Karnevál

A karnevál belesett az ablakon, nem hagyott aludni egész úton. Az ünnepély csúcspotját Sinaia környékén érte el. A nyársat nyelt szószólók, mint fenyőfák néztek el komoran a léha társaság felett. Lelkükben azért élvezettel pislogtak a pucérra vetkőzött örömlányok fele. Számomra legcsodásabbat mégis a Moulin Roguet idéző félig öltözött társaság képezte. Hol egy bíbor-rozsda sál, hol egy sárgászöld selyemköntös tünt fel. Hajlongtak, pörögtek-forogtak a szél dalára. Így járják nap mint nap táncukat míg Tél Apó róluk is letépi az utolsó göncöket, majd vastag fehér dunna alá fekteti őket. A fenyők meg nézhetik majd daccosan, csodálkozhatnak, hogyan maradtak ki a buliból zöld ruhástól, büszkeségestől. Kukucskálhatnak, mit művelnek szemérmetlen társaik a hótakaró alatt és irigykedhetnek egész télen.