Életre kelt balerina

Egyszer csak ott álltam és megbámulhattam. Tudom, hogy nem illik, de be kellett telnem a látványával. Meg kellett emésztenem a kiáradó energiát, a mosoly egyszerü nagyszerüségét, a szemek csillogásában megörzöt gyereket. Későre kaptam észbe, hogy talán bántó a kiváncsiságom. Leülve bámultam tovább. Kitörő örömmel fogadott, mikor bemutatkozhattam. Minden szorongásom elszállt, csak a gondolataim nem bírtak összeállni. Ha boldog vagyok, mindig zavaros a fejem. A pillanatot elraktározva, rosszabb napjaimra kapaszkodónak, indultam haza. Mennem kellett. Egyszusszra olvastam el először a könyvet a buszon. Igen, tényleg egyszusszra kell olvasni, ahogy mondták, de lassítva, kiélvezve miden sorát. Akkor nem börtön, hanem gyönyörű rajz. Egy nap rajzát, egy élet tükrét találtam benne. Ahogy beletekintesz, úgy csodálkozik vissza rád. Otthon, mint kisgyerek új piros tűzoltóautóját, mutattam meg a könyvet. Édesanyám rég kíváncsi volt, mi az, amire ennyit készülődtem. Szemüvegét orrára helyezte és mellém ült a konyhaasztalhoz. Nem belelapozott, az elején kezdte. Valamire várt, csak olyankor kezdi így. Először csak a kellemes meglepetés, majd mosoly, végül gyöngyöző kacagás áramlott a térben. Nagyon szép édesanyám, mikor nevet, mégis oly ritkán teszi. Megint csak néztem, bámultam és köszönetet mondtam a balerinának, aki véglegesen belopta magát a szívembe.

PS. balettka könyve