Forró, sós patak keresi útját a gerinc fölött húzódó mélyedésben. Az izmokban felgyülemlett feszültség majdnem tapintható. Finoman simít végig újjbegyeivel, az elrejtett mélyedést keresve. Szenvedély nyitja tágra pupilláit, ahogy feltekint. Egy utolsó nekirugaszkodás a csúcsig. Bőre hullámzásán látni, ahogy engedelmeskednek az izomrostok. A kis csomók átrendeződnek a hátán, a térd fölött két sánc képződik, a comb acélosra húzódik. Zihálás tölti be levegőt. Az agyban már készül az ismerős zsongás. Alkarja megfeszül az utolsó lendület elött, majd mintha gyomrából törne elő az erő, minden idegszálat felborzolva. Szédül is picit, ahogy lenéz a mélybe.
Alíg pár másodperc, lucsoksan és kimerülten, de tisztult fejjel,győzelmesen élvezi a meredek fal látványát, ahol épp kimászott.
7 comments:
Ahhhhhh. Ülök a gép előtt.
Igaz ez? Álom? Mikor ébredek fel? Mikor alszom?
Szavak. Alvadt vérdarabok.
Valóság?
Szavak ölnek, gyógyítanak, hazudnak, lángra gyújtanak.
Olvasni a sorok között, miért? mi van ott? mi van a szavak között?
Semmi. Szünet. Csend.
"Remegés, meleg, önkívület, teljes odaadás, izzadt elmerülés a szerelem éltető illatában, végtelen csend, fehér," - valahol tudom, hogy vagyok. de talán mégsem vagyok, mert van itt valaki velem, együtt vagyunk? külön vagyok?
mi ez?
Szeretnék hinni abban, hogy létezik valódi intimitás. Ha önmagammal valódi kapcsolatban vagyok és a "másik" is valódi kapcsolatban van önnmagával és a kegyelem lehetővé teszi, hogy létrejöjjön az én és a másik !között! a kapcsolat - kemény munka, bátor szembenézés.
Olyan közel kerülni egymáshoz, hogy ha egyet fújnék a másik meghalna, ha a másik fújna egyet én halnék meg: és nem fújunk.
szep az amit kivansz, szeretnem ha tudnek meg hinni ilyen dolgokban, de mar nem tudok. megprobalok egyutt elni onmagammal egyedul, nagyon nehez, gyakan faj, de legalabb csak magamat okolhatom mindenert. es remelek, hogy egyszer meg hinni fogok olyan csodakban, amiket emberektol kapok.
a komment elso reszet meg kell emesztenem egyszer majd lehet irok egy meset valaszul, lehet csak elraktarozom. piros masnival atkotott dobozba teszem s ha szuksegem lesz ra, ujra felnyitom.
Varázslat, amit a szavakkal művelsz időnként.
:-)
Jó olvasni a blogodat. Sajna nem állom meg, hogy néha ne piszkítsak ide:-)
majd ritkítok rajta.
Hinni?
Nem hiszek ilyesmiben, de megpróbálok készen lenni. Ha van be tudjon jönni az ajtómon. Eegyébként meg van elég dolgom.
welcome :) szivesen latom a kommentjeidet, nem neveznem piszkitasnak. majd ha annak erzem kimoderallak ;) megegyeztunk?
az ajto ... keszenlet ... leet erre keszen lenni?
(es koszi)
lehet. ha az en esetem nem peldazza elegge, akkor kie? erdemes neha nagytakaritani es felkeszulni, foleg, ha vendeget var az ember. hozzam egyszerre ketten is jottek. es, ahogy egyikuk kozulok szokta mondani (lehet, hogy a masikuk is, de ot meg nem mindig ertem), mindannyian az elet vendegei vagyunk. kicsit leulunk egyutt, aztan megy tovabb az elet, legtobbszor ugyis egyedul. nem kell sajnalni magunktol azt a kicsi jot. s folosleges tulsagosan berendezkedni a vedekezesre. inkabb hinni kell benne, hogy nem tul erosek a falaink, ha valaki megis megostromozna :)))) olellek,
edo
Edo, probalkozom. Ha te nem tudod, akkor ki? :)
Post a Comment