Sometimes I feel an irresistible lead to dig inside my brain. To find those thoughts hidden somewhere in shady chambers, back-door intents, I don't like to admit even to myself. I always find there something, in most of the cases obscure ones, but sometimes there are shiny things to. Today was one of the warm occasions. I feel my face a flower, I listen Grieg's Symphonic dances and I spin with the music. It's almost mountain air around with the inevitable torrent and tiny-shiny fish banks. I'd like to sing ...
____________
Grieg táncosa
Napnak öltözött a hold. Melegen villodzó, az ég. Kirándulni megyek, egy csillogó-villogó apróka szikra visz majd, suhan velem. Várom a percet, ülök csendben, s orvul meglesem a millió szinpompa-sziporka, vigadó, lágyan ölelő, halkan suhanó dallamra lejtett táncát. Csenegő-bongó csermelyhangon rám nevet a ma.
2 comments:
a magyarod elvarázsol, tündéri táncot lejt nappallá bűvölt éjszakában, belecseppen belőle ríkító vízsugárban a szeretet, mi ott van tegnapban, holnapban...mában. mosoly.
A te magyaroddal sincs gond :))
Post a Comment