2008-11-11

Pokolgép

Õsi Lázban

"Ó, Szent István dicsértessél
Menny és földön tiszteltessék
De legfõképpen nálunk ma
Mint hazánk fõoszlopa
Kérünk mint apostolunkat
És az elsõ királyunkat
Szent István nézz mennybõl le
A szép magyar népedre,Ámen"
/Szent István Ének - magyar népdal, Moldva, Pusztina/

Szivárványt áruló mágusok
Simlisek, hõsök és harcosok
Egy vagyok én is itt köztetek
Az iszony és közöny, mi körbevesz

Keresem azt az igaz szemet
Amibe nézni mindig lehet
Rólam és rólad ott messze fönt
Újra egy nagyfiú dönt most

Állsz egy durva körben
Itt léptél a földre
Nem jut napfény könnyen rád

REFRÉN:
Tûzben jártam, vérvörössé váltam
Égig szálltam, most hófehér a szárnyam
Õsi lázban csak zöld utadra vágytam
Minden bemocskolt hajnalon
Jöjj el bátran, már túl sokáig vártam
Segíts, hiányzik himnuszom


Adjatok enni vagy elmegyek
Hagyjatok lenni vagy nem leszek
Beszól a múltam és felpakol
Agyamban itt szimatol, amíg

Tiszta az ér mire festeget
Piszkosul nyomja a színeket
Padlóra küldõ halálmosoly
Mire gondolsz, kire gondol, hogyha itt

Állsz egy durva körben
Ázva, porrá törten
Nem jut napfény könnyen rád


Mégegyszer

Gyere újra, hogyha kellek
Itt leszek valahol
Visszajöttem én is érted
Halld meg azt ami szól

Állj velem a város felett
Így örök az álmom veled
Rossz életed nem látszik a magasból
Bármi történt, ne gondolj ma rá

Gyere vissza, hogyha kellünk
Itt vagyunk valahol
Súgd a dalt, mit együtt írtunk
Az legyél, ami szól

Jöjj velünk és nincs több panasz
Mélyrepülés, gyilkos tavasz
Már jártunk a világ végén
Jól tudod: hogyha nem vagy hiányzol

REFRÉN:
Nyújtsd kezed, nyújtsd kezed felém
Érezzem, hogy valahová tartozom
Önzetlenül add magad
Mégegyszer, ébredj fel

Nyújtsd kezed, nyújtsd kezed felém
Érezzem, hogy valahová tartozom
Önzetlenül add magad
Mégegyszer, ébredj fel még



Gyere újra, visszahívunk
Kell egy hang, kell egy szó
Amit nekünk mért az élet
Látnunk kell, mi a jó

Állj velünk a felhõk felett
Így örök az álmunk veled
Bús napokat dobd le hát a magasból
Ennyit érünk, tudod jól

PS. annak, aki me'g tud nevetni azon, aminek fa'jnia kellene

No comments: