistben lejárt az utolsó dal. Itt csak a némaság olyan mint a hegyekben. Elkívánkozunk. Én a napsütésbe, fenyőm a havas sziklaszírtre.
Nightingale - Norah Jones
Nightingale
Sing us a song
Of a love that once belonged
Nightingale
Tell me your tale
Was your journey far too long?
Does it seem like I'm looking for an answer
To a question I can't ask
I don't know which way the feather falls
Or if I should blow it to the left
All the voices that are spinnin' around me
Trying to tell me what to say
Can I fly right behind you
And you can take me away
2008-12-21
Meredek
Forró, sós patak keresi útját a gerinc fölött húzódó mélyedésben. Az izmokban felgyülemlett feszültség majdnem tapintható. Finoman simít végig újjbegyeivel, az elrejtett mélyedést keresve. Szenvedély nyitja tágra pupilláit, ahogy feltekint. Egy utolsó nekirugaszkodás a csúcsig. Bőre hullámzásán látni, ahogy engedelmeskednek az izomrostok. A kis csomók átrendeződnek a hátán, a térd fölött két sánc képződik, a comb acélosra húzódik. Zihálás tölti be levegőt. Az agyban már készül az ismerős zsongás. Alkarja megfeszül az utolsó lendület elött, majd mintha gyomrából törne elő az erő, minden idegszálat felborzolva. Szédül is picit, ahogy lenéz a mélybe.
Alíg pár másodperc, lucsoksan és kimerülten, de tisztult fejjel,győzelmesen élvezi a meredek fal látványát, ahol épp kimászott.
Alíg pár másodperc, lucsoksan és kimerülten, de tisztult fejjel,győzelmesen élvezi a meredek fal látványát, ahol épp kimászott.
2008-12-20
Visszaúton
Még fáradtan az arra úttól ültem az autóban. Még nincs tél, már nincs ősz. A színek vegyülnek. Még nem fehér és már nem tiri-tarka. Bekukucskáltam az erdőbe, lentről felfele, mint kisfiuk a lányok szoknyája alá. Meglestem a feltárulkozó kőzetek csíkjat. Mindig elvarázsolnak, mint Faludyt a mellüket mutogató nők. Csalfa szerelem. Örök.
Az üvegre tapasztom tenyerem, hűs sugarakkal simogat, elzár. Odaképzelem magam, a fák közé, elnyúlva a földön, avarral hajamban, földdel körmeim alatt, szeretkezem a földdel. Álom. Ébredek. De lesz még nyár és meglopom őt, csókót, hűset a hőségben, homlokára. Rögök folynak ereimben, ágak és fűszálak, zsongó patakok, napsütésben csillogó tavak.
Szeretem.
Én vagyok.
Az üvegre tapasztom tenyerem, hűs sugarakkal simogat, elzár. Odaképzelem magam, a fák közé, elnyúlva a földön, avarral hajamban, földdel körmeim alatt, szeretkezem a földdel. Álom. Ébredek. De lesz még nyár és meglopom őt, csókót, hűset a hőségben, homlokára. Rögök folynak ereimben, ágak és fűszálak, zsongó patakok, napsütésben csillogó tavak.
Szeretem.
Én vagyok.
2008-12-17
Izelítő
Testvérem hagyta a telefonomon, meghallgattam és tetszett
Fort Minor - Kenji
That day, he crawled out of bed like he always did,
Bacon and eggs with wife and kids,
He lived on the second floor of a little store he ran,
He moved to LA from Japan,
They called him 'Immigrant,'
In Japanese, he'd say he was called "Issei,"
...
So two trash bags is all they gave them,
When the kids asked mom "Where are we goin'?"
Nobody even knew what to say to them,
Ken didn't wanna lie, he said "The US is lookin' for spies,
So we have to live in a place called Manzanar,
Where a lot of Japanese people are,"
Stop it don't look at the gunmen,
You don't wanna get the soldiers wonderin',
If you gonna run or not,
'Cause if you run then you might get shot,
...
Fort Minor - Remember The Name
It's just ten percent luck
Twenty percent skill
Fifteen percent concentrated power of will
Five percent pleasure
Fifty percent pain
And a hundred percent reason to remember the name
Fort Minor - Kenji
That day, he crawled out of bed like he always did,
Bacon and eggs with wife and kids,
He lived on the second floor of a little store he ran,
He moved to LA from Japan,
They called him 'Immigrant,'
In Japanese, he'd say he was called "Issei,"
...
So two trash bags is all they gave them,
When the kids asked mom "Where are we goin'?"
Nobody even knew what to say to them,
Ken didn't wanna lie, he said "The US is lookin' for spies,
So we have to live in a place called Manzanar,
Where a lot of Japanese people are,"
Stop it don't look at the gunmen,
You don't wanna get the soldiers wonderin',
If you gonna run or not,
'Cause if you run then you might get shot,
...
Fort Minor - Remember The Name
It's just ten percent luck
Twenty percent skill
Fifteen percent concentrated power of will
Five percent pleasure
Fifty percent pain
And a hundred percent reason to remember the name
A vértől hányok
... mondta egyszer balettka. Azt válaszoltam, hogy én is, ráadásul a mai nap kibővítem a listát: A szomszéd főztjétől is hányok. Na meg a kommunizmustól, amely kitalálta a tömbházépítés pozitívumjait (mert ugye csak kitalálva vannak) és leginkább a hülye tervezőtől, aki a fürdő szellőztetését (és egyeseknek az egész házét) a szomszéd fűrdőjének légterével oldotta meg. Érthetőbben, a szellőzőcsatorna végigvonul az emeleteken, minden fürdőszobában nyílása van és valószínűleg a kürtő felső vége betömve.
Ha véletlenül a szomszéd olvasná a blogom, bocsánat a kijeletésért, nem tudatos ez a megnyilvánulás, akaratlanul, sőt, kontrollálhatatlanul hányingerem lesz mikor a kaja szagját érzem. Enyhítene a helyzeten, ha például a hagymát kezdetben csak minden második alkalommal égetné oda, majd csak minden harmadik, illetve negyedik esetben, végül meg leszokna róla teljesen. Továbbá érdekes lehet, de a romlott húst ki kell dobni és helyette frisset venni. Ha már megvan a friss termék, azt lassú tüzön, lefedve is lehet főzni, így kevesebb gőz, kevesebb bűz, kissebb gázszámla és talán finomabb ebéd lesz az eredmény. De ami a legfontosabb, ellenőrizze csak le, ugy-e nem falazták be a konyhaablakát? Képzelje el, azt ki lehet nyitni, ergó nem telik meg az egész ház (és a szomszédé, mármint az enyém sem) olyan szaggal, amitől még a kóborkutyák is elmenekülnek.
Köszönöm a figyelmet.
Ha véletlenül a szomszéd olvasná a blogom, bocsánat a kijeletésért, nem tudatos ez a megnyilvánulás, akaratlanul, sőt, kontrollálhatatlanul hányingerem lesz mikor a kaja szagját érzem. Enyhítene a helyzeten, ha például a hagymát kezdetben csak minden második alkalommal égetné oda, majd csak minden harmadik, illetve negyedik esetben, végül meg leszokna róla teljesen. Továbbá érdekes lehet, de a romlott húst ki kell dobni és helyette frisset venni. Ha már megvan a friss termék, azt lassú tüzön, lefedve is lehet főzni, így kevesebb gőz, kevesebb bűz, kissebb gázszámla és talán finomabb ebéd lesz az eredmény. De ami a legfontosabb, ellenőrizze csak le, ugy-e nem falazták be a konyhaablakát? Képzelje el, azt ki lehet nyitni, ergó nem telik meg az egész ház (és a szomszédé, mármint az enyém sem) olyan szaggal, amitől még a kóborkutyák is elmenekülnek.
Köszönöm a figyelmet.
2008-12-16
Megérinteni
Szeretem megérinteni a tárgyak felüetét. Végighúzni az újjam a síma pohár karcsú mintáin, a fák repedezett héján, az asztalom lapjára szorítani tenyerem, megsimogatni a hűs selymet, tenyeremben érezni a forró csésze simogatását.
Erre azt mondja nekem valaki ma, hogy kész abberált vagyok. Valami jobb szót nem talált?
Erre azt mondja nekem valaki ma, hogy kész abberált vagyok. Valami jobb szót nem talált?
2008-12-15
Egy film margójára
Avagy a "Chocolat"
Miért végződik minden "kalandra fel, indulni, menni tovább" életű személyt bemutató film úgy, hogy megtalálja az otthont, ahol ottmaradni akar? Ja! Szóval úgy? Mert így szép ... Ez biztos? Egészen biztos?
Mi a baj abban, hogy egyszer csak elég lesz, egyszer csak nem kell többet és tovább kell menni? Mi van, ha az ember egyszer csak úgy érzi, ezt már túl sokáig láttam? Most már új falakra vágyom, új utakra, új vérmérsékletre magam körül? Nem, még nem akarok menni, alíg jöttem, de miért baj az, hogy nem érzem úgy, itt akarok maradni örökké? Igaz, vannak helyek, ahova állandóan vissza kell térnem, de teljesen megkötni egyik sem tud.
Persze a piszoanalizis most egy csomó dolgot tudna magyarázni, kezdve a vándornépektől a mai társadalom fejlődéséig összehordva történelmet, Freudot és családot meg vallást, akkor is úgy gondolom, hogy a nagymama meséje gyönyörű. Az a legjobb része az egész filmnek.
És, hogy ne legyen értelmetlen az egész bejegyzés, íme a mese:
"George becsületes volt és sikeres, a vevõi bíztak benne. De George nem volt elégedett, úgy érezte, az élet több, mint csukamájolajkészítés. 1927 tavaszán a Gyógyszerészek Társasága elindított egy expedíciót Közép-Amerikába, hogy bizonyos természetes anyagok gyógyhatását vizsgálják. George volt a leglelkesebb önkéntes. De kalandja váratlan fordulatot vett. Egy éjjel megkínálták chilivel ízesített nyers kakaóval. Ugyanezt itták a régi maják a szent szertartásokon. A maják hite szerint a kakaó felszabadítja a titkos vágyakat. És feltárja a sorsot. És ígytörtént, hogy George megpillantotta Chitzát. George-ot jó katolikusnak nevelték. De ezúttal hajlandó volt eltérni a keresztény szabályoktól. A törzs vénei óvták a nõtõl, mert az a vándorló fajta volt. Népe az északiszéllel költözött faluról falura. Õsi orvosságokat készítettek. Sosem állapodtak meg. Az ilyen nem ideális menyasszony. George nem hallgatott rájuk, és egy darabig úgy tûnt, hogy Chitzával boldogan élhetnek. Ám a furfangos északiszélnek más terve volt. Egy reggel George arra ébredt, hogy Chitza és a kislányuk, Vianne, elment. Anya és lánya sorsa az volt, hogy faluról falura járjanak õsi kakaós gyógyszereket készítve, a széllel utazva. Ahogy Chitza népe tette nemzedékeken át."
Magyar szöveg: Speier Dávid
Miért végződik minden "kalandra fel, indulni, menni tovább" életű személyt bemutató film úgy, hogy megtalálja az otthont, ahol ottmaradni akar? Ja! Szóval úgy? Mert így szép ... Ez biztos? Egészen biztos?
Mi a baj abban, hogy egyszer csak elég lesz, egyszer csak nem kell többet és tovább kell menni? Mi van, ha az ember egyszer csak úgy érzi, ezt már túl sokáig láttam? Most már új falakra vágyom, új utakra, új vérmérsékletre magam körül? Nem, még nem akarok menni, alíg jöttem, de miért baj az, hogy nem érzem úgy, itt akarok maradni örökké? Igaz, vannak helyek, ahova állandóan vissza kell térnem, de teljesen megkötni egyik sem tud.
Persze a piszoanalizis most egy csomó dolgot tudna magyarázni, kezdve a vándornépektől a mai társadalom fejlődéséig összehordva történelmet, Freudot és családot meg vallást, akkor is úgy gondolom, hogy a nagymama meséje gyönyörű. Az a legjobb része az egész filmnek.
És, hogy ne legyen értelmetlen az egész bejegyzés, íme a mese:
"George becsületes volt és sikeres, a vevõi bíztak benne. De George nem volt elégedett, úgy érezte, az élet több, mint csukamájolajkészítés. 1927 tavaszán a Gyógyszerészek Társasága elindított egy expedíciót Közép-Amerikába, hogy bizonyos természetes anyagok gyógyhatását vizsgálják. George volt a leglelkesebb önkéntes. De kalandja váratlan fordulatot vett. Egy éjjel megkínálták chilivel ízesített nyers kakaóval. Ugyanezt itták a régi maják a szent szertartásokon. A maják hite szerint a kakaó felszabadítja a titkos vágyakat. És feltárja a sorsot. És ígytörtént, hogy George megpillantotta Chitzát. George-ot jó katolikusnak nevelték. De ezúttal hajlandó volt eltérni a keresztény szabályoktól. A törzs vénei óvták a nõtõl, mert az a vándorló fajta volt. Népe az északiszéllel költözött faluról falura. Õsi orvosságokat készítettek. Sosem állapodtak meg. Az ilyen nem ideális menyasszony. George nem hallgatott rájuk, és egy darabig úgy tûnt, hogy Chitzával boldogan élhetnek. Ám a furfangos északiszélnek más terve volt. Egy reggel George arra ébredt, hogy Chitza és a kislányuk, Vianne, elment. Anya és lánya sorsa az volt, hogy faluról falura járjanak õsi kakaós gyógyszereket készítve, a széllel utazva. Ahogy Chitza népe tette nemzedékeken át."
Magyar szöveg: Speier Dávid
2008-12-14
Huh ... that's big ... LOL
I think I'm a homosexual.
Will you have sex with me, just to make sure?
Azuloscurocasinegro
but sure, it's about a little bit more than that.
Will you have sex with me, just to make sure?
Azuloscurocasinegro
but sure, it's about a little bit more than that.
Nahát ... hogy mik vannak ...
Name Info: Vera Linn
People with this first name are probably: Female. So, you are constantly overcharged for beauty products.
In ASCII binary it is... 01010110 01100101 01110010 01100001 00100000 01001100 01101001 01101110 01101110
Origin: Latin, Slavic
Meaning: Truth, Faith
Your 'Numerology' number is 5. If it wasn't bulls**t, it would mean that you are adventurous, mercurial, and sensual. You seek growth through adventure and different life experiences. Although you are a critical thinker, you can sometimes over-ponder an issue.
One more time: NO COMMENT just LOL
Try your name: http://www.isthisyour.name/fistname_lastname.htm
People with this first name are probably: Female. So, you are constantly overcharged for beauty products.
In ASCII binary it is... 01010110 01100101 01110010 01100001 00100000 01001100 01101001 01101110 01101110
Origin: Latin, Slavic
Meaning: Truth, Faith
Your 'Numerology' number is 5. If it wasn't bulls**t, it would mean that you are adventurous, mercurial, and sensual. You seek growth through adventure and different life experiences. Although you are a critical thinker, you can sometimes over-ponder an issue.
One more time: NO COMMENT just LOL
Try your name: http://www.isthisyour.name/fistname_lastname.htm
Vannak?
Néha szóba kerülnek olyan "absztrakt" dolgok mint az álmok, látomások, szellemek, energiák (néha kérdőjel alá kerül, hogy mi is az az energia). Furcsa következtetések születnek, még furább magyarázatok. Érdekes a szembeállása két elég tipikus világnézetnek: semmi nincs, amit nem tudunk megmérni, esetleg olyan dolgok, amiket még nem és az, hogy semmit nem lehet megmérni, a műszereink is csak absztrakt játékszerek, a mérce relatív. Elvesztődik a határ a tudomány és fantázia között.
Valamiért szeretem az ilyen vitákat. Kemény agymunkát igényel logikus érveléssel felépíteni egy nézetet és azt fenntartani tudományos érvekkel és a tudományban létező légüres terek kihasználásával. Persze, megvan a saját világnézetem, de nincs mindenre előre gyártott magyarázatom, véleményem. Magyarázatra mondhatom, hogy nem tudom, de vélemény az menthetetlenül kialakul.
Érdekes, hogy mennyi mindent meg lehet magyarázni azzal az egy szóval, hogy energia. Lehet szó anyagról, adathordozó felületről, sőt érzelmekről, tapasztalatról, lélekről. Ilyenkor mindig valahogy előbb utóbb bejön a képbe a Biblia is, az egyiptomiak és az inkák, meg az ősrobbanás.
Lehet, hogy mégiscsak egy irdatlan összesküvés az egész és semmi több?
