2008-09-25

Fürdés

Agytekervényeim között a köd mély gyökeret vert, felszállni nem óhajt, második kávé és sokadik cigi után sem. Mint elhasznált zsámolyt teszem-veszem magam. Az eső és szürke ég elmossa vágyaim, látószögemből kiszorul a kacsalábon forgó kastély. Csak a síró, nyekergő fák maradnak a szél kinzóasztalán. A fürdő sznatóriumfehérjében vízhangzik a csövek visítítása. Elzárom, hagyom bőrőmet felteni a forrósággal. Tengerekre emlékezem, napsütésre. A gőz absztrakt madarakká gomolyodik. Szabadon lélegzem a fullasztó nedvességben s az elmúlt perc emlékké fakul a parázsló cigaretta kék füstjébe öltözött szavak között.

6 comments:

Gergely said...

óh, de költői, cigizel a kádban? :D

Vera Linn said...

nem cigiztem csak miközben írtam már :D

edo said...

s ha cigiznel is sakkormi, ugye? :) ma en mi is kialudtuk a pityokat a foldbol. utalva az elobbi posztra, en ezt is luxusnak nevezem, a delutani alvast, nem csak a pates kenyeret.

Vera Linn said...

huha ... de meg mekkora luxus. holnap szombat en is megluxusozom magam :D puszi nektek

Anonymous said...

bezzeg... en dolgozom
szombaton... 5-kor kelek,
hogy elerjem a kisbuszt szovatara
*brunny*

Vera Linn said...

oh ... sajnalom ... majd alszom egy kort helyetted is, reggel mikor a masik felemre fordulok rad is gondolok picit. nem birnek felkelni abban az oraban. korankelestol rosszul leszek.