Vajon ...?

- Óóó, én akármit csinálok, te nem vagy velem megelégedve.
Igen, egyet értek. De, hát ha mindig azt csinálja, amit nem kell ... és akkor eszembe jútott, hogy mi van velem? mi történt? megint elvesztettem magam valahol, megint más lettem, csakhogy ezúttal nem tetszik, mivé válok. Hogy lehet ezen túllépni? Miért kell nekem ekkora standardokat felállítani? Magamnak sem másnak, nem kellene ekkorára emelni az ugródeszkát. Ezt igazából már rég megmondták, de most azt hiszem túllöttem a célon. Keményen próbálkozom, hogy alébb hagyjak belőle, mégsem megy. Engem így neveltek féle, de ésszerűen voltak felállítva a célpontok. Most ezt hogy magyarázzam meg neki? Én nem bírom felfogni, hogy már nem gyerek, ő nem bírja felfogni, hogy egy felnőttnek kötelességtudónak kell lenni. Majdnem naponta fejemhez verik, hogy elkényeztetem, mi lesz, ha saját gyerekem lesz? Ettől mindig megijedek, mi lesz? Attól majd mit fogok elvárni? Meg kell tanuljak alább hagyni. Van ilyen kurzus?