Ünnepeket

Kellemest. Kívánok. Mindenkinek.

Vicc

Barátaimmal beszélgettünk, amikor egyszer csak valaki kijelentette, hogy
olvasta valamelyik újságban, hogy a sör női hormonokat tartalmaz.
Elhatároztuk, hogy ezt az állítást tanulmányozni fogjuk, s így -
természetesen kizárólag tudományos célokból - megittunk fejenként húsz
üveg sört.
Tanulmányi munkánk eredménye húsz sör után:
- rengeteg hülyeséget dumáltunk össze,
- nehezen, de főleg rosszul vezettük gépkocsinkat,
- nem gondolkoztunk logikusan,
- egyikünk sem volt hajlandó elismerni, hogy téved, amikor teljesen
egyértelmű volt a tévedésünk,
- minden öt percben pisilni mentünk, természetesen együtt
Ezek után egyetértettünk abban, hogy kutatásunk bebizonyította, az
újságcikk pontos és a sörben valóban női hormonok vannak...

(AFL-hitibi)

Hmm ... ?

"He said, men are vile. I said, the vilest thing about them is that they can say that with a smile on their faces."
John Fowles - The Collector

Politika

Az RMDSZ hajlandó összefeküdni Băsescuval is.
No comment!

Csak most volt ...

Csak most volt, alíg pár hete, hogy születése napját ünnepeltük. Mosolygott a konyaknak, mit lányaitól kapott. Kíváncsian szokta nézegetni az üvegek cimkéin a feliratot, amelyekbe szirup meg bor került. Nem volt szabad innia belőlük. De a konyakból kis pohárkával, legalább így ünnepnapon ...
Csak most volt, hogy ott állt a lépcső tetején, jöttünket lesve. Számlálta a hétvégeket, melyik az, amikor érkezünk.
Csak most volt, hogy ott ült a széken, hallgatva a zsibongást. A csendből kijútott a többi napokon bőven.
Csak most volt, hogy virágot vittem neki a szemműtét után. Az egész emberből sugárzott a boldogság ahogy nézte "Látom a színét! Piros! És látom a madarakat a szembeni háztetőn!"
Csak most volt, hogy együtt fejtettük a kukoricát a tornácon. Megetettük a majorságot, megöntöztük a nagymama rózsáit és nagyon szerettünk élni.
Csak most volt, hogy ... majd anyum zokogott a telefonba és soká lett mire megértettem, hogy "Meghalt Gyula tata!"

December 4, 2009

Választások

Mivel nem a személyimben levő címen lakom, kis cetlit ragasztottak a hátára és arra írták fel, mi az állandó lakhelyem. Ezt "flotant"-nak hívják. Vagyis lebegő vagyok. Pedig állandó, hivatalosan bejegyzett lakhelyem van. Eddig nem is volt semmi gondom ezzel a lebegő állapottal, de a tegnapi választások alkalmával ez már nem érvényes. Mint kiderült, az otthoni listán már nem szerepeltem. Ezt is megértem, ha a lebegő lakhelyemen viszont be lettem volna írva. De nem. Szóval olyan állampolgára vagyok az országnak, akit sehova nem írtak fel. Mintha nem is léteznék. Bárhol is szavazzak, csak a speciális körzetekben lehetett, amiről gondolom nem kell mesélni, hogy mekkora őrülettel járt. Ezen rémesen felhábordtam, és még jobban mikor továbbgondoltam a helyzetet. Megkérdeztem magamtól, kik azok, akik hozzám hasonló helyzetben vannak? Vajon Mari néni, aki iskolát nem látott és földműveléssel foglalkozik? Vajon Katica, aki a sarki boltban árul, mert az érettségije mai napig nincs meg? Miért félnek a dinamikus életet élő, legtöbbször némi iskolával rendelkező és esetleg gondolkozni képes emberek szavazataitól, akik merik körbelakni az országot, aszerint, hogy éppen hol érdemes? Persze, hiába háborgok, úgysem megyek semmire vele. Nem is tudom mi az ördög tart ebben a hülye országban.

Egyszerű

Különleges lány vagyok. Pont annyira különleges, mint a többi lányok. Különleges ember vagyok. Pont annyira különleges, mint a többi emberek. Mégis néha nagyon elkap a hétköznapiság érzése.

Megnéztem

Sikerült eljútnom a kiállításra. Több, mint amire vártam, kevesebb, mint amit reméltem. Örvendek, hogy elmentem.

Nem értem

Mit jelent, hogy "így kellett lennie"?

Munkaterápia

Hosszú távon nem segít.

Behavazva

... melóval, nem jút időm depizni, irogatni is csak ennyire futotta.

Pedig szetenék elmenni ide is:

Fáradtság

Céltalan bolyongok. Tanácstalan nézek magamba és kérdem miért. Miért nem ülök le az első padra? Miért nem maradok ott fázni az első sarkon? Miért nem bámulok üresen a fénytelen téli napba már mindörökkön? Miért nem veszek a ragacsos ködfoszlányok közé? Milyen erő teszi egyik lábam a máik elé?
Meddig még?

Mottó

Egyszer megfogalmazódott bennem, kiírtam a fejlécbe, most néha nézem és egyre hangsúlyozottabban érzem, hogy így van.
Az igazság olyan mint a sav, mindent kimar, amire ráömlik.
Néha mégis rámtör, hogy kimondjam, de csak olyankor, mikor biztos vagyok benne, hogy úgysem fogom. Mert épp nem olyan a hangulat, mert épp úgyis készülünk továbblépni, mert ... ilyenkor kevésbé figyelek oda magamra, kevésbé érzem veszélyesnek a helyzetet. Mi lesz, ha egyszer csak leomlanak a falak? Miért kell mindig harcolnunk magunk ellen? Miért kell meggátolni a szabad folyását az eseményeknek? Miért akarunk folyton ellenállni? Miért kell állandóan fényévekre lennünk önmagunktól?
Meg sem merem kérdezni magamtól mi a helyes út? Elindultam egyiken és azon megyek. Azt hiszem túl sokan körülöttem félnek önmaguktól. Nekem meg nincs erőm magamra sem vigyázni.

Utazás

Nem is tudