Melegvíz

Az édesanyám azt mondta egyszer, hogy a jég hátán is megélnék, ha lenne egy szalmakrumplit meg tükörtojást termő föld a vídéken. Hat úúúúgy kőőőnnyűűű! - válaszoltam akkor. Most már nem vagyok egészen meggyőződve, hogy annyira könnyű lenne. Abban az időben még megszokott látvány volt például a patkány a bentlakás mosdójában. Minden reggel én mostam a fogam, ő mosakodott a sarokban. Már azon voltam, hogy bevállalom a keresztanya szerepet, mikor egy reggel üres volt a sarok. Két nappal késöbb hallotam, hogy agyonütötték a gyerekek egy osztályteremben a szomszéd épületben. Nem is tudom már, hogy sajnáltam, vagy örvendtem. Akkoriban történt az is, hogy Egélyke, a hörcsögöm, akit minden este szabadjára engedtem a szobában kifutott a folyósóra. A lányok az emeleten visítva futkorásztak szanaszét. Hiába na, nem volt nagy és szürke, hanem kicsi és fehér. Emlékszem lepedővel mentünk zuhanyozni, hogy a hiányzó fülkeajtót pótoljuk. Késöbb fény derült az ajtók titokzatos eltünésére is. Rossz nyelvek azt suttogták, hogy a lányok, akiknek az ágya nem bírta a gyűrődést és kitörtek a lécei, az ajtóval pótolták eme hiányosságot. Állítólag pontosan beletalált a keretbe, a matracok alatt meg nem keresgéltek az adminisztrátorok. Melegvíz is csak ritkán volt. Olyankor mint a pergőtűz futott végig az emeleten a hír és pár perc alatt óriási sort kellett kiállni, ha nem siettem elég hamar összekapkodni a holmim és lefoglalni egy helyet. Ha valaki túl sokáig időzőtt bent, lehurrogták. Mert az utolsók gyakran megjárták, hogy mire széles mosollyal bevonultak, már megint csak hidegvíz folyt. De akkor ez természetes volt. Mostanra elkényelmesedtem. Most robbanok az idegessétől, mert két napja nincs melegvíz. A mosatlan hegyként tornyosul a kagylóban és örjöngök, de nem melegítek vizet mosogatni. Még csak azért sem !!! Mosogatógépre még nem futja ...