(Néha ilyenkor eszembe jút X, aki jövendőbeli orvos és azt allította, hogy a szerelem egyenlő Progeszteron vs Tesztoszteron. Most boldog szerelmes. Azóta nem merem megkérdezni a véleményét.) Valahogy én is így vagyok ezzel az egésszel. Hiszek valamit, de meggyőződésem, hogy emlékeim, tapasztalataim, helyzetem teszi velem. Lehet ha valami gyökeresen másképp lenne, az egész világnézetem felborulna. Akkor meg ez sem az igazság. Az igazságban nem kételkednék. Vagy igen?
Valamiért szeretem az ilyen vitákat. Kemény agymunkát igényel logikus érveléssel felépíteni egy nézetet és azt fenntartani tudományos érvekkel és a tudományban létező légüres terek kihasználásával. Persze, megvan a saját világnézetem, de nincs mindenre előre gyártott magyarázatom, véleményem. Magyarázatra mondhatom, hogy nem tudom, de vélemény az menthetetlenül kialakul.
Érdekes, hogy mennyi mindent meg lehet magyarázni azzal az egy szóval, hogy energia. Lehet szó anyagról, adathordozó felületről, sőt érzelmekről, tapasztalatról, lélekről. Ilyenkor mindig valahogy előbb utóbb bejön a képbe a Biblia is, az egyiptomiak és az inkák, meg az ősrobbanás.
Lehet, hogy mégiscsak egy irdatlan összesküvés az egész és semmi több?
(Néha ilyenkor eszembe jút X, aki jövendőbeli orvos és azt allította, hogy a szerelem egyenlő Progeszteron vs Tesztoszteron. Most boldog szerelmes. Azóta nem merem megkérdezni a véleményét.) Valahogy én is így vagyok ezzel az egésszel. Hiszek valamit, de meggyőződésem, hogy emlékeim, tapasztalataim, helyzetem teszi velem. Lehet ha valami gyökeresen másképp lenne, az egész világnézetem felborulna. Akkor meg ez sem az igazság. Az igazságban nem kételkednék. Vagy igen?
2008-12-11
Kapcsolat
Van egy fajta nyugalom, amit érzek bizonyos emberek közelében. Mint mikor van egy hely, ahol melegebb van mint kint és a pillnatban, ahogy belépsz a hidegből, ez mindig jólesik. Nem baj, ha igazából nincs nagyon meleg és idővel fázni fogsz, legközelebb is, mikor belépsz akkor jön az a kellemes áramlás és a meggémberedett tagok felengednek.
2008-12-10
Most meg
... jól jönne egy kis telekinézia. Nem kellene lemenni cigért. Elég lenne koncentrálni egy sort.
SQL
Előadás, elmentem. Érdekes volt. Igaz megrögzötten továbbra is nem szeretem az SQLt, de kell nekem a munkámhoz. Tetszenek az adminisztrációs és analizis ujítások, amelyeket az MS 2oo8 szerever hozott. A második fele az előadásnak jobban érdekelt, habár elsőre azt hittem teljesen párhuzamos leszek a témával. Mint kiderült mégis elég sok közöm van a témához és egészen érthető volt számomra az, amiről beszéltek, beleértve a kifejezéseket is. Kár, hogy unalmas volt az előadásmód a második félidőben. Azért határozottan megérte. Végre felgyúlt a kis lámpácska, hogy miért igen, vagy miért is nem valami aprósággal kapcsolatban, ami nagyon kézenfekvő, csak épp eszembe sem jútott. Na meg találtam is valamit, ami megtetszett és utána fogok kicsit nézni.
Romanian SQL Server User Group
Ők szervezték. Köszi.
Romanian SQL Server User Group
Ők szervezték. Köszi.
2008-12-09
Szívből
Hang akadozik. A légkör megszeppen, cukorkaillatot ölt, így palástolja zavarát. Halk hullámokat eregetnek a tárgyak, összesúgnak a hátunk mögött. Hang bátorságra kap, cseveg, fecseg, csicsereg, elhessenti a percet ... ez volt első áldozata a barátság oltárán.
2008-12-08
Szülők
Apa: Ez mi?
A lány megszeppnve hallgat.
Anya: Fájdalom csillapító.
Apa: Na persze, mert hülye vagyok. Mióta számozzák meg a fájdalomcsillapítót 1től 21ig?
Anya: Ne kiabálj velem. Az fájdalomcsillapító. A lányod szedi, hogy nekem ne fájjon a fejem.
PS Ez nem vicc. Azóta egy fokkal jobban szeretem az anyukámat. S hány ilyen fokkal történt még azóta ... majd egyszer még mesélek.
A lány megszeppnve hallgat.
Anya: Fájdalom csillapító.
Apa: Na persze, mert hülye vagyok. Mióta számozzák meg a fájdalomcsillapítót 1től 21ig?
Anya: Ne kiabálj velem. Az fájdalomcsillapító. A lányod szedi, hogy nekem ne fájjon a fejem.
PS Ez nem vicc. Azóta egy fokkal jobban szeretem az anyukámat. S hány ilyen fokkal történt még azóta ... majd egyszer még mesélek.
2008-12-07
Későn fekszem
Valamiért képtelen vagyok éjjel 12 elött lefeküdni. Álltalában csak 2 körül alszom el. Gyanakodtak már a kólára, csokira, gyümölcsökre, arra, hogy későn kávézom délután 3kor, stb. Mindegyiket kiiktattam, semmi változás. Mérgemben, amiért ma sem bírok elaludni, becsokiztam. (A Mikulás jóvoltából :P)
Egy év
Az oprendszerem megérte az egy évet. Már ez is egy csoda. De most már lejárt az ilyen csodák ideje. Rendesen haldoklik. Csak ma kétszer hoztam vissza a túlvilág küszöbéről. Ha nem lennék ekkora dög, újratlepíteném. De még ebben a hónapban megteszem, csak kicsit odébb, s lesz nekem windoze reloaded 2.o.12.2oo8 :D
2008-12-06
Hírdetés
Szőke, 1,80 m magas, 1,20 m hosszú lábú, csinos, nagy mellű, diszkrét, kötetlen kapcsolatban élő, erotikus szenzációkat kedvelő lány, eladok egy kamiont.
2008-12-05
vacska
Le akartam törölni s rájöttem, megszerettem. Sajnáltam. Ha letörlöm, teljesen megszünik létezni.
Jó nagy hülye vagyok, ez csak egy idióta nulla-egyes sorozat. Azért még marad.
Jó nagy hülye vagyok, ez csak egy idióta nulla-egyes sorozat. Azért még marad.
Advent
Érzed? Ugy-e igen? A várakozás napjai, a csillagok a földre szálltak. Behunyt szemhéjadon át is érezni a miriárd lampion csillámló simogatását, a fények karamell-vanilia illatát. A fenyők hűvőssége simul fülemben halkan. Csodára, szerelemre született napok jönnek. A türelem ereje érint. Óriás pelyhekben szállingózni kezd majd a hó, ha rám nézel. Hófedte tájakra, a kályhában melegen pattogó tűzre, forró kávé illatára, mosolyra, karácsoyra ébredek.
2008-12-04
Létkérdések
1. Van mondjuk 1o nagyon jó barátom és 5 kedvenc családtagom, amit nem találok túlzottan sok embernek. Átlagosan minden másdik nap van időm találkozni valakivel, a többi napok megoszlanak a meló, olvasás, mosogatás, mosás, takarítás, stb. között (főzni már nem is marad). Akárhogy számolom mindenkivel csak havonta egyszer tudok találkozni, ami viszont rémesen kevésnek tűnik. Hol rontom el?
2. Mennyire könnű azt mondani, hogy szedd össze magad és mennyire nehéz össze is szedni valakit? Hát önmagad?
3. Miért megbélyegző jel a diszkrét kis rajzok a körmömön vagy egyéb apróságok?
4. Miért nem gyártanak fűzős, magasszárú bakkancsot 35ös számban? A legkissebb mndenhol 36os, de abban úszni is meg tudnék tanulni. Komolyan gondolják, hogy mindenki nagy lábon jár?
5. A tengeri malacom nem szereti a török, holland és egyéb nemzetiségű murkot. Csak a románt, lehetőleg a piacról a nénitől. Miért?
PS vagyis ráadás: Mikor marad időm aludni?
Végül a románul értő egyéneknek lenyúltam valamit
innen.
2. Mennyire könnű azt mondani, hogy szedd össze magad és mennyire nehéz össze is szedni valakit? Hát önmagad?
3. Miért megbélyegző jel a diszkrét kis rajzok a körmömön vagy egyéb apróságok?
4. Miért nem gyártanak fűzős, magasszárú bakkancsot 35ös számban? A legkissebb mndenhol 36os, de abban úszni is meg tudnék tanulni. Komolyan gondolják, hogy mindenki nagy lábon jár?
5. A tengeri malacom nem szereti a török, holland és egyéb nemzetiségű murkot. Csak a románt, lehetőleg a piacról a nénitől. Miért?
PS vagyis ráadás: Mikor marad időm aludni?
Végül a románul értő egyéneknek lenyúltam valamit
innen.
2008-12-03
Egy
Ittmaradt illatok között vergődöm. Idegenek és ismerősek. Maró cigarettafüst, friss forgács, a kiömlött alkohol savanykás és egy női parfüm édeskés illatai próbálják háttérbe szorítani az éjszaka maradványainak, vízben nyíló hársfához hasonló hangulatát. Mégis orrom szokatlan élességel választja el a halvány foszlányokat. Ismerős és idegen. Hiába takarítok, a fertőtlenítőszerek csődöt mondanak. Hasam tájékán érzem a borzongást ahogy az az egy különválik mind közül. Hang, szótöredékek maradtak csupán, ahogy kiegészítette mondataim, kimondta helyettem. És az a fanyarú szag hosszas szellőztetés után is. Ismerem, tudom, mégis idegen. Innen is mennem kell, mielött még megszokhattam volna.
2008-12-01
Neuronháló
Csend. Sötét. Nesztelen lopták be maguk a betontömbök közé. Millió parányi fénylő kocka. Kissé fennebb, alíg félkör, mosolya sarkában kis csillag. A törökökre emlékeztet. Gergely és Éva, a végvár. Béke, béka, úszik, kirug, szépség, a vonalak, görögök, szerelem, tragédia, istenek, Atlantisz, Egyiptom, Akhenaton és Nefertiti, monoteizmus, Ré, vámpírok, magány, Róma, angyalok ... Furcsa kapcsolatokat teremt az agy. Bábel.
Sovány felhőcsíkok az ég alján. Vajon hányan ülnek a homályban, fényes kockák mögül bámulva a holdat kis játszótársával? Vajon ők mire gondolnak?
Sovány felhőcsíkok az ég alján. Vajon hányan ülnek a homályban, fényes kockák mögül bámulva a holdat kis játszótársával? Vajon ők mire gondolnak?
2008-11-27
Nehéz szavak
Engem is foglalkoztatnak néha az ilyen nehéz szavak, mint tendencia, normalitás meg persze a pasik. Rájöttem, hogy baráti körömben leszámítva azt a néhány született családapát, magányos farkast meg szélhámost, akiket semmiképp sem sorolhatok ide, a pasasok óriási százaléka esetében az "ötéves terv" nagyjából arról szól, hogy karrier, autó, feleség, gyerekek, szerető. Nem tudom mennyire tudatos ez a pálya ívelés, de minden jel arra mutat, hogy itt fognak kikötni. Ha rákérdezek vagy kitérő válaszokat kapok, vagy beismerést, hogy valószínűleg ez lesz a vége.
Mivel normálisnak tartják ezt az életformát és többen vannak mint én, két választási lehetőségem maradt: én akkor kimaradok a normálisból és bevállalom, hogy a hiba bennem van, felcsapok bohémnek vaaaaaaaaagy szerepet vállalok ebben az őrületben és normális embernek fogok számítani. Az első opcióban benne vagyok nyakig, tehát nem igényel nagyobb agyfacsarást elképzelni, hogy az milyen is lenne, naponta érzem a bőrömön. Érdekesebb elképzelni mi lenne ha egy nap eszembe jútna a modern tendenciát követni. Milyen szerepet vállalnék be ebben a buliban mint nő?
Leginkább gyerek lennék, de abból a korból kinőttem már, tehát esett. Maradt a karier, feleség, szerető. Az első tetszés szerint kombinálható a masodik kettővel elméletileg, tehát a nagy választás feleség vagy szerető.
Olyan ez az egész, mintha a cirkuszi porondon lennék és választani kellene a trapéz és a tűzkarika között. Az elsőhöz kurvajú idegrendszer követeltetik, mikor a férj "tárgyaláson" van, ahonnan nyúzottan, későn, esetleg borgőzősen, neadjisten rúzsosan érkezik meg. A másodikhoz, izé, nem is tudom mi igényeltetik a tűzzel való játszáshoz, de legalább van benne fantázia.
Valószínűnek tartom, hogy csak túl sok időm van gondolkodni, de egyelőre megfelel a bohémság s ha valaha felcsapok én is normális embernek, ejszem megmaradok a szeretőnél. Még a neve is jobb mint feleség, vagy az asszony, hogy a fehérnépet ki ne felejtsük, na hát annál is.
Mivel normálisnak tartják ezt az életformát és többen vannak mint én, két választási lehetőségem maradt: én akkor kimaradok a normálisból és bevállalom, hogy a hiba bennem van, felcsapok bohémnek vaaaaaaaaagy szerepet vállalok ebben az őrületben és normális embernek fogok számítani. Az első opcióban benne vagyok nyakig, tehát nem igényel nagyobb agyfacsarást elképzelni, hogy az milyen is lenne, naponta érzem a bőrömön. Érdekesebb elképzelni mi lenne ha egy nap eszembe jútna a modern tendenciát követni. Milyen szerepet vállalnék be ebben a buliban mint nő?
Leginkább gyerek lennék, de abból a korból kinőttem már, tehát esett. Maradt a karier, feleség, szerető. Az első tetszés szerint kombinálható a masodik kettővel elméletileg, tehát a nagy választás feleség vagy szerető.
Olyan ez az egész, mintha a cirkuszi porondon lennék és választani kellene a trapéz és a tűzkarika között. Az elsőhöz kurvajú idegrendszer követeltetik, mikor a férj "tárgyaláson" van, ahonnan nyúzottan, későn, esetleg borgőzősen, neadjisten rúzsosan érkezik meg. A másodikhoz, izé, nem is tudom mi igényeltetik a tűzzel való játszáshoz, de legalább van benne fantázia.
Valószínűnek tartom, hogy csak túl sok időm van gondolkodni, de egyelőre megfelel a bohémság s ha valaha felcsapok én is normális embernek, ejszem megmaradok a szeretőnél. Még a neve is jobb mint feleség, vagy az asszony, hogy a fehérnépet ki ne felejtsük, na hát annál is.
2008-11-26
Még egy
Csak egy úttal volt több, nem is indult másként, csak a szokásos bonyodalmak. Utolsó percben pakolás, egész éjszaka nem alvás, hanem kocsmázás, rohanás. A vonatállomáson hívom a testvérem, még 15 perc a vonat indulásáig, nem talál taxit, hívott, de nem jött. Berohanok jegyet venni. Még 1o perc, testvérem hív, még mindig nincs taxi. Kiment a főútra, ott sincs. Még 5 perc, most már autóban van. Még 3 perc, megérkezik, fizetek, az aluljáróban nem írja, hol melyik vágányhoz kell felmenni. Szerencsére ki lehet látni, megtaláljuk. Épp felizzadunk a vonatra s máris lökés, indul. Förtelmes bűz, közel a vécé. Pfuj! Szellőztetük, éktelen hideg. Betlenben másfél óra várakozás, hajmeresztő hideg, semmi kajálda nyitva. Egész pontosan egy éterem van a városban, az is zárva. Talán kiállhatnánk az út szélére gyomorkorgás hangversennyel, még pénz is jönne. Találunk valamit, a füst elviselhető, a kaja rémes, de nem rosszabb, mint éhségünk mértéke, legyúrjuk. Kibaktatunk a buszhoz. Felzötyög, velünk együtt, le a térképről. Végre itthon.
Finom pelyhekben szállíngózik a hó, még nedves kicsit, de már nem sokáig. Gőzölgő rántottával várnak, sárga mint a békavirág, most már csodaszámba megy. Itt más a csend, végtelen a szertet.
- Hánykor kelté fijam, hogy ilyen korán írkezz?
- Kilenckor mama.
- Sze most alíg tíz.
- Ja, nem ma, tegnap reggel.
Egyediek az illatok, megölelnek a fák érkezéskor, belém kapaszkodnak mikor elfele indulok. Kabátom tépik, nem akarnak engedni. Farkcsóválósan ugat a kutya, neki külön is kell köszönni. Ott a kiabálás nem indulatokat híresztel, hanem az együttlét örömét. Aki nem tud itt lenni, telefonál, kihangósítón veszi ki részét az ünnepből. Torta, kettő, kaja, meleg és sok-sok nevetés. Éjjel néma a csend és sötét, mégsem ijesztő. Kipihenődnek a mindennapok. A víz vödörben és jéghideg és kritálytiszta. Más ízű a levegő, friss.
Reggelre bokáig érő hótakaró, reggeli, pulykatípís, csomagolás, puszilózás, kegyetlen indulás, el ... vissza ... haza ... haza?
PS.
- Mondj egy színt három betűből!
- ZŐD
- Üzlet, három betűből!
- BÓT
- Szín, van benne í!
- KÍK
2008-11-25
Letargia
Szélcsend, beszürkült betontornyok, velőt maró hideg, hó semmi, még jég sincs, mert minden száraz, kihűlt fűtőtestek, néma csend a szűmítógép halk zúgását leszámítva. Ez az egyetlen kellemes zaj, az egyetlen biztosíték, hogy ez nem csak egy rossz álom, hanem a lélegző valóság.
2008-11-21
Filmkritika féle
Még mindig nem értem, minek néztem végig. Pedig jól indult. Úgy kezdődött, hogy ... na ... szóval ... izé ... nem emlékszem. Már letöröltem, nem lehet visszapergetni. De voltak benne egészen jó jelenetek. Például sokat lövöldöztek. Nem mindig értettem épp ki kit, gondolom ez az IQ szintem miatt van. De volt tűz. Na meg egy pofa, aki mindig vaksötétben egy elemlámpával mászkált. Egyszer valaki épp arra sétált a laborban és rajtakapta. Persze ő is sötétben. Lehet a pénzválság miatt az amcsik így spórolnak. Na persze a divatos agymosás, ember klónozás volt a fő téma. Érdekes volt az is, ahogy a halottak mind ugyanaban a pozicíóban voltak kinyúlva. Valahogy így:
Na de a végére minden rendbejött. Nem ajánlom, hogy megnézzétek. Igaz, a címére nem emlékszem, de ha egy film úgy kezdődik, hogy nem emlékszel az elejére, semmiképp ne nézd végig.
Na de a végére minden rendbejött. Nem ajánlom, hogy megnézzétek. Igaz, a címére nem emlékszem, de ha egy film úgy kezdődik, hogy nem emlékszel az elejére, semmiképp ne nézd végig.
Egy perc csendet kérek
Ezer hangon szól az éj. Halottak hangján hivogat. Pezsgőn forralja vérem. Kerget, hajt valamerre. Halk hangon aludni hív, hangos forgatagba csábít. Emberek közé, csendes gumifalak közé, néma süket sötétbe. Felevenedenk, ölelnek, szeretnek, telefon csörren, hangosan nevet a vonal túlsó vége, színesen kavarog. Ezer hangon szolongat az éj. Szeretem és utálom. Melyik hang után szaldjak a hosszú folyósókon végig? Vastag dunnába takarózva tapasztom be füleim. Hallgassatok! Hallgassatok! Hallgassatok!
2008-11-20
Véres
Teljes szórakozottsággal nyitottam be egy helyiségbe. Az agyam ezerrel a munkám körül forgott, egy probléma, amin fennakadtam. Vagyis ilyenek, hogy custom error, upload, filesize, error 401.1 ... csupa érthetetlen összevisszaság, amiből próbálok egy használható ötletet összerakni. Felkattintottam a villanyt, kinyitottam az ajtót, csupa olyan mozdulat amelyeket naponta többször is elismételek. Mikor beléptem az ajtón, vagy pár ezredmásodperccel azelött, bevillant egy hulla képe, véres fejjel. Persze nem volt ott semmi, csak egy pillanatra villant be az egész és tudatosult elsőre, hogy ez nem valami ami ott is van. Na én nem tudom ez jelent-e valamit, de a hátam még mindig borsódzik.
2008-11-19
2008-11-18
Filmet néztem
Tehát a második opciót választottam: egyiket sem. Majd holnap próbálok szerelni még egy hosszabbítót. Namost a semmittevést ki kell használni. A köyv amit készülök olvasni, csak digitálisan van meg, de már beígérték papír és nyomdafesték formályában. Inkább bevárom élőben s majd akkor fogok csak neki. Tehát szétnéztem a gépemen. Tegnap letöltöttem két filmet. Az első a Crash ... nahááát, ez huha. Játszik benne Ryan Phillippe de annyira lekötött a film, elég későn vettem észre, hogy nicsak-nicsak. A végére úgy gondoltam, akkor lazítok egyet még egy filmmel és akkor mehetek is pihenni. Itt a Babel, duplaklikk és ... nagyon jó volt, de most már egészen lesült az agyam. Ajánlom mindkettőt, de nem egy estére. Megyek aludni. Jó éjt mindenkinek.
2008-11-17
Konektor
Egyszerűen kezdődött minden, csak mint álltalában minden egyszerűnek tűnő dolog, ez sem volt az, mint aminek mutatkozott. A fürdő melletti konektor le volt égve. Pindur megígérte jön es megszereli. Vettem is újat, betartott ígéret lett a szóból, csakhogy én nem földelésest vettem. Semmi gond, egyelőre marad ez, hogy ne lógjanak a szálak a falból, majd veszek másikat. Hát meg is lett a másik, Pindur megint felcuccolt a szigetelőszaggal és csavarhuzóval, csakhogy közben kiderült, el fogják adni ezt a lakást. Mert a bank megemelte a kamatokat, túl nagy a részlet, szabadulni kell a kölcsöntől ... úgy döntöttem, amennyit még itt lakom jó lesz hosszabbítóval a mosógépnek mint eddig is, nem tesszük fel a földelésest. Erre mi történik. Ma éjjel 5 körül arra ébredek, kattog a fal. Hogy mi? Akkorát nyíltak a csipáim, mint már régen nem. Kivaksulok a konyhába és láss csodát, tüzijátékot játszott a konektorral a hutőszekrény. Sebaj, kihúztam a félig olvadt konektorból, van még egy, majd ott jól lesz. Csakhogy nem elég hosszú a drót. Kiszedtem a hosszabbítót a mosógéptől és máris indult a hűtő minden szikra nélkül. Na most van két választási lehetőségem: hűtőt olvasztok és mosok vagy egyiket sem. A francba ...
2008-11-16
Trilililu
Írni nem, akkor legalább hallgassunk zenét.
Every You Every Me
PLACEBO
Sucker love is heaven sent.
You pucker up, our passion's spent.
My hearts a tart, your body's rent.
My body's broken, yours is bent.
Carve your name into my arm.
Instead of stressed, I lie here charmed.
Cuz there's nothing else to do,
Every me and every you.
Sucker love, a box I choose.
No other box I choose to use.
Another love I would abuse,
No circumstances could excuse.
In the shape of things to come.
Too much poison come undone.
Cuz there's nothing else to do,
Every me and every you.
Every me and every you,
Every Me...he
Sucker love is known to swing.
Prone to cling and waste these things.
Pucker up for heavens sake.
There's never been so much at stake.
I serve my head up on a plate.
It's only comfort, calling late.
Cuz there's nothing else to do,
Every me and every you.
Every me and every you,
Every Me...he
Every me and every you,
Every Me...he
Like the naked leads the blind.
I know I'm selfish, I'm unkind.
Sucker love I always find,
Someone to bruise and leave behind.
All alone in space and time.
There's nothing here but what here's mine.
Something borrowed, something blue.
Every me and every you.
Every me and every you,
Every Me...he
PS.
Ajálom a filmet minden kikapcsolódni vágyónak. Nem baj, ha már láttad.
Cruel Intentions
Every You Every Me
PLACEBO
Sucker love is heaven sent.
You pucker up, our passion's spent.
My hearts a tart, your body's rent.
My body's broken, yours is bent.
Carve your name into my arm.
Instead of stressed, I lie here charmed.
Cuz there's nothing else to do,
Every me and every you.
Sucker love, a box I choose.
No other box I choose to use.
Another love I would abuse,
No circumstances could excuse.
In the shape of things to come.
Too much poison come undone.
Cuz there's nothing else to do,
Every me and every you.
Every me and every you,
Every Me...he
Sucker love is known to swing.
Prone to cling and waste these things.
Pucker up for heavens sake.
There's never been so much at stake.
I serve my head up on a plate.
It's only comfort, calling late.
Cuz there's nothing else to do,
Every me and every you.
Every me and every you,
Every Me...he
Every me and every you,
Every Me...he
Like the naked leads the blind.
I know I'm selfish, I'm unkind.
Sucker love I always find,
Someone to bruise and leave behind.
All alone in space and time.
There's nothing here but what here's mine.
Something borrowed, something blue.
Every me and every you.
Every me and every you,
Every Me...he
PS.
Ajálom a filmet minden kikapcsolódni vágyónak. Nem baj, ha már láttad.
Cruel Intentions
2008-11-14
2008-11-13
Feladni
Vámpírok ... Anne Rice tálalásában, egyiptomi származásukkal másak, mint a mi Drakulánk. Egyéniségek, erősek, inteligensek, több ezer éveket tudnak a hátuk mögött, tudnak repülni, gazdagok .... mindenképp irigylésre méltó életforma. De nem ezért olvastam végig a Krónikákat.
Tegnap (ma) beszélgettem G.-vel és előjött nekem a Testtolvaj meséje. Nem is annyira a történet, mint a nyomában felmerülő kérdések. Utálok könyvet mesélni. Megpróbálom röviden leírni a kimozdító eseményeket.
Vámpírnak lenni szép és jó, amíg rá nem jössz, hogy sok száz, ezer évet magányosn ... na meg ott a kötelező gyilkolás, lelkifurdalással megspékelve és akkor erre még rájön, hogy soha nem látni a napot többé, meg egyéb hasonló dolgok. Ebből kialakul egy visszás helyzet: az emberek vámpírok akarnak lenni, a vámpírok pedig emberi létüket siratják. Az örökkévalóságot adnák cserébe érte, az örök ifjuságot. Ekkor megjelenik a "megoldás". A Testtolvaj ellopja egy vámpír testét és a lelkét száműzi egy emberi testbe. Élvezetté fajul a fájdalom, az izzadtság a tűző napon, a pisilés. DE ...
Ez a DE ébresztett bennem óriási kérdőjeleket.
Milyen lenne az élet nyugisan, a napi rohanás nélkül, csendes réten, csillogó patakok között, a hegyek ormán, a tenger zúgása mellett? Milyen lenne internet, TV, felelősség, pénz nélkül és stresszmentesen? Fel tudnék adni mindent a mindenért? Nem hiszem. Te megtennéd?
PS. Koszonettel G.-nek
Tegnap (ma) beszélgettem G.-vel és előjött nekem a Testtolvaj meséje. Nem is annyira a történet, mint a nyomában felmerülő kérdések. Utálok könyvet mesélni. Megpróbálom röviden leírni a kimozdító eseményeket.
Vámpírnak lenni szép és jó, amíg rá nem jössz, hogy sok száz, ezer évet magányosn ... na meg ott a kötelező gyilkolás, lelkifurdalással megspékelve és akkor erre még rájön, hogy soha nem látni a napot többé, meg egyéb hasonló dolgok. Ebből kialakul egy visszás helyzet: az emberek vámpírok akarnak lenni, a vámpírok pedig emberi létüket siratják. Az örökkévalóságot adnák cserébe érte, az örök ifjuságot. Ekkor megjelenik a "megoldás". A Testtolvaj ellopja egy vámpír testét és a lelkét száműzi egy emberi testbe. Élvezetté fajul a fájdalom, az izzadtság a tűző napon, a pisilés. DE ...
Ez a DE ébresztett bennem óriási kérdőjeleket.
Milyen lenne az élet nyugisan, a napi rohanás nélkül, csendes réten, csillogó patakok között, a hegyek ormán, a tenger zúgása mellett? Milyen lenne internet, TV, felelősség, pénz nélkül és stresszmentesen? Fel tudnék adni mindent a mindenért? Nem hiszem. Te megtennéd?
PS. Koszonettel G.-nek
2008-11-11
Merengő
A pohár is lassítva borul, nézem, amint a vörös lötty absztrakt formákat ölt a levegőben, majd halk csattanással loccsan végig a fehér abroszkán, komótosan szívódik be a rostok közé, majd a fölösleg kopp, kopp, kopp a parketten. Képzeletem vért társít a folthoz, éles tépőfogat és teliholdat. Lassan tisztul a kép, szalvétát hozok, összeszedem az átitatott terítőt. Tipikus, megszokott mozdulatok, pillanatra kizökkentenek a homokkal befújt semmiből. Unottra gyakorolt mozdulattal húzom végig a gyufa fejét az érdes dobozélen. Szeretem az égő fa illatát. Az első füstöt nem leszívni, a másodikat kárpotlásul mélyen, élvezettel. Szőke fej néz rám a tüzön keresztül. Valamikor rég ismertem egyszer. Néha kísért az állomás, a libabbőrös hideg hajnal, a ragacsos peron. Kipakolta hátizsákjának felét, pulcsit kotort elő és felöltöztetett. Időnként kivehetetlenül zörgött a kazetofon, a sokszorosan becsípett, összegyűrt szalagról megszöktek a jelek, de mi ismertük minden rezzenését a daloknak. A Doors halk aláfestésén valamikor még beszélt, érdekes dolgokat mesélt. Ma már nem hallom a hangját. A képeket megtarom, hangjuk elvész akár a kazettáról. Körben ültünk, fiatalon, pezsgőn, váltottuk a világot egy gyenge fényű gyertya körül. Nem értettem miről van szó, csak ittam a szavait. Olyan volt, mit a könyvek, amiket Nyúltól kaptam. Azok is titokzatos dolgokat rejtegettek, olvasnom kellett, tudtam, hogy egy napon értelmet nyernek a nehéz szavak. Éreztem, hogy több mint a tömbházak közötti szürkeség és a verekedések. Több még a rock zenénél is, amelyet csak titokban, egyedül mertem hallgatni, míg a liceumban nem találkoztam másokkal is, olyas emberekkel, mint én. Mikor beléptem a szobába, tapintani lehetett a rezgést körülötte. Mellé ültem az ágyra. Szőke volt és furcsán kifacsarodott pozicíóban írt valamit. Ahogy felnézett, nagy barna szemeiben derengett valami abból, ami következett. Megbilincselt a mélység, kész voltam ugrani, kész voltam úszni a szavak örvényében. Tenyeremben égett a kilincs nyoma, mielött lenyomtam, habozva álltam az ajtóban. Mint kemény hajtépés után a fejbőr, úgy fájt a feszültség, az érintés, amellyel betuszkoltak az ajtón. Vakító erővel vágott meg a pókhálós, egy szál dróton logó kis égő fénye. Tekintetem határozott irányban keresett valakit a bentlakás szoba ágyai között. Nem ismertem senkit, de az a szőke haj, borzosan integetett valahonnan. A vonatból is. Találkoztunk még egyszer, pár hónappal később. Már nem ismertem. Jéghideg tengervízről mesélt, fürdésről. Haláról Karácsony napján, sokáig lappangó betegségről, egy apa elvesztéséről. Majd egy ketrecről ízzó szavakkal, lendülettel, értelmetlenül. Ajtót akart nyitni. Nem értettem minek, a nyitott ajtón át is csak annyit láthatok, amennyit a rácsokon keresztül. Elkergettem. Örökre. Szófogadóan ment el. Örökre? Még eddig. Ahogy szürkült a pázsit a betontömbök között, úgy hajoltak szét a rácsok börtönöm ablakán. Ahogy vált egyre értelmetlenebbé az izomrostok hatalma, úgy nőtt az űr és csökkent az oxigén. Menekülnöm kellett. Nem értettek. Nem integettem. Két világ közé kerültem. A kiáramló füsttel megfojtom a lángot. Szeretem az égett gyufa illatát.
Pokolgép
Õsi Lázban
"Ó, Szent István dicsértessél
Menny és földön tiszteltessék
De legfõképpen nálunk ma
Mint hazánk fõoszlopa
Kérünk mint apostolunkat
És az elsõ királyunkat
Szent István nézz mennybõl le
A szép magyar népedre,Ámen"
/Szent István Ének - magyar népdal, Moldva, Pusztina/
Szivárványt áruló mágusok
Simlisek, hõsök és harcosok
Egy vagyok én is itt köztetek
Az iszony és közöny, mi körbevesz
Keresem azt az igaz szemet
Amibe nézni mindig lehet
Rólam és rólad ott messze fönt
Újra egy nagyfiú dönt most
Állsz egy durva körben
Itt léptél a földre
Nem jut napfény könnyen rád
REFRÉN:
Tûzben jártam, vérvörössé váltam
Égig szálltam, most hófehér a szárnyam
Õsi lázban csak zöld utadra vágytam
Minden bemocskolt hajnalon
Jöjj el bátran, már túl sokáig vártam
Segíts, hiányzik himnuszom
Adjatok enni vagy elmegyek
Hagyjatok lenni vagy nem leszek
Beszól a múltam és felpakol
Agyamban itt szimatol, amíg
Tiszta az ér mire festeget
Piszkosul nyomja a színeket
Padlóra küldõ halálmosoly
Mire gondolsz, kire gondol, hogyha itt
Állsz egy durva körben
Ázva, porrá törten
Nem jut napfény könnyen rád
Mégegyszer
Gyere újra, hogyha kellek
Itt leszek valahol
Visszajöttem én is érted
Halld meg azt ami szól
Állj velem a város felett
Így örök az álmom veled
Rossz életed nem látszik a magasból
Bármi történt, ne gondolj ma rá
Gyere vissza, hogyha kellünk
Itt vagyunk valahol
Súgd a dalt, mit együtt írtunk
Az legyél, ami szól
Jöjj velünk és nincs több panasz
Mélyrepülés, gyilkos tavasz
Már jártunk a világ végén
Jól tudod: hogyha nem vagy hiányzol
REFRÉN:
Nyújtsd kezed, nyújtsd kezed felém
Érezzem, hogy valahová tartozom
Önzetlenül add magad
Mégegyszer, ébredj fel
Nyújtsd kezed, nyújtsd kezed felém
Érezzem, hogy valahová tartozom
Önzetlenül add magad
Mégegyszer, ébredj fel még
Gyere újra, visszahívunk
Kell egy hang, kell egy szó
Amit nekünk mért az élet
Látnunk kell, mi a jó
Állj velünk a felhõk felett
Így örök az álmunk veled
Bús napokat dobd le hát a magasból
Ennyit érünk, tudod jól
PS. annak, aki me'g tud nevetni azon, aminek fa'jnia kellene
"Ó, Szent István dicsértessél
Menny és földön tiszteltessék
De legfõképpen nálunk ma
Mint hazánk fõoszlopa
Kérünk mint apostolunkat
És az elsõ királyunkat
Szent István nézz mennybõl le
A szép magyar népedre,Ámen"
/Szent István Ének - magyar népdal, Moldva, Pusztina/
Szivárványt áruló mágusok
Simlisek, hõsök és harcosok
Egy vagyok én is itt köztetek
Az iszony és közöny, mi körbevesz
Keresem azt az igaz szemet
Amibe nézni mindig lehet
Rólam és rólad ott messze fönt
Újra egy nagyfiú dönt most
Állsz egy durva körben
Itt léptél a földre
Nem jut napfény könnyen rád
REFRÉN:
Tûzben jártam, vérvörössé váltam
Égig szálltam, most hófehér a szárnyam
Õsi lázban csak zöld utadra vágytam
Minden bemocskolt hajnalon
Jöjj el bátran, már túl sokáig vártam
Segíts, hiányzik himnuszom
Adjatok enni vagy elmegyek
Hagyjatok lenni vagy nem leszek
Beszól a múltam és felpakol
Agyamban itt szimatol, amíg
Tiszta az ér mire festeget
Piszkosul nyomja a színeket
Padlóra küldõ halálmosoly
Mire gondolsz, kire gondol, hogyha itt
Állsz egy durva körben
Ázva, porrá törten
Nem jut napfény könnyen rád
Mégegyszer
Gyere újra, hogyha kellek
Itt leszek valahol
Visszajöttem én is érted
Halld meg azt ami szól
Állj velem a város felett
Így örök az álmom veled
Rossz életed nem látszik a magasból
Bármi történt, ne gondolj ma rá
Gyere vissza, hogyha kellünk
Itt vagyunk valahol
Súgd a dalt, mit együtt írtunk
Az legyél, ami szól
Jöjj velünk és nincs több panasz
Mélyrepülés, gyilkos tavasz
Már jártunk a világ végén
Jól tudod: hogyha nem vagy hiányzol
REFRÉN:
Nyújtsd kezed, nyújtsd kezed felém
Érezzem, hogy valahová tartozom
Önzetlenül add magad
Mégegyszer, ébredj fel
Nyújtsd kezed, nyújtsd kezed felém
Érezzem, hogy valahová tartozom
Önzetlenül add magad
Mégegyszer, ébredj fel még
Gyere újra, visszahívunk
Kell egy hang, kell egy szó
Amit nekünk mért az élet
Látnunk kell, mi a jó
Állj velünk a felhõk felett
Így örök az álmunk veled
Bús napokat dobd le hát a magasból
Ennyit érünk, tudod jól
PS. annak, aki me'g tud nevetni azon, aminek fa'jnia kellene
Gyerek kívánság
Elvált apuka a boltban hat éves kislányával, az anyuka karácsonyi ajándékáról tanácskoznak.
- Apa, neked X a barátnőd?
Apa meglepődve, rémes zavarban:
- Igen, tudod ...
Kislány lelkendezve félbeszakít:
- Én szeretem Xet, a barátnőm. De apa, akkor ugy-e nem haragudnál, ha anyának is lenne barátja?
- Persze, hogy nem.
- Akkor vegyünk neki egy barátot karácsonyra.
Fél év után, az apa azt sem tudja, hogyan magyarázza meg, hogy Xet eljegyezte.
- Apa és anya szeretik egymást és mindig szeretni fogják, csak másképp. Apa Xet is szereti és eljegyezte. X majd a felesége lesz. De nem fog változni semmi. Csak lesz egy ünnepély. Azért minden hétvégén utánad jövünk és együtt veszünk anyának szülinapi ajándékot, pont mind eddig ...
- Akkor nem baj, ha anyának is lesz jegyese és lesz egy ünnepély és nem változik semmi? Nem fogsz haragudni?
- Nem szívem, persze, hogy nem lesz baj, nem haragszom majd, ha lesz neki is jegyese.
- Akkor ... (huncut fintor) ... van.
- Apa, neked X a barátnőd?
Apa meglepődve, rémes zavarban:
- Igen, tudod ...
Kislány lelkendezve félbeszakít:
- Én szeretem Xet, a barátnőm. De apa, akkor ugy-e nem haragudnál, ha anyának is lenne barátja?
- Persze, hogy nem.
- Akkor vegyünk neki egy barátot karácsonyra.
Fél év után, az apa azt sem tudja, hogyan magyarázza meg, hogy Xet eljegyezte.
- Apa és anya szeretik egymást és mindig szeretni fogják, csak másképp. Apa Xet is szereti és eljegyezte. X majd a felesége lesz. De nem fog változni semmi. Csak lesz egy ünnepély. Azért minden hétvégén utánad jövünk és együtt veszünk anyának szülinapi ajándékot, pont mind eddig ...
- Akkor nem baj, ha anyának is lesz jegyese és lesz egy ünnepély és nem változik semmi? Nem fogsz haragudni?
- Nem szívem, persze, hogy nem lesz baj, nem haragszom majd, ha lesz neki is jegyese.
- Akkor ... (huncut fintor) ... van.
2008-11-10
Életre kelt balerina
Egyszer csak ott álltam és megbámulhattam. Tudom, hogy nem illik, de be kellett telnem a látványával. Meg kellett emésztenem a kiáradó energiát, a mosoly egyszerü nagyszerüségét, a szemek csillogásában megörzöt gyereket. Későre kaptam észbe, hogy talán bántó a kiváncsiságom. Leülve bámultam tovább. Kitörő örömmel fogadott, mikor bemutatkozhattam. Minden szorongásom elszállt, csak a gondolataim nem bírtak összeállni. Ha boldog vagyok, mindig zavaros a fejem. A pillanatot elraktározva, rosszabb napjaimra kapaszkodónak, indultam haza. Mennem kellett. Egyszusszra olvastam el először a könyvet a buszon. Igen, tényleg egyszusszra kell olvasni, ahogy mondták, de lassítva, kiélvezve miden sorát. Akkor nem börtön, hanem gyönyörű rajz. Egy nap rajzát, egy élet tükrét találtam benne. Ahogy beletekintesz, úgy csodálkozik vissza rád. Otthon, mint kisgyerek új piros tűzoltóautóját, mutattam meg a könyvet. Édesanyám rég kíváncsi volt, mi az, amire ennyit készülődtem. Szemüvegét orrára helyezte és mellém ült a konyhaasztalhoz. Nem belelapozott, az elején kezdte. Valamire várt, csak olyankor kezdi így. Először csak a kellemes meglepetés, majd mosoly, végül gyöngyöző kacagás áramlott a térben. Nagyon szép édesanyám, mikor nevet, mégis oly ritkán teszi. Megint csak néztem, bámultam és köszönetet mondtam a balerinának, aki véglegesen belopta magát a szívembe.
PS. balettka könyve
PS. balettka könyve
2008-11-09
Vajon ...?
- Óóó, én akármit csinálok, te nem vagy velem megelégedve.
Igen, egyet értek. De, hát ha mindig azt csinálja, amit nem kell ... és akkor eszembe jútott, hogy mi van velem? mi történt? megint elvesztettem magam valahol, megint más lettem, csakhogy ezúttal nem tetszik, mivé válok. Hogy lehet ezen túllépni? Miért kell nekem ekkora standardokat felállítani? Magamnak sem másnak, nem kellene ekkorára emelni az ugródeszkát. Ezt igazából már rég megmondták, de most azt hiszem túllöttem a célon. Keményen próbálkozom, hogy alébb hagyjak belőle, mégsem megy. Engem így neveltek féle, de ésszerűen voltak felállítva a célpontok. Most ezt hogy magyarázzam meg neki? Én nem bírom felfogni, hogy már nem gyerek, ő nem bírja felfogni, hogy egy felnőttnek kötelességtudónak kell lenni. Majdnem naponta fejemhez verik, hogy elkényeztetem, mi lesz, ha saját gyerekem lesz? Ettől mindig megijedek, mi lesz? Attól majd mit fogok elvárni? Meg kell tanuljak alább hagyni. Van ilyen kurzus?
Igen, egyet értek. De, hát ha mindig azt csinálja, amit nem kell ... és akkor eszembe jútott, hogy mi van velem? mi történt? megint elvesztettem magam valahol, megint más lettem, csakhogy ezúttal nem tetszik, mivé válok. Hogy lehet ezen túllépni? Miért kell nekem ekkora standardokat felállítani? Magamnak sem másnak, nem kellene ekkorára emelni az ugródeszkát. Ezt igazából már rég megmondták, de most azt hiszem túllöttem a célon. Keményen próbálkozom, hogy alébb hagyjak belőle, mégsem megy. Engem így neveltek féle, de ésszerűen voltak felállítva a célpontok. Most ezt hogy magyarázzam meg neki? Én nem bírom felfogni, hogy már nem gyerek, ő nem bírja felfogni, hogy egy felnőttnek kötelességtudónak kell lenni. Majdnem naponta fejemhez verik, hogy elkényeztetem, mi lesz, ha saját gyerekem lesz? Ettől mindig megijedek, mi lesz? Attól majd mit fogok elvárni? Meg kell tanuljak alább hagyni. Van ilyen kurzus?
Zavaros
Már megint rohantam, tudtam, hogy menthetetlenül el fogok késni. Bevágtattam a virágüzletbe. Tavasz illat fogadott, feldiszített csokrokkal. Nem, papírt nem, ennyit tudtam arról, hogy mit is akarok. Tanácstalanul forgolódtam.
Feltünt egy váza. Szokatlan volt, hogy sok színű rózsa egy helyen, a tűzpirostól a mély bordóig, fehér, sárga ... és egy halvány narancs. Az elárusítónő bátorított, hogy én válasszak egyet. Illatosak, örvendtem meg, ahogy közelebb hajoltam és tekintetem a narancsszín szirmok közé fúrtam.
Napsugarak áramlottak felém, zöld levelű ágak és madárdal. Nap színe volt, a délelötti napé, mikor a vöröset rég levetközte, de még nem izzasztóan sárga. Valaki halk táncot lejtett, magában dúdolva, egy ütemre a csicsergéssel. Színes szoknyája finoman lebent, együtt minden kecses mozdulattal. Kiemeltem a virágot. A rózsa illatos mosollyal nyugtázta választásom.
- Honnan tudtat, hogy szeretem a sárga rózsát? Talán ... ?
- Igen. Azt hiszem. Emlékeztem ...[a lebegésre, a kis lábra, amint a fej fölé lendül, a szárnyaló kis szoknyára piruett közben és a napsütötte díszletre]... Mintha, úgy rémlett...[persze, hogy ott olvastam a fényről, erről a színről]... Tudod ...[véglegesen leakadtam]... a memóriám ...[mindig összezavarom a dolgokat]
Boldog voltam, hogy láttam őt és eltaláltam a színt.
Feltünt egy váza. Szokatlan volt, hogy sok színű rózsa egy helyen, a tűzpirostól a mély bordóig, fehér, sárga ... és egy halvány narancs. Az elárusítónő bátorított, hogy én válasszak egyet. Illatosak, örvendtem meg, ahogy közelebb hajoltam és tekintetem a narancsszín szirmok közé fúrtam.
Napsugarak áramlottak felém, zöld levelű ágak és madárdal. Nap színe volt, a délelötti napé, mikor a vöröset rég levetközte, de még nem izzasztóan sárga. Valaki halk táncot lejtett, magában dúdolva, egy ütemre a csicsergéssel. Színes szoknyája finoman lebent, együtt minden kecses mozdulattal. Kiemeltem a virágot. A rózsa illatos mosollyal nyugtázta választásom.
- Honnan tudtat, hogy szeretem a sárga rózsát? Talán ... ?
- Igen. Azt hiszem. Emlékeztem ...[a lebegésre, a kis lábra, amint a fej fölé lendül, a szárnyaló kis szoknyára piruett közben és a napsütötte díszletre]... Mintha, úgy rémlett...[persze, hogy ott olvastam a fényről, erről a színről]... Tudod ...[véglegesen leakadtam]... a memóriám ...[mindig összezavarom a dolgokat]
Boldog voltam, hogy láttam őt és eltaláltam a színt.
2008-11-08
Mystery
It's liquid, pouring under my skin. It's hot in this moment, making me sweat, cold in the next, making me shiver. This fluid fire tangled with my blood, as a leaden ballast and wireless rope, binds me to this ground.
2008-11-07
Három metódus
... arra, hogyan kell értékes órákat, délutánokat, napokat elpazarolni az életedből:
1. Egy nagy doboz popcorn-nal befészkeled magad a fotelbe és bekapcsolod a tévét.
2. Miután hullafáradtan beesel az ajtón, valami gyors kajával öledben kényelembe helyezed magad a kanapén és bekapcsolod a tévét.
3. Bekapcsolod a tévét.
1. Egy nagy doboz popcorn-nal befészkeled magad a fotelbe és bekapcsolod a tévét.
2. Miután hullafáradtan beesel az ajtón, valami gyors kajával öledben kényelembe helyezed magad a kanapén és bekapcsolod a tévét.
3. Bekapcsolod a tévét.
2008-11-06
Másképp, máshol, ugyanaz
Az olcsó bérlakások most is sarvaltkáposzta meg égett hagyma szaguak. Hiába villany, gáz, ezeregy találmány, úgyis füstösek a falak, málik a vakolat. Kilépek az ajtón a sötéten tocsogó estébe. Egész nap szemerkélt. Hideg van. Valahol egy lány nevet. Távolabb veszekednek, mély bariton hang darál egyvégtében. Gyújtó sercen, rágyújtok. Kék ködbe burkolom magam s hazaindulok.
2008-11-05
Cél
A sniper kis keresztje mutatja mindig, merre tovább. Becélozva a következő lépést haladok. Néha a célgömb hatósugarába kerül egy árnyék, egy test éles köronalának része, egy szín, egy árnyalat, egy mozdulat töredéke. Próbálom elképzelni, hogy csőre van töltve. Nem sikerül. Nem merem vállalni a felelösséget. Akarom hinni, hogy én irányítom, fodítom amerre óhajtom. De mindig csak annyira sikerül, mindig csak a célgömb sarkába szorult következő foltig, mielött megint felszorul a kereszt és menni kell, meghódítani a következő lépéstávot, megoldani az újabb feladatot, felejtve a körvonalakat, az árnykokat, fényeket ...
Ritkán kerül egy mosolyra húzódó szájsaroknyi tér. Szeretném leengedni a fegyvert, megbámulni az ajkak körvonalát, a felvillanó fogak fehérjét, a kis ráncokat a szájszegletben, a táguló - nevetésre készülő orrcimpákat, majd a szemsarokba húzódó pillanatot és a csillogást a az írisz kis izomrostjai között.
Csak a célgömb pásztáz mégis. Ennyi térben nem férnek el a hegyek, csillagképek és nevetések.
Ritkán kerül egy mosolyra húzódó szájsaroknyi tér. Szeretném leengedni a fegyvert, megbámulni az ajkak körvonalát, a felvillanó fogak fehérjét, a kis ráncokat a szájszegletben, a táguló - nevetésre készülő orrcimpákat, majd a szemsarokba húzódó pillanatot és a csillogást a az írisz kis izomrostjai között.
Csak a célgömb pásztáz mégis. Ennyi térben nem férnek el a hegyek, csillagképek és nevetések.
Ingyen meló
Villanyszerelő képeségekkel rendelkező személy jelentkezését várjuk kommentben, aki hajlandó ingyen konektort valamint égőt cserélni. Na persze ... mégis, hogy képzeltem el.
2008-11-04
Napsugár
Mindig fázós voltam. Mikor a főhadiszállásomat átköltöztettem a fővárosból erdélybe mindenki melegen ajánlotta figyelmembe a meleg pulóvereket. De úgy tünik a nap egyelőre az én kedvemben akar járni. Ma is kellemes meleg simogatta az arcom ébredéskor. Sietek is kimenni már a házból. Legszívesebben sétálni mennék, nem munkába. De lehet összekavarom a hasznost a kellemessel és besétálok munkába. Itt olyat is lehet. Jaj de jó :D
Tikok
Balettka a minden napra egy titok rólam cím alatt a titkaimról érdeklődött. Úgy érzem válaszolnom kell neki. Így hát, íme az én mindennapi titkaim.
Hétfő: Túl sokat dolgozom.
Kedd: Félek, hogy igaza volt egyszer valahol valakinek, aki azt állította rólam, hogy melómániás vagyok.
Szerda: Nem akarom elhinni, hogy karrieristává válhatok.
Csütörtök: Szeretek tanítani (akkor is ha most éppen nem azzal foglalkozom).
Péntek: Szeretem a pénteki napokat.
Szombat: Szeretek délig aludni, lustálkodni, főleg ha egy jólsikerült buli után vagyok.
Vasárnap: Imádom a gyerekeket.
Ha a hozzám belinkelt bloggerek közül valaki úgy érzi, szívesen megosztaná velem szintén mindennapi titkait ... örvendenék neki.
PS. Kaptam egy filmet valakitől tegnap, nagyon tetszett az ötlet és a kivitelezés sem rossz. A címe: Stranger Than Fiction. És csokit is kaptam. Kis golyócskákat, olyan ízűek voltak, mint gyerekkorom csokimikulásai és csokinyuszikái. Talált a filmhez valamiért, nem megmagyarázható összefüggések miatt. Ajánlom popcorn helyett. Az túl közönséges lenne a témához.
Hétfő: Túl sokat dolgozom.
Kedd: Félek, hogy igaza volt egyszer valahol valakinek, aki azt állította rólam, hogy melómániás vagyok.
Szerda: Nem akarom elhinni, hogy karrieristává válhatok.
Csütörtök: Szeretek tanítani (akkor is ha most éppen nem azzal foglalkozom).
Péntek: Szeretem a pénteki napokat.
Szombat: Szeretek délig aludni, lustálkodni, főleg ha egy jólsikerült buli után vagyok.
Vasárnap: Imádom a gyerekeket.
Ha a hozzám belinkelt bloggerek közül valaki úgy érzi, szívesen megosztaná velem szintén mindennapi titkait ... örvendenék neki.
PS. Kaptam egy filmet valakitől tegnap, nagyon tetszett az ötlet és a kivitelezés sem rossz. A címe: Stranger Than Fiction. És csokit is kaptam. Kis golyócskákat, olyan ízűek voltak, mint gyerekkorom csokimikulásai és csokinyuszikái. Talált a filmhez valamiért, nem megmagyarázható összefüggések miatt. Ajánlom popcorn helyett. Az túl közönséges lenne a témához.
2008-11-03
Széthullás - III.
Mikor belépek az ajtón, az első dolog, amely kontürt nyer a sötétben, a szemközti kivilágított ablak. Egyik este nem égett egyikben sem fény ... olyan érzésem lett, mintha elétvedtem volna. Nagyon meg tudunk szokni dolgokat. A megszokottság pedig majdnem otthon érzetet tud kelteni. Érdekes, hogy erre nem jöttem rá hamarabb. Nekem kicsit könnyebb, akárhova megyek, a manzárdlakók jönnek utánam. Ezt onnan tudom, hogy ... fülsüketítő ahogy érkezik a szerelvény. Ha nézem miközben behúz a peron elé, mindig rosszul leszek. Nem bírom a nagy tömegek látványát mozgásban, főleg nem ilyen közelről. Valahogy át kell verekednem magam a szemközti ajtóig, külömben nem fogok tudni leszállni. De erre már van egy bevált módszerem, bocsánatot kérek a lökdösődésért haladás közben, ettől mindenki meglepődik és engednek haladni. A bűztől ... de innen már csak két megálló, kibírom. Úgy teszek mintha nem is lenne, ez legtöbb esetben beválik. Vannak emberek, akik állandóan tiszta vizet akarnak önteni a pohárba. Ilyenkor veszekedéssel szokott végződni a töltögetés. Ritkább esetben az ágyban. Igaz, ebben a nagy tülekedésben nehéz úgy tenni, mintha nem lenne, de még egy megálló és kimegyek a föld fölé. A feljáró Holdkelet fele néz. Ha telehold van és tiszta az ég a házig bámulom. A manzárdlakók is szeretik a teleholdat. És szeretik a napkeltét, de legtöbben nem bírnak olyan sokáig fentülni, hogy megnézzék. Erre csak a nagyon öregek képesek. Pedig gyönyörű lehet az ők szemükben ahogy ébred a világ és véres a hajnal. Minden vérnél melegebb Ré vére. “Vigyázzanak, az ajtók csukódnak. A következő állomás ...” távolodik a hang. A mozgólépcsőn mindenkit előre engedek, kényelmesebb egyedül haladni fel vele. Mocskos sárga színü csempékkel van kirakva minden. És végre levegő. Kicsit benzingőzös, de látni az eget. A kis koldus most is nekidőlve a kerítésnek. Mindig csendben van, nem sír nem kér, nem köszön meg ha kap, csak alíg láthatóan bólint egyet. Egészen szimpatikusnak találom. Otthon is volt egy lány, aki ilyen volt. Mindig ugyanott állt, még emlékszem egyszer fodros kék ruhácska volt rajta. Késöbb a stoppos lányok között láttam egyszer, meglepő milyen nagyra nőtt. Aztán eltünt, vagy csak nem ismertem meg többé. Néha jön, hogy nekidőljek a kerítésnek és ott hallgassak együtt a szimpatikus koldusommal. Ha megmarad a tízóraim neki szoktam adni. Vajon ha nem maradna meg, akkor is nekiadnám? ... Minél többet gondolkodom rajta annál biztosabb vagyok, hogy nem. Ahogy a karperecem sem adnám neki. Vannak dolgok, amiket nem adunk oda, nem mondunk el. Ez így helyes. Olyan egyenes ez az út, mint a fehér folytonos vonal az autósztrádán, mikor szembe megyek a forgalommal. Egyenesen vezet a manzárdlakók fele. Én meg szétfolyok rajta, hömpölygök a tömegben, tolongásban, a koldusok között, kik szerelemért esdekelnek. Hullámaim megtörnek a bakkancsokon és mind mind belémfolynak. Egy piros karkötőbe kapaszkodva menekülök. Befordulok a sarkon, innen már látni az ablalkokat, de nem nézek fel. Majd ha beléptem az ajtón, első pillantásom egy újabb szám lesz a statisztikában. Pedig velem vannak, bármerre megyek. Mindenhol érzem a kiáradó magányt és vérszomjat. Mindig pontosan tudom, mikor nem vagyok egyedül. A félelem nem bénítja meg teljesen a mozdulatokat, csak kocsonyává varázsol mindent. A biztonság, a magam mögött bezárt ajtó. Egy levegőt szívunk, ugyanazon ház áporodott illatát. Ma sem fog bántani, érzem. Még nem jött el a vörös telehold, lehet már nem. Ha melegem van kellemes a hűvös érintés a hátamon. Áttetsző üveg vagyok, narancssárgán izzó. Visszaverem fényét, bőrének kisurgázását. Ködössé válik minden, tenyerében lüktet a világ. Húsomba mártja magát, de ma még nem kéri a vérem. Ma még megszabadultam. Még egy lökés, mielött visítok és hátamra festi a világot. Szembefordultam ... metszőfogai alíg észrevehetően nagyobbak a megszokottnál. Ajkaimon érzem a nyomást, nyelvét feltépve itat. Automatikusan ütöm be a kódot. Pontosan hármat kattan a zár, mielött nyílik ... katt ... katt ... katt. Nehezen veszem a lépcsőfokokat és rettegve várom az érzést, de már tudom, hogy ma nem jön. Nem vár rám az ajtó túloldalán. Az emeletek között még feldereng egy-egy foszlány. Hűvös és tiszta a levegő körülötte. Melegre vágyom. Előkeresem a kulcsot, ez automatikus mozdulat a második és harmadik emelet között. Ré már a láthatár alá bukott. Melegre vágyom. Ő meg hideg és félelmetes. Karperecem mindig nekiverődik a kilincsnek, mikor nyitom az ajtót, ettől Tagore virágoskertjei jútnak eszembe. Mindig csodálkoztam, hogy egyiptomba vágyom inkább és nem oda. A két jobb oldali ablak fényes. Már egy hete ugyanaz a kettő. A lakásban egyedül vagyok. Bekapcsolom a számítógépem, zenét teszek, leülök a konyhában, rágyújtok. Jól esnek a megszokott mozdulatok. A füstön keresztül bámulom a kis fényes kockákat szemben, keresem mögöttük mi moccan. Jól esik a dallam magam körül. És a várakozás is.
[vége]
[vége]
2008-11-02
Széthullás - II.
Most már erőltetebb ütemben haladunk a ház fele. Nemsoká már és látni fogom az ablakokat. Vajon ma melyik ablakok lesznek kivilágítva? Szám szerint kilenc van belőlük, de háromnál több nem igen szokott fényes lenni. Álltalában kettő. Szeretnék egyszer elmenni egyiptomba. Ízisz jelét is szeretném megnézni a piramisszövegekben. De ez már azelött megtörtént, hogy megsejtettem volna kik lakják a szemközti manzárdszobákat. A mindent látó szemet akarom látni, kőbe vésett jelképét. Leszármazottait a népnek, akik tudták, hogy a harmónia él, imádták azt ki megszűlte Ma'at a világnak. Igaz, azt suttogják, hogy Ízisz átverte Rét. Azóta kicsit haragszom is rá. De nem erősen, meg tudom érteni, még senkit nem ismertem, aki ne vágyott volna a hatalomra valamilyen formában. Viszont nagyon sok embert ismerek, aki nem tud szeretni. Azokra jobban haragszom, mert a manzárdszobák lakói, a polgármesteri hivatalban kihalnak, ha elfelejtünk szeretni és akkor minden ablak sötét lesz. Nagyon fogom unni magam. Valaki egyszer azt mondta, biztos sport termek és esténként oda járnak az alkalmazottak tornászni. De az a valaki nem is sejti, hogy hajnali ötkor is égnek a fények. Kicsit furcsa valaki volt, pontban tizenegykor minden este el tudott aludni. Ez az éktelen bömbölés a hangszorókból állandóan kizökkent a gondolataimból. Jujjj ... Én betiltanám a tűsarkú viseletét olyan személyek esetében, akik nem tudnak állni rajta. Nagyon tud fájni ha a lábamra lépnek vele. “Vigyázzanak, az ajtók csukódnak. A következő állomás ...” A piros tűsarkú leszállt. Megnyugodtam. A karperecem is piros, de sosem mutatja valós színét a fényben, sokféle árnyalatban veri vissza a sugarakat, a beesési szögtől függően. Nem is emlékszem honnan tudom, hogy piros. Most is egyik sor sötétszűrke, a másik mellette barna ... de tudom, hogy valójában vörös. Mint a telihold amely Faludy vérébe folyt, mikor még fiatal volt. Vajon hol történt? Recsken vagy már azelött? Szerintem azelött ... úgy négyszáz évvel elötte, mikor Villont falavatták vörös kagylónak. Akkor történhetett, bujdosás közben. Egyszer meg fogom kérdezni a manzárdlakókat. Ők ennél sokkal öregebbek, erre is kell emlékezniük. Valószínüleg ők még Mózesre is emlekeznek, a Vörös Tenger kettéválasztására, pedig nem is nagyon vallásosak. Persze, hisznek Isten létezésében, csak nem félnek tőle. Szeretik azt, akinek volt fantáziája ezt az egészet megalkotni. Ők is pörölnek néha, mikor a szenvedésnek se vége se hossza, de belátják, hogy mi már túl sokan vagyunk, az alkotó még mindig egyedül. Külömben sem tudnak tartósan haragudni, ahoz túl keveset ismerünk a sokból. Akit meg nem ismerünk, minek utálni? Csak ne sajogna úgy a lábam. Át kell szállnom ... odafigyelek, a magas sarkokat elkerülöm. Erről az átszállásról mindig eszebe jút a “menetelés a vágóhídra” ... csak sehogy nem bírok emlékezni hol hallottam. Mintha az egész város ide tömörült volna, ebbe a szűk csőbe a két állomás közé. Pedig láttam, hogy a metrón is maradtak. A túlsó állomásról meg erre igyekeznek. Mindenki siet, csakhogy dugó van. Még jó, hogy az ember alkotójának fantáziája nem nem futotta dudára is. Így is elég nagy a hagzavar, a kivehető szavak nagyrésze 18 éven aluliak füle számára csak felnőtt felügyelete melett ajánlott. Csak tudnám most honnan kerítsek egy felnőttet. Újabb sikerélmény ... átértem a másik peronra ás sikerült minden tűsarkut kikerülni. Igaz a bakkancsokat kevésbé. De a hasam foglalkoztat jobban ... nagyon megéheztem. Most már tényleg még egy kicsi és a házban vagyok.
[...]
[...]
2008-10-31
Széthullás - I.
Pár óra kibambulok a fejemből után, öltözöm s megyek haza. Haza ... ez így nem jól van fogalmazva, megyek oda, ahol aludni szoktam az utóbbi időben. Hideg van, bármennyire szorosra húzom magamon a kabátom, belopakodik alája a kint. Szerencsére nem hosszú az út hazáig. Nevezzük inkább a háznak. Tehát nem hosszú az út a házig. Nem olyan nagy a külömbség, hazáig ... a házig ... csak a magánhangzók sorrendje picit más. Így mintha elviselhetőbb a gondolat. Csak egyetlen magánhangzó. De ez az éktelen hideg, ez egyre elviselhetetlenebb. Majd a házban, ott ülök a melegben és nyelvet öltök a hidegnek. Közben megnézem a szemközti ablakokat. Egy polgármesteri hivatallal szemben lakom. A manzárd szobák ablakain szoktam elmerengeni. Semmi törvényszerüséget nem találok abban, hogy épp melyik mögött ég a villany. Mintha a XIX. századi oroszország lényei laknának mögötte. A kis könyvelők, akik éjt nappá téve körmöltek. De az a kor már rég kiveszett. Az valamely elöző életemből sejlik csak elő ... vagy talán nem is volt elöző életem, talán csak gyerekkorom volt, akkor olvashattam róla ... talán. Újabb széllökés. Nem, ez valami más. Emberek vannak, sokan és tolongás ... mintha forradalom tört volna ki. A minden esti műsor a metrólejárónál. Azt hiszem mosópór hiányban szenved az ország. Förtelmes a bűz. Valahogy leverekszem magam a peronra, sikerélményem van. Minden este egy sikerélmény ... ez jót tesz az egomnak. Várakozás közben olyan leszek mint egy kisgyerek. Estéről estére felfedezem a kezem. Segít az időnek gyorsabban telni. A nagymamám azt mondta ne segítsek neki, mert az életemből telik. Néha próbálkoztam lassabb folyásra bírni, nem sikerült, feladtam. Percekig bámulom a körmeim. Kis virágokat festett rá valaki. Azt hiszem én voltam elöző este, de már nagyon rég volt, nem is vagyok egészen biztos benne, hogy én voltam. Zöld mező jút eszembe róla, meg tengerpart és napsütés ... mint a számítógépemen a háttérkép. Egyszerre van rajta mező, tenger, napsütés és két hold. Nagyon romantikus. Mint a körmeim. Sikerül eljútni a karperecemig a szemlélődéssel. Kis fémkarika, apró fényes lapocskákkal. Valami elefántokról, meg dübörgésről énkel valaki a telefonomról. Épp elefántokról szól a könyv is amit olvasok esténként. Nagyon sok elefánt van benne, meg egy pasi aki menekül előlük. Nagyon tetszik. Tegnap este elhagyta a felesége, megsajnáltam. Én sem szeretem azokat az elefántokat, amelyekről ír. Én még kicsi voltam, mikor az elefántok lehallgató készülékeket helyeztek el a lakásokban. Igaz most sem vagyok nagyon nagy, de én nem félek az elefántoktól. Most már szelídebbek és az igazán nagyok messze laknak innen. Ezek a kis fényes lapocskák a karperecemen eszembe júttatják a szemközti ablakokat. Vannak ablakok amelyek mögött a szobában ég a villany, más szobákban sötét van. És vannak olyanok is, ahova csak a folyosóról szűrődik be a fény. Nem is tudom ha van folyosó. De kell lennie, biztos egy hosszú és keskeny, alacsony mennyezettel. Sorban, egyforma távolságokra nyílnak belőle a szobák. Vajon mindkét oldalról vagy csak egyik felén? Egyszer megálmodom majd. Azt is sejtem kik laknak a szobákban. Nagyon régen születtek. A polgármester nem is tud róluk. Nagyon szomorú társaság, de nagyon tudnak szeretni. Már csak az emberek szertete tartja bennük a lelket. Én is szeretem őket. Egy könyvben olvastam, hogy egyiptomi fáraók vérét örökölték, Ízisz és Ozirisz gyermekei. Gyönyörű jelképek, bűnös, mégis mindennél tisztább szerelem. Már akkor is hadakozott a sok társadalmi szabály a tiszta érzelmek ellen ... még ma sem tudott győzni. Az elefántok dübörögnek a fülhallgatómban. Elvakít a vezérelefánt ormányára szerelt halogén. Leáll a peron mellett és tömérdek lökdösődő embert fogad gyomrába. “Vigyázzanak, az ajtók csukódnak. A következő állomás ...” A fülsértő hangot nem tudja elnyomni sem a metró dübörgése sem a tolakodó embertömeg lármája.
[...]
[...]
Idézet
Nincs időm írni, betemet a munka. De ajánlom a Balettka bejegyzését. Olvassátok tátott szemekkel. Jó tanulást mindenkinek.
2008-10-27
Karnevál
A karnevál belesett az ablakon, nem hagyott aludni egész úton. Az ünnepély csúcspotját Sinaia környékén érte el. A nyársat nyelt szószólók, mint fenyőfák néztek el komoran a léha társaság felett. Lelkükben azért élvezettel pislogtak a pucérra vetkőzött örömlányok fele. Számomra legcsodásabbat mégis a Moulin Roguet idéző félig öltözött társaság képezte. Hol egy bíbor-rozsda sál, hol egy sárgászöld selyemköntös tünt fel. Hajlongtak, pörögtek-forogtak a szél dalára. Így járják nap mint nap táncukat míg Tél Apó róluk is letépi az utolsó göncöket, majd vastag fehér dunna alá fekteti őket. A fenyők meg nézhetik majd daccosan, csodálkozhatnak, hogyan maradtak ki a buliból zöld ruhástól, büszkeségestől. Kukucskálhatnak, mit művelnek szemérmetlen társaik a hótakaró alatt és irigykedhetnek egész télen.
2008-10-25
Megint vagy még mindig?
Újból átuaztam számomra kedves emberek életén. Nem tudom mit sikerült belopni a mindennajaikba. Én jól éreztem magam, most is jól vagyok, mikor már fél lábbal tovább már. Az élet nélkülem is megy. Ennek nem kellene keserű szájízt keltenie? Szép lassan rájövök, nem tudom mi a "NORMÁLIS" és mi nem. Csak azt tudom, mi a természetes nekem. És ma jólvagyok :D
2008-10-21
Mindened megvan szindróma
Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallom, hogy mindenem megvan, én csak ne panaszkodjak. Igen, szoktam panaszkodni is, mikor épp úgy érzem, hogy mégsincs meg az a minden. Helyesbítek: néha szoktam, legtöbbször csak kerülöm az embereket és amennyire kötelező együttműködni, igyekszem jó pofát vágni. Tisztelet a kevés kivételnek, akik nem várnak el ilyen teljesítményt. Sajnos a sokat azok teszik ki, akik elött mindenem megvan. Hát ettől borul az agyam, mint ahogy G. barátnőm mondaná. Jön, hogy megkérjem ilyenkor az illetőt "Definiáld kérlek a minden szót!". Na de ennyire goromba nem lehetek, marad a jópofa.
Kíváncsi lennék, mit szólnának hozzá ha egy napig az én bőrömbe kellene lenniük, a mindennel együtt. Nem is, inkább legalább fél évet. Érdekes lenne talán az is, ha egy nap bejelenteném, hogy leteszem a lantot, eddig tartott a mese és elmennék rock táncosnak vagy tudomisén minek.
Igen, tudom már, nem az számít, mit mondanak mások, stb. stb. stb. csak néha fárasztó állandóan ugyanaz a lemez. Ilyenkor estére fukinélet lesz az egész.
Kíváncsi lennék, mit szólnának hozzá ha egy napig az én bőrömbe kellene lenniük, a mindennel együtt. Nem is, inkább legalább fél évet. Érdekes lenne talán az is, ha egy nap bejelenteném, hogy leteszem a lantot, eddig tartott a mese és elmennék rock táncosnak vagy tudomisén minek.
Igen, tudom már, nem az számít, mit mondanak mások, stb. stb. stb. csak néha fárasztó állandóan ugyanaz a lemez. Ilyenkor estére fukinélet lesz az egész.
2008-10-19
Szeretet
Kit szeretünk önmagunkon kívül? Talán furának hat a kérdés, de újból meg újból kínoz a gondolat. Egyszerű azt hinni, hogy szeretünk valakit, "csak mert" és ez jó. Talán még egyszerübb megmagyarázni, hogy pénzt adunk egy koldunsnak, csak mert attól megnyugszik a lelkiismeretünk és az nekünk jó, tehát szeretet nincs is, csak önmagunk szeretete. De, mi van akkor ha valaki elmegy afrikába gyerekgondozónak és feladja az életét csak mert szereti a gyerekeket? Ez most arról szól, hogy szeretni mert ... csak ... vagy igazából nem a feladásról beszélünk, hanem ez a boldogság? Csak akkor meg minek az elismerés? Igazából egy önző emberről beszélünk, aki felad mindent, elhagy mindenkit, csak azért, hogy boldog legyen. Persze, ez most úgy hat, hogy belemagyarázni valamit egy adott helyzetbe. Szeretetből lemondani dolgokról nem kellene nehéz legyen. Elvégre ezt akarjuk, nem? Attól leszünk jól, ha a másiknak jó. Akkor már nem is lemondás. Megint millió kérdés. Akkor meg miért várunk el elismerést, köszönetet cserébe? Miért nem elég a másik boldogsága? És a legnagyobb dillemám: le kell mondani? Tényleg le kell? Biztos jó ez? Gondolom, most a kézenfekvő válasz, hogy az attól függ, néha kell, néha nem. S akkor állhatunk neki számigálni, vitatkozni, hogy mikor is igen és mikor is a nem. Közben pedig az úton elveszítjük a szeretetet. Már nem is tudjuk, mit akartunk. Néha az ember gyermeke észbe kap és eszetlenül kapaszkodik vissza a szeretethez. Miért? Talán ilyenkor a legigazabb, hogy magunkért szeretünk, magunknak. És bármit teszünk érte, ne rójunk fel senkinek semmit, mert mi tettük meg és igazából magunkért elsősorban.
2008-10-18
Napsütés
Mára napsütést ígértek és hideget. Ehez képest minden ablak nyitva, süt a nap és meleg. Úgy döntöttem, kiviszem magam. Imádom a jó időt. Én is napsugár leszek.
2008-10-17
Jó8
... minden éjjelilepkének (és nem csak) most már ideje káposztába csomagolni a lábam (farkasalma épp nincs kéznél) és ... és egyszerüen kinyúlni. Köszönöm a hangulatot.
Hülyeség
Gondoltátok volna, hogy egyszer végrehajtódik a PageLoad, és csak azután a ButtonClicked a custom controlban? Igen, aki érti eltalálta, microszar aspben. Mna, de két éjszakázás kihoz egy oldalt, remélem. Most már úgy tűnik működni fog. Külön blogot kellene vezessek csak az ilyen eseteimről, hetente legalább egyszer biztos írnék: nem tud parszolni egy állományt, amit nem hoz létre és még csak nem is tudja mi baja, a splitbar távolság lekerésékor az érték 1,5-szeresét téríti vissza véletlenül ... stb. Pedig buli lenne. Az a baj, hogy mikor gáz van, soha nincs időm leírni. Ha megoldottam, meg kedvem nincs már. Pedig hasznos lenne. Lehet majd egyszer.
2008-10-16
Gergelynek másképp
Elázott emberek közül mentem haza, elázott utakon. Csöpögös volt az egész hangulat. Nem volt nálam személyi. Furcsa jelenség lehettem magassarkuban a lerobbant környezetben, olyannyira, hogy a rendőrök csak megbámultak, nem igazoltattak. A folyó közelében a ködtöl az orromig sem láttam, pont jött egy taxi, beültem. Valószínüleg a taxis is morcos volt, vagy álmos, nem kezdett értelmetlen dialógusba én pedig hálás voltam. Kb ennyi :)
2008-10-14
Idióta érzés, mikor az ember idiótának érzi magát
Hiába tudom, hoyg mindenkinek vannak ilyen napjai, hiába vagyok biztos benne, hogy mindenki föld alá bújna ilyenkor, mégis a föld alá bújnék legszívesebben. Nem vígasztal, hogy másokkal is ugyanígy megtörténhet, hogy mások is félrelépnek (szó szerint), hogy mindenkinek vannak napjai, amikor minden összetörik, kiömlik, elszakad, amihez hozzányulnak. Akkor is ügyetlennk érzem magam és idiótának.
2008-10-12
Beszélgetni
Nem vagyok piszologus, ennélfogva nem is értek a piszológiához, az ilyenolyan energiákhoz még kevésbé, így nem mondhatok semmi biztosat, általánosan ellenörzött teoriát, a beszélgetés hatásairól, de biztosra állíthatom, hogy a mai az jól jött. Vannnak ilyen bolondériáim, mint depresszió, holdkór, miegymás. Egy kiadós beszélgetés után mégis a sarok mögé bújnak ijedtükben. Pedig nem is ők képezték a témát. Volt ott harisnya, barátság, erő, szépség s minden egyéb ami belefér. Ma'at mindig szenzációs beszélgetőpartner volt. Van még valaki, aki utólérhetetlen, de ő még messzebb van tőlem, távoli angol földön. Beszélgető partnereimet valahogy az élet mind messze sodorja tőlem. Ideig óráig élvezhetem csak jelenlétüket. Talán ez is szép egy-egy költözésben, új városban, a remény, hogy hátha megismerek valakit akivel lehet, úgy istenigazából, úgy reggelig ...
Hazafele
Vizes fűbe süllyedt betonkockákon ténfergő léptek zaját nyelik a fák. Zordan néznek rám bronzbevonatú leveleik közül, ki a merész álmuk felverni. Haragos suhogással űznek tovább, tovább, tovább, az utcára ki. Csöpögő falakról robajként zuhog vissza a macskakő kopogása. Két, unottan baktató rendőr is felfigyel. Megállnak. Tekintetük célgömbje befókuszol, végül mégsem igazoltatnak. Csak bámulnak magabiztosnak ható lépteim után. Érzem a víz illatát. Most az is hideg. Nem tükre van, csak síma nyálkás felülete. Egyre sűrübb a köd. Előbb sávokban gomolyog elém, majd dermesztő egészként befogad, elrejt az utánam bámuló szemek elöl. Körém folytja a hangokat, belém lélegzetem.
Kis zöld fény pislákolva közeleg, átveri a makacs köd-falat. Halkan kíséri foszlányokban feltörő motorzaj. Önkéntelen nyújtom ki kezem ... valaki észrevesz, hirtelen fékez. Ha már így alakult, inkább taxiba ülök. A soför is érzi, megvárja míg bemondom az uticélt s többet nem szól.
Kis zöld fény pislákolva közeleg, átveri a makacs köd-falat. Halkan kíséri foszlányokban feltörő motorzaj. Önkéntelen nyújtom ki kezem ... valaki észrevesz, hirtelen fékez. Ha már így alakult, inkább taxiba ülök. A soför is érzi, megvárja míg bemondom az uticélt s többet nem szól.
2008-10-11
2008-10-10
Egyszerű kérdés
Mi a baj azokkal a nőkkel, akik szeretnének kezdeni valamit az életükkel a konyhán kívül is?
Új helyzet
Megszólítanak emberek az utcán. A nevemen hívnak. Pedig hétköznap van és nem otthon. Barátok hívnak fel, hogy menjünk ki. Hazamegyek és Kócos öt perc után nyivog, ha nem adtam még oda a murok adagját, reggel a tányérkáját csapkodja az akvárium falához, hogy már éhes, hol vannak a magok. Ezek mind olyan dolgok, amelyekhez hozzá kell még szoknom. Kellemes helyzeteket könnyen megszokunk allítják a nagyokosok. Valószínüleg igazuk van. Hiányoztak nagyon, most mégis szoknom kell. Elég visszás helyzet.
2008-10-08
Gondolat
Kérhetlek "Adjatok ennem", de már ettem,
Kérhetlek "Adjatok innom", de már ittam,
Nem kérhetlek "Adjatok aludnom", pedig nem aludtam.
Kérhetlek "Adjatok innom", de már ittam,
Nem kérhetlek "Adjatok aludnom", pedig nem aludtam.
Nem írnak az emerek
... kivéve azt a pár személyt, aki mégis. Hiányolom az esti pár perces olvasnivalót.
2008-10-07
2008-10-06
Beköltöztem
... tegnap este. Egyelőre minden a feje tetején, nem talalok semmit, de végre hazavittem Kócost. Olyan jó volt ma reggel enni adni neki, a mocorgásra ébredni. Ma remélem rend lesz.
2008-10-03
Került lakás
... erre nincs mosógép. Aztán lett mosógép is. Vasárnap költözöm. Már várom. A sok otthon között már egz hete vendégeskedem. Szivesen látnak, ebben semmi hiba ... a hiba bennem van. Makacs vagyok s nekem az enyém kell. Na!
Ja meg időm sincs. Ha lesz, még irogatok.
Ja meg időm sincs. Ha lesz, még irogatok.
2008-10-01
Elköltöztem
... de még mindig nem tudom ez mit jelent. Lakásom még nincs.
PS.
Gyerek: Anyuci, melyik erőssebb, az oroszlán vagy a medve?
Anya: Az attól függ kisfiam, az állatkertben egyenlőek.
Gyerek: És melyik erősebb, az ember vagy a traktor?
Anya: Az attól függ kisfiam, de Mütyi az erősebb.
PS.
Gyerek: Anyuci, melyik erőssebb, az oroszlán vagy a medve?
Anya: Az attól függ kisfiam, az állatkertben egyenlőek.
Gyerek: És melyik erősebb, az ember vagy a traktor?
Anya: Az attól függ kisfiam, de Mütyi az erősebb.
2008-09-29
2008-09-27
Recept
Kerítünk egy lezser lakótársat, meghívunk vendégül egy rég nem látott jóbarátot és összeülünk a konyhában. Megpucolunk pár kiló krumplit, vékony hasábokra vágjuk és megsütjük olajban. A művelet egész ideje alatt vodkával lassan kevergetjük a légkört, majd aztalhoz ülünk és elfogyasztjuk a szalmakrumplit. Vacsora után, még egy kis vodkát keverünk a légkörbe. Ínyenceknek ajánlom jeges borogatás előkészítését a sok nevetéstől jelentkező has- és arcizomláz csillapítására.
Jó étvágyat!
Jó étvágyat!
2008-09-25
Fürdés
Agytekervényeim között a köd mély gyökeret vert, felszállni nem óhajt, második kávé és sokadik cigi után sem. Mint elhasznált zsámolyt teszem-veszem magam. Az eső és szürke ég elmossa vágyaim, látószögemből kiszorul a kacsalábon forgó kastély. Csak a síró, nyekergő fák maradnak a szél kinzóasztalán. A fürdő sznatóriumfehérjében vízhangzik a csövek visítítása. Elzárom, hagyom bőrőmet felteni a forrósággal. Tengerekre emlékezem, napsütésre. A gőz absztrakt madarakká gomolyodik. Szabadon lélegzem a fullasztó nedvességben s az elmúlt perc emlékké fakul a parázsló cigaretta kék füstjébe öltözött szavak között.
Ki mondta ...
Nem tudom ki mondta, hogy a nőket megérteni képteleség, de ÉN azt mondom, hogy a FÉRFIakat MEGÉRTeni NEM kis művészet és úgy tünik, nekem egy csepp művészi érzékem sincs.
amerika feeling
Iroda, emberek, panelekkel elválasztott asztalok. Ahogy szétnézek borsódzik a hátam. Ez nem az én napom. Észrevenni a csengő telefonokat, kényszeredetten mosolygó válaszolókat. Majdnem minden asztalon csésze. Teával, kávéval a számítógép mellett. Billentyüzetkopácsoló emberkék. Pedig álltalában szimpatikusak. Most nem érzem magam jól a bőrömben itt. Máshol többen papírok fölött, komolyarcos tanácskozás. Már csak a kis sütik hiányoznak, de anélkül is úgy érzem magam, mint egy idióta amerikai filmben. Azt hiszem ma rövidre fogom a melót, hazamegyek aludni, majd holnap behozom.
2008-09-24
Pátés kenyér
Egyetemista koromban hetekig éltünk pátés vagy margarinos kenyéren. És ez számított a jobbik esetnek, nehezebb körülmények között beértük mustárossal. Ma úgy alakult, hogy tojásos szendvicssel, meg vajas-pátés-mustáros kenyérrel kellett beérnem. Biztosra állítom, hogy nagyon rosszul esne holnap is ugyanez a dolog. Meglepő mennyire elkényelmesedtem-kényesedtem. Ugy-e, ez nem korral jár!
2008-09-22
Vacak péntek - legalább olyan, mint a hétfők szoktak lenni
Este vizes fejjel ülve a számítógép elött éreztem, ahogy egyre zsimbesebb leszek. Lekéstem az utolsó vonatot, aminek lett volna összeköttetése. Egy fél nappal kevesebb állt rendelkezésemre, hogy szombaton indultam. Pedig pár órával azelött nagy lendülettel indultam fürdeni, hogy akkor elmegyek már este. Megengedtem a melegvizet és fuckin' élet meg hideg sárlé. Na de semmi baj, gondoltam kifolyatom. Gyors fürdés, fejmosás, öltözködés, hajszárító ... na igen, az nincs. Megpakoltam a mosógépet, begyújtottam a gázégőt, nehogy megfázzon a fejem és nekiláttam vonatot választani.
Lejárt a gép, teregettem, keresgéltem az összeköttetéseket. A net szerint tíz percem lett volna beérni az állomásra. Semmi esély, a hajam még úgyis vizesen kunkorodott, ugyanis egy héttel ezelött lecokmokkoltam az új városba azokat a dolgaimat, amelyekre feltehetőleg nem lesz szükségem: vasaló, hálózsák, hajszárító ... két hetet meg lehet élni nélkülük, ha másoknak egy életet is lehetett. Péntekig nem is hiányoltam semmit, de az a nap keményen próbára tette a tűrőképességem.
Már a munka sem ment úgy, ahogy szerettem volna, egy meleg fürdő lazító hatásában bíztam egész nap. Mikor megláttam, hogy sárlé folyik, nem akartam hinni a szememnek. Kifolyattam, ugyanis ha a vízórával rendelkező szomszédokra hagyom, még ma is mocskosan mentem volna melóba. Mire aránylag tiszta és meleg víz jött, megebédeltem, bepakoltam és kinéztem a vonatokat. A választást a "majd ha kész leszek" után hagytam. Hajszárító helyett gázégő, de így kell legalább egy óra. Akkor úgy döntöttem, hogy egyúttal mosok is egy kört addig. Úgyis koszos az egyetlen pléd, amit itt hagytam, de a hideg miatt szükség volt rá. Ez most a tökéletes pillanatnak tünt. Mire megszáradt a hajam kint besötétedett, lehűlt a levegő, fújt a szél. Az ablakok húznak, egy sem zár rendesen. A lakótársam közben elutazott, egyedül maradtam a kongó lakásban. Nem volt már más lehetőségem, mint, hogy reggelre keressek vonatot. Még ténferegtem az üres lakásban egy ideig, vacsora csergőóra (ebben az esetben mobiltelefon) felhúz és készen álltam a lefekvéshez. Vagyis majdnem. Az egyetlen pokrócom vizesen bambult rám a szárítókötélről. Mellette egy csöpögő pulover hasát fogva vihogott rajtam. Na de semmi pánik, még volt kettő szárazon, került egy tréningnadrág is, gyapjuzokni ... úgy néztem ki, mint Micimackó. S hogy a pulover ne nevessen tovább, betakaróztam egy paplanhuzattal. Vidáman aludtam bele a gondolatba, hogy EZ a péntek végre lejárt.
Lejárt a gép, teregettem, keresgéltem az összeköttetéseket. A net szerint tíz percem lett volna beérni az állomásra. Semmi esély, a hajam még úgyis vizesen kunkorodott, ugyanis egy héttel ezelött lecokmokkoltam az új városba azokat a dolgaimat, amelyekre feltehetőleg nem lesz szükségem: vasaló, hálózsák, hajszárító ... két hetet meg lehet élni nélkülük, ha másoknak egy életet is lehetett. Péntekig nem is hiányoltam semmit, de az a nap keményen próbára tette a tűrőképességem.
Már a munka sem ment úgy, ahogy szerettem volna, egy meleg fürdő lazító hatásában bíztam egész nap. Mikor megláttam, hogy sárlé folyik, nem akartam hinni a szememnek. Kifolyattam, ugyanis ha a vízórával rendelkező szomszédokra hagyom, még ma is mocskosan mentem volna melóba. Mire aránylag tiszta és meleg víz jött, megebédeltem, bepakoltam és kinéztem a vonatokat. A választást a "majd ha kész leszek" után hagytam. Hajszárító helyett gázégő, de így kell legalább egy óra. Akkor úgy döntöttem, hogy egyúttal mosok is egy kört addig. Úgyis koszos az egyetlen pléd, amit itt hagytam, de a hideg miatt szükség volt rá. Ez most a tökéletes pillanatnak tünt. Mire megszáradt a hajam kint besötétedett, lehűlt a levegő, fújt a szél. Az ablakok húznak, egy sem zár rendesen. A lakótársam közben elutazott, egyedül maradtam a kongó lakásban. Nem volt már más lehetőségem, mint, hogy reggelre keressek vonatot. Még ténferegtem az üres lakásban egy ideig, vacsora csergőóra (ebben az esetben mobiltelefon) felhúz és készen álltam a lefekvéshez. Vagyis majdnem. Az egyetlen pokrócom vizesen bambult rám a szárítókötélről. Mellette egy csöpögő pulover hasát fogva vihogott rajtam. Na de semmi pánik, még volt kettő szárazon, került egy tréningnadrág is, gyapjuzokni ... úgy néztem ki, mint Micimackó. S hogy a pulover ne nevessen tovább, betakaróztam egy paplanhuzattal. Vidáman aludtam bele a gondolatba, hogy EZ a péntek végre lejárt.
2008-09-21
Életkép két kanyar közül
Egy idő óta már csak azt érzem, hogy ennek a sok útnak semmi köze a célhoz. Az célállomásokon eltöltött idő egy másik élethez tartozik. Egy másik énem érkezik, bucsúzik. Nincs átmenet, csak egy pillanat, amikor fel vagy lelépek a lépcsőn. Így, az úton, csak ködös emlékként sejlik, hogy az is én vagyok. Szétnézek. Körülöttem idegen arcok. Rég leszoktam arról, hogy megszólítsam őket. Néha egy-egy rám köszön. Még emlékszik, látott már egyszer pár hónapja, mikor erre járt. Máskor az életéről mesél valaki. Pedig nem kérdezem. Nem is sejti, hány történet kavarog már útjaim porában. Van úgy, hogy nem szólnak, csak rámbámulnak vagy még azt sem. Legtöbben unják. Ritkán valaki elmereng, egész úton, nincs is ott, mosolyog ... vagy sír. Szégyenlősen fordul el, ne lássák. Ilyenkor ellopok egy szívárványszínű könnyet és batyumba csomagolom. Szólni nincs jogom. Ha elfogy a papírzsebkendője, nekiadom az enyém és tovább olvasok. Mindkettőnknek így a legkönnyebb.
Az egész világ más az ülés kényelmes kényelmetlenségéből nézve. Az üveg mögött meghajlik, csillámló darabokra hull a fény. A hőmérsékletnek csak az ajtókhoz és ablakokhoz van köze, nem a napsütéshez, esőhöz. Egyedül a törésszög sarkaiból néha feltünő kis ösvény kacsint barátságosan, majd behúzódik az erdőbe a görbület túloldalán. Két kanyarral odébb felvillantja bokája hajlatát, halkan hív, majd végleg eltűnik a bozót mögött. Mindig megkísért az egyenes törzsű fák közül. Lehet majd egyszer megállítom a járatot és vele megyek. Pedig tudom, hogy csalóka. Ölelget az úton, mosolyog, de az erdei avarral kel táncra végül s keringőjük belevesz a fák közé szürődő sugarakba. Nem kísérem táncuk, úgysem bírnám követni. Vagy ha mégis, végül kivezetne az erdő túloldalára és megint fel kellene szállnom az arra járó vonatra. Inkább nem, úgysem tévedek el. Ott ahol végleg eltünik az ösvény, akkor megérkeztem. Sátrat bontanak a fák és virágok diszítik a ponyvát. De ez még egy másik élet.
Most előveszem rongyosra olvasott Vida kötetem és még egyszer elölről kezdem a történeteket. Ismerős arcok mosolyognak elő a rozsdás vagonokból. Lemarják a busz bűzös füstjét és torokszárító légkondiszagját:
"engem ne félts, most megyek, és ugyanúgy nem rossz, mint máskor, pedig várom már, hogy egyszer megunjam, elegem legyen, és hagyjam elmenni a vonatot, várom, hogy egyszer abba a kocsiba szálljak, amely nem megy tovább, csak kivontatják egy füves mellékvágányra, ahol megáll, és csönd, aludni szeretnék egy ilyen félrevontatott kocsiban, aztán reggel csak lesz valami, mondjuk, kiszállok" - Vida Gábor - Búcsú a filmtől
Az egész világ más az ülés kényelmes kényelmetlenségéből nézve. Az üveg mögött meghajlik, csillámló darabokra hull a fény. A hőmérsékletnek csak az ajtókhoz és ablakokhoz van köze, nem a napsütéshez, esőhöz. Egyedül a törésszög sarkaiból néha feltünő kis ösvény kacsint barátságosan, majd behúzódik az erdőbe a görbület túloldalán. Két kanyarral odébb felvillantja bokája hajlatát, halkan hív, majd végleg eltűnik a bozót mögött. Mindig megkísért az egyenes törzsű fák közül. Lehet majd egyszer megállítom a járatot és vele megyek. Pedig tudom, hogy csalóka. Ölelget az úton, mosolyog, de az erdei avarral kel táncra végül s keringőjük belevesz a fák közé szürődő sugarakba. Nem kísérem táncuk, úgysem bírnám követni. Vagy ha mégis, végül kivezetne az erdő túloldalára és megint fel kellene szállnom az arra járó vonatra. Inkább nem, úgysem tévedek el. Ott ahol végleg eltünik az ösvény, akkor megérkeztem. Sátrat bontanak a fák és virágok diszítik a ponyvát. De ez még egy másik élet.
Most előveszem rongyosra olvasott Vida kötetem és még egyszer elölről kezdem a történeteket. Ismerős arcok mosolyognak elő a rozsdás vagonokból. Lemarják a busz bűzös füstjét és torokszárító légkondiszagját:
"engem ne félts, most megyek, és ugyanúgy nem rossz, mint máskor, pedig várom már, hogy egyszer megunjam, elegem legyen, és hagyjam elmenni a vonatot, várom, hogy egyszer abba a kocsiba szálljak, amely nem megy tovább, csak kivontatják egy füves mellékvágányra, ahol megáll, és csönd, aludni szeretnék egy ilyen félrevontatott kocsiban, aztán reggel csak lesz valami, mondjuk, kiszállok" - Vida Gábor - Búcsú a filmtől
2008-09-19
A Clockwork Orange
Lehet-e vadsággal jóra bírni az embereket? Lehet-e egy kiábrándító történet lecsengése a szeretet? Miért szeretik nézni az emberek azt, hogy miként züll, gyilkol, erőszakol négy masik ember? Miért hívják ezt művészetnek?
Nem is kételkedem, az alkotónak k...va művészi érzéke van, teletűzdelte vele az egész filmet. Először végignéztem, még nem tudtam miért. Most véletlenül láttam meg, hogy fog menni a tévében és nem bírtam ellenállni. Belenéztem. És a kísértés megint nem hagyott. Végig kellett néznem. Kicsit úgy érzem magam, mint a főszereplő a kezelés alatt. És ez hat? Mármint a kezelés. Az, hogy felkorbácsolja a vérem, hogy az összes hozzá hasonló idiótát addig üssem, amíg lélegzik? Ez lenne a megoldás? Vagy nem ezt kellene mondja nekem?
Minden művészi fogásával egyetemben, az összkép nem tetszik. Most már tudom, hogy harmadszorra nem fogom megnézni. És már azt sem értem, másodszor miért néztem végig. Maradok Lucíánál. Furcsa, hogy épp ez ugrott be így hirtelen, de úgy gondolom, ez jó példa arra, hogy a művészi érzéket szép dolgokra is lehet fordítani és nagyon vad képekből lehet kellemeset is kihozni.
Még mindig kérdés azért, hogy az embert ösztöneinél kell-e inkább megfogni vagy emberi mivoltánál próbálkozni? Hogy nagy általánosságban melyik hatásosabb.
Linkek:
A Clockwork Orange - imdb
Mechanikus Narancs - filmhu
Lucía y el sexo - imdb
Nem is kételkedem, az alkotónak k...va művészi érzéke van, teletűzdelte vele az egész filmet. Először végignéztem, még nem tudtam miért. Most véletlenül láttam meg, hogy fog menni a tévében és nem bírtam ellenállni. Belenéztem. És a kísértés megint nem hagyott. Végig kellett néznem. Kicsit úgy érzem magam, mint a főszereplő a kezelés alatt. És ez hat? Mármint a kezelés. Az, hogy felkorbácsolja a vérem, hogy az összes hozzá hasonló idiótát addig üssem, amíg lélegzik? Ez lenne a megoldás? Vagy nem ezt kellene mondja nekem?
Minden művészi fogásával egyetemben, az összkép nem tetszik. Most már tudom, hogy harmadszorra nem fogom megnézni. És már azt sem értem, másodszor miért néztem végig. Maradok Lucíánál. Furcsa, hogy épp ez ugrott be így hirtelen, de úgy gondolom, ez jó példa arra, hogy a művészi érzéket szép dolgokra is lehet fordítani és nagyon vad képekből lehet kellemeset is kihozni.
Még mindig kérdés azért, hogy az embert ösztöneinél kell-e inkább megfogni vagy emberi mivoltánál próbálkozni? Hogy nagy általánosságban melyik hatásosabb.
Linkek:
A Clockwork Orange - imdb
Mechanikus Narancs - filmhu
Lucía y el sexo - imdb
Visszasírni a komunizmust
Avagy komment az alábbi bejegyzésben belinkelt cikkhez.
Én még aránylag fiatal vagyok ahoz, hogy arra az időre nagyon jól emlékeznék, de abból ami felrémlik, nem értem, mit lehet visszasírni, azon kívül, hogy “fiatalok voltunk”. Amire én emlékszem azok az óriási sorok tejért, meg csirkeaprólékért, a miniatűr csokicsodák, amelyeket edzésen kaptunk egy hónapban egyszer (most már nem enném meg, de akkoriban az üzletben nem lehetett kapni, tehát csoda számba ment), stb. Most már kacagva mesélem a banánnal való ismerettségem történetét, de akkoriban egyszer megkívántam és az egész család egy napig vadászaton volt, amíg szereztek nekem egy példányt belőle. Az is zöld volt és a nagy felhajtás után bejelentettem, hogy én ezt nem szeretem. (Még azt sem tudom elképzelni, hol sikerült fényképet látni, talán a Micimackó-ból szereztem tudomást róla.)
