Egy perc csendet kérek

Ezer hangon szól az éj. Halottak hangján hivogat. Pezsgőn forralja vérem. Kerget, hajt valamerre. Halk hangon aludni hív, hangos forgatagba csábít. Emberek közé, csendes gumifalak közé, néma süket sötétbe. Felevenedenk, ölelnek, szeretnek, telefon csörren, hangosan nevet a vonal túlsó vége, színesen kavarog. Ezer hangon szolongat az éj. Szeretem és utálom. Melyik hang után szaldjak a hosszú folyósókon végig? Vastag dunnába takarózva tapasztom be füleim. Hallgassatok! Hallgassatok! Hallgassatok!