Zavaros

Már megint rohantam, tudtam, hogy menthetetlenül el fogok késni. Bevágtattam a virágüzletbe. Tavasz illat fogadott, feldiszített csokrokkal. Nem, papírt nem, ennyit tudtam arról, hogy mit is akarok. Tanácstalanul forgolódtam.
Feltünt egy váza. Szokatlan volt, hogy sok színű rózsa egy helyen, a tűzpirostól a mély bordóig, fehér, sárga ... és egy halvány narancs. Az elárusítónő bátorított, hogy én válasszak egyet. Illatosak, örvendtem meg, ahogy közelebb hajoltam és tekintetem a narancsszín szirmok közé fúrtam.
Napsugarak áramlottak felém, zöld levelű ágak és madárdal. Nap színe volt, a délelötti napé, mikor a vöröset rég levetközte, de még nem izzasztóan sárga. Valaki halk táncot lejtett, magában dúdolva, egy ütemre a csicsergéssel. Színes szoknyája finoman lebent, együtt minden kecses mozdulattal. Kiemeltem a virágot. A rózsa illatos mosollyal nyugtázta választásom.
- Honnan tudtat, hogy szeretem a sárga rózsát? Talán ... ?
- Igen. Azt hiszem. Emlékeztem ...[a lebegésre, a kis lábra, amint a fej fölé lendül, a szárnyaló kis szoknyára piruett közben és a napsütötte díszletre]... Mintha, úgy rémlett...[persze, hogy ott olvastam a fényről, erről a színről]... Tudod ...[véglegesen leakadtam]... a memóriám ...[mindig összezavarom a dolgokat]
Boldog voltam, hogy láttam őt és eltaláltam a színt.