Karácsony

Olvasgatok, lógok a neten, beszélgetek, van időm, ma még. Kihasználom. Furcsa az emberek mennyi féle képpen élik meg az ünnepet.
Én nagyon szeretem a Karácsonyt. A vallási értékét szintúgy, mint amit megélek évről-évre ezen a napon. Banálisan hangzik, ha azt mondom, hogy azért, mert összegyűl a család, de talán érthetőbb, ha bevallom, hogy az egész évi "úton élet"-ben ez a pillanat, amikor feltöltödöm. A sok műanyag mosoly és hasonló jókívánság ellenére is olyan mintha itt lenne vége az évnek, megpihenek. (Lehet ezért nem értékelem különösebben a szilvesztert.) Ilyenkor állok a legközelebb az érzéshez, hogy Itthon vagyok, Hazaértem. Már majdnem elhiszem, hogy Tartozom Valahova. Még így másnap is, mikor csak pihenjük a tegnapot.

Eszembe jútott két sor egy versből

"Az ünnepet mindig mi gondoljuk el,
de csak a tárgyak élik a csodát."
(Az ünnep, Jánk Károly - Álom a nyomokban)

Csabi Baba az ágy sarkán, csillogó díszek a fán, csomagolópapír maradványok a fa alatt, fenyő- és álomillat, friss kávé pára az új ajándékcsészikéből, piros meg zöld szalvéták, szalagok szanaszét és még sorolhatnám. Idén is egy tárgy vagyok a többi között, lustán elterpeszkedve az ágyon, stresszelő gondolatoktól mentesen, kellemesen relantinba állított agyvelővel, ami megéli a csodát.