De a legnagyobb baj nem is ez volt, hanem az állandó félelem, amiben éltünk. És Isten ments, hogy ha valakinek eszébe jútott felsőfokú végzettséggel rendelkezni és gondolkodni is. Hát azt a részét semmi képp nem kérem vissza.
Persze vannak kellemes gyerekkori emlékeim, de annak semmi köze az akkori világhoz, vagy ha igen, hát az olyan, hogy “Bezzeg a mi időnkben!”. De bezzeg az anyukánmak csak egy babája volt és akkor tudott is rá vigyázni, meg a bezzeg nagyi idejében nem is volt csak olyan amit az öreganyó csinált rongyból és bezzeg a nyanyó idejében még a cipő is nagy cikk volt … akármilyen érdekesek ezek a történetek, nem kérek azokból a bezzeg időkből. Jól vagyok az internetemmel, meg a metróval, “non stop”-pal és azzal, hogy itt elmondhatom kereken a véleményem, nem kell félnem, hogy utánam jönnek és bevisznek.
Én még aránylag fiatal vagyok ahoz, hogy arra az időre nagyon jól emlékeznék, de abból ami felrémlik, nem értem, mit lehet visszasírni, azon kívül, hogy “fiatalok voltunk”. Amire én emlékszem azok az óriási sorok tejért, meg csirkeaprólékért, a miniatűr csokicsodák, amelyeket edzésen kaptunk egy hónapban egyszer (most már nem enném meg, de akkoriban az üzletben nem lehetett kapni, tehát csoda számba ment), stb. Most már kacagva mesélem a banánnal való ismerettségem történetét, de akkoriban egyszer megkívántam és az egész család egy napig vadászaton volt, amíg szereztek nekem egy példányt belőle. Az is zöld volt és a nagy felhajtás után bejelentettem, hogy én ezt nem szeretem. (Még azt sem tudom elképzelni, hol sikerült fényképet látni, talán a Micimackó-ból szereztem tudomást róla.)
De a legnagyobb baj nem is ez volt, hanem az állandó félelem, amiben éltünk. És Isten ments, hogy ha valakinek eszébe jútott felsőfokú végzettséggel rendelkezni és gondolkodni is. Hát azt a részét semmi képp nem kérem vissza.
Persze vannak kellemes gyerekkori emlékeim, de annak semmi köze az akkori világhoz, vagy ha igen, hát az olyan, hogy “Bezzeg a mi időnkben!”. De bezzeg az anyukánmak csak egy babája volt és akkor tudott is rá vigyázni, meg a bezzeg nagyi idejében nem is volt csak olyan amit az öreganyó csinált rongyból és bezzeg a nyanyó idejében még a cipő is nagy cikk volt … akármilyen érdekesek ezek a történetek, nem kérek azokból a bezzeg időkből. Jól vagyok az internetemmel, meg a metróval, “non stop”-pal és azzal, hogy itt elmondhatom kereken a véleményem, nem kell félnem, hogy utánam jönnek és bevisznek.
2008-09-18
Ősz
Kopog az eső, suhog a szél, sírnak a az ágak, halkan hullnak szállingóznak megsárgult levelek, kabátkám alá besistereg a nedves hideg, ablakomon beles az ősz, vacogok s didergek, de egynek örvendek: nem röpködnek már a fekete bogarak.
Öröklődés
Úgy két-három napja éjjel kettő elött képtelen vagyok lefeküdni. Nagyon értelmes dologgal töltöm az időm. Egy 1ox1o-es rácsban szines karikákat cserélgetek, úgy, hogy hármas sorok gyűljenek ki. Akkor azok eltünnek és ujabbak csúsznak be fentről. Wáo. Normális, hogy számítógépen, ez nem is volt kérdés. Hát persze, most nézem, hogy telehold volt mostanában, szóval ez a baj. Na meg a reggeli ébredés is baj, de ez másik mese. Egyszóval holdkóros vagyok. De nem izgatom magam. Anyukám azt mondta a dédnagyanyám is az volt és 93 évet élt. Ezek szerint nem káros az egészségre. Megnyugtató, ugy-e?
2008-09-17
2008-09-15
Diszkoteq
Valami nem stimmelt, tehát végülis úgy döntött, felkér táncolni. Pedig azt hitte a tíz évvel kissebb öcsikémről, hogy a pasim. Azt, hogy mennyi idős vagyok, már nem akarta elhinni. Némi latolgatás után végülis úgy döntött, szerencsés vagyok. Alá kellett támasztanom, hogy miért is a nem. Bátran magyaráztam, hogy fárasztó állandóan huszonkét éves gyerekeket lerázni. Ebben megegyeztünk, ő ugyanis nemsokára huszonnégy.
2008-09-13
Nem meeeeeeeeeeeeeegy
Nem megy a számítógépem. Ettől olyan de olyan idegbajos vagyok. Nem ismertek egy informatikust? Semmi bajom a 13ákkakal, de most kivagyok, de úgy kivagyok, hogy azt sem tudom ki vagyok.
2008-09-10
Én
Két nap, három város, több tíz papír, több száz kilométer, több ezer perc az élemből. Apró pillantnyi egységek vagy végetlen nagyságrendek, szokták mondani, attól függ, hogy a toalett ajtó melyik oldalán állsz. Minden utamon követ hűséges társam, a StraightLines. Most épp alattam fut, vonatkerekeket hordoz hátán, meg engem. Nem tudok élni nélküle, vajon vele meddig bírom még?
Hülye bejegyzés a blogírásról
Írunk. Blogot. Egyre többen. Mindennapok apróságait. Álmainkat. Ködbe burkolt szavakat. Szavakba burkolt ködöket. Hány merész álmot vállalunk be? Hány fekete emléket? Hányat pipálnánk be a lentiekből közszemlére téve, ha nem takarja lepel az értelmet?
- Homoszexuális hajlamaim vannak.
- Alkoholista vagyok.
- Naponta drogozok.
- Az apám rendszeresen vert.
- Az első pasim megerőszakolt.
- Volt egy abortuszom.
- Öngyilkos lettem.
És ha mégis valaki megtenné, kit érdekelne?
PS. Nem depi, épp csak eszembe jutott :D
- Homoszexuális hajlamaim vannak.
- Alkoholista vagyok.
- Naponta drogozok.
- Az apám rendszeresen vert.
- Az első pasim megerőszakolt.
- Volt egy abortuszom.
- Öngyilkos lettem.
És ha mégis valaki megtenné, kit érdekelne?
PS. Nem depi, épp csak eszembe jutott :D
Dal, harmonia, béke
In a world so far away
At the end of a closing day
A little child was born and raised
Deep in the forest on a hidden place
Mother never saw his face
Ancient spirits of the forest
Made him king of elves and trees
He was the only human being
Who lived in harmony
In perfect harmony
Ancient spirits of the forest
Made him king of elves and trees
He was the only human being
Who lived in harmony
In perfect harmony
The woods protected, fulfilled his needs
Fruit by birds, honey by bees
He found shelter under the trees
He grew up in their company
They became his family
Ancient spirits of the forest
Made him king of elves and trees
He was the only human being
Who lived in harmony
In perfect harmony
Ancient spirits of the forest
Made him king of elves and trees
He was the only human being
Who lived in harmony
In perfect harmony
A thousand seasons
They passed him by
So many times, have said goodbye
And when the spirits called out his name
To join forever, forever to stay
A forest spirit he became
At the end of a closing day
A little child was born and raised
Deep in the forest on a hidden place
Mother never saw his face
Ancient spirits of the forest
Made him king of elves and trees
He was the only human being
Who lived in harmony
In perfect harmony
Ancient spirits of the forest
Made him king of elves and trees
He was the only human being
Who lived in harmony
In perfect harmony
The woods protected, fulfilled his needs
Fruit by birds, honey by bees
He found shelter under the trees
He grew up in their company
They became his family
Ancient spirits of the forest
Made him king of elves and trees
He was the only human being
Who lived in harmony
In perfect harmony
Ancient spirits of the forest
Made him king of elves and trees
He was the only human being
Who lived in harmony
In perfect harmony
A thousand seasons
They passed him by
So many times, have said goodbye
And when the spirits called out his name
To join forever, forever to stay
A forest spirit he became
2008-09-07
Vettem
Először is rá magam, hogy elinduljak már cipőt vásárolni. Három hete készülök. A sokadik adidászos labfövés után ideje volt, ugyanis a régi felcipőim sorra beadták a derekukat. Na lett is cipekedés a cipővádárlásból. Vettem fogkrémet, töltöttkáposzta konzervet, kólát, narancsot, joghurtot, kávét, meg minden egyebet, cipő szinte nem lett. De most eltérően szokásomtól, végülis odakerült a szinte és hazajött egy magassarkú. Megmenekültem.
2008-09-05
Felvonó
Volt egyszer hol nám volt, az óperenciás zajon túl, a betonrengetegen is túl és még annál is tojébb, volt egyszer egy felvonó. Volt abban a felvonóban egy törött tűkör. Sokat kesergett a törött sarka miatt, mígnem egy szép napon fogta magát és leköltözött a falról. Került akkor a felvonó szemközti préseltlemezére egy vadi új tűkör. Csakhogy alíg pár nap telt el, máris eltünt. Néhány hét után egy újabb tűkör költözött a felvonóba, egy felirattal egyetemben. Ezen felirat felhívta az utasok figyelmét, hogy legyenek szívesek ne lopkodjanak. Sokáig nagy boldogságban bitorolták a zakatoló alkalmatosságot, mígnem egy szép nap a felirat valamiért, ma is titok miért, kiköltözött. Az is titok, hogy hova és kinek a segítségével. Nagy búnak eresztette fejét az újabb tűkör, de búja nem sokáig tartott. Gondolom a felirat keresésére indult, mert megint csak árválkodó ragasztócsíkok diszítik a szemközti falat.
PS. ezért külön köszönet balettkának
Minket most bezártak ide, mert mások vagyunk
Mint azok, akik ide bezártak
Őrület, őrület, de van benne rendszer
És mi majd jók leszünk egymásnak
Mi most ne törődjünk semmivel
Csak hagyjuk, hogy a nevünket üvöltsék
Gyere, bújj el velem a lépcső alá
Na látod, egyforma köztünk a különbség
Ez az őrület legjobb éjszakája
A doktorok most nem érnek rá
Ők is a nővérekkel még utoljára
Te is gyere velem a lépcső alá
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!
Kilincs, az nincs, de minek is lenne
Ha egyszer gumiból vannak a falak?
Amekkorát akarunk akkora a cella
És minden, ami nem kell kívül marad
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!
Elélvezzük egymást az utolsó cseppig
Bele is halnánk, ha most abba kéne hagyni
A megsemmisülésig csimpaszkodj rajtam
Reménytelen eset vagyunk, nekünk már csak annyi
De ki is akarna kigyógyulni ebből?
Ez egy egészséges betegség
Én csak tőled vagyok őrült, és minek ahhoz gyógyszer
Hogy a betegek egymást szeressék?
Holnap gyógyultan kell távoznom tőled
De biztos, hogy benyomok egy kirakatot megint
És bedobok rajta még egy kidobóembert
Hogy hozzanak vissza hozzád, szokás szerint
Izgulj, vagy ne izgulj, én vissza fogok jönni hozzád
Szeretek veled a lépcső alá bújva
Hozok majd ezt-azt, ami tilos itt bent
És te mesélhetsz nekem az anyukádról újra
Amíg te dugsz, nem
Kell a Seduxen
De hogyha nem jössz,
Beveszek hármat
És hogyha rossz leszel hozzám,
Még harmincat hozzá
És akkor másmilyen
Gyönyörök várnak
De amíg te dugsz engem
Én benned bízok,
Nem a Seduxen-ben...
...én teljesen meg vagyok őrülve érted
Nem mehet ez így tovább
Beiratkozok Hozzád, de előbb még
Megint felgyújtom az iskolát
Nekem megvan rajtad az a bizonyos plusz
De azért nem vetem meg a szívedet sem
Csak ezt nem mesélem el az anyukámnak
Mert tartok tőle, hogy kinevetne
Neki a mindene nem ám a beatzene
Csak a Seduxen meg a Valeriána
Szerintem könnyebb lenne az élete
Ha őhozzá is valaki járna
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!
Már vissza is jöttem, ahogy előre mondtam
Egy átgarázdálkodott éj után
Úgy tűnik, itt bent minden a régi
Csak a szalonban tört ki a klubdélután
Megnyugtató veled benyugtatózva
Egy táncmulattságban, ahol senki se lát
Elvegyülni és feloldódni
Míg dübörögnek a pszichopaták
A paták!
A pszichopaták! A paták! A paták!
A pszichopaták! A paták! A paták!
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!
Társam a semmiben, kétfelebarátom
Veled még a szex is szexis
Nem könnyű bejutni egy zárt osztályra
De én veled leszek, akármi lesz is:
Apokalipszis itt és most!
Sziámi : Apokalipszis itt és most
PS2: Hol lehet letölteni? Nem tudja valaki veletlenul? Meg a "Világegyetemista"-t is. Meg a többit is :D
PS. ezért külön köszönet balettkának
Minket most bezártak ide, mert mások vagyunk
Mint azok, akik ide bezártak
Őrület, őrület, de van benne rendszer
És mi majd jók leszünk egymásnak
Mi most ne törődjünk semmivel
Csak hagyjuk, hogy a nevünket üvöltsék
Gyere, bújj el velem a lépcső alá
Na látod, egyforma köztünk a különbség
Ez az őrület legjobb éjszakája
A doktorok most nem érnek rá
Ők is a nővérekkel még utoljára
Te is gyere velem a lépcső alá
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!
Kilincs, az nincs, de minek is lenne
Ha egyszer gumiból vannak a falak?
Amekkorát akarunk akkora a cella
És minden, ami nem kell kívül marad
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!
Elélvezzük egymást az utolsó cseppig
Bele is halnánk, ha most abba kéne hagyni
A megsemmisülésig csimpaszkodj rajtam
Reménytelen eset vagyunk, nekünk már csak annyi
De ki is akarna kigyógyulni ebből?
Ez egy egészséges betegség
Én csak tőled vagyok őrült, és minek ahhoz gyógyszer
Hogy a betegek egymást szeressék?
Holnap gyógyultan kell távoznom tőled
De biztos, hogy benyomok egy kirakatot megint
És bedobok rajta még egy kidobóembert
Hogy hozzanak vissza hozzád, szokás szerint
Izgulj, vagy ne izgulj, én vissza fogok jönni hozzád
Szeretek veled a lépcső alá bújva
Hozok majd ezt-azt, ami tilos itt bent
És te mesélhetsz nekem az anyukádról újra
Amíg te dugsz, nem
Kell a Seduxen
De hogyha nem jössz,
Beveszek hármat
És hogyha rossz leszel hozzám,
Még harmincat hozzá
És akkor másmilyen
Gyönyörök várnak
De amíg te dugsz engem
Én benned bízok,
Nem a Seduxen-ben...
...én teljesen meg vagyok őrülve érted
Nem mehet ez így tovább
Beiratkozok Hozzád, de előbb még
Megint felgyújtom az iskolát
Nekem megvan rajtad az a bizonyos plusz
De azért nem vetem meg a szívedet sem
Csak ezt nem mesélem el az anyukámnak
Mert tartok tőle, hogy kinevetne
Neki a mindene nem ám a beatzene
Csak a Seduxen meg a Valeriána
Szerintem könnyebb lenne az élete
Ha őhozzá is valaki járna
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!
Már vissza is jöttem, ahogy előre mondtam
Egy átgarázdálkodott éj után
Úgy tűnik, itt bent minden a régi
Csak a szalonban tört ki a klubdélután
Megnyugtató veled benyugtatózva
Egy táncmulattságban, ahol senki se lát
Elvegyülni és feloldódni
Míg dübörögnek a pszichopaták
A paták!
A pszichopaták! A paták! A paták!
A pszichopaták! A paták! A paták!
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!
Társam a semmiben, kétfelebarátom
Veled még a szex is szexis
Nem könnyű bejutni egy zárt osztályra
De én veled leszek, akármi lesz is:
Apokalipszis itt és most!
Sziámi : Apokalipszis itt és most
PS2: Hol lehet letölteni? Nem tudja valaki veletlenul? Meg a "Világegyetemista"-t is. Meg a többit is :D
Subscribe to:
Posts (Atom)