Feladni

Vámpírok ... Anne Rice tálalásában, egyiptomi származásukkal másak, mint a mi Drakulánk. Egyéniségek, erősek, inteligensek, több ezer éveket tudnak a hátuk mögött, tudnak repülni, gazdagok .... mindenképp irigylésre méltó életforma. De nem ezért olvastam végig a Krónikákat.
Tegnap (ma) beszélgettem G.-vel és előjött nekem a Testtolvaj meséje. Nem is annyira a történet, mint a nyomában felmerülő kérdések. Utálok könyvet mesélni. Megpróbálom röviden leírni a kimozdító eseményeket.
Vámpírnak lenni szép és jó, amíg rá nem jössz, hogy sok száz, ezer évet magányosn ... na meg ott a kötelező gyilkolás, lelkifurdalással megspékelve és akkor erre még rájön, hogy soha nem látni a napot többé, meg egyéb hasonló dolgok. Ebből kialakul egy visszás helyzet: az emberek vámpírok akarnak lenni, a vámpírok pedig emberi létüket siratják. Az örökkévalóságot adnák cserébe érte, az örök ifjuságot. Ekkor megjelenik a "megoldás". A Testtolvaj ellopja egy vámpír testét és a lelkét száműzi egy emberi testbe. Élvezetté fajul a fájdalom, az izzadtság a tűző napon, a pisilés. DE ...
Ez a DE ébresztett bennem óriási kérdőjeleket.
Milyen lenne az élet nyugisan, a napi rohanás nélkül, csendes réten, csillogó patakok között, a hegyek ormán, a tenger zúgása mellett? Milyen lenne internet, TV, felelősség, pénz nélkül és stresszmentesen? Fel tudnék adni mindent a mindenért? Nem hiszem. Te megtennéd?

PS. Koszonettel G.-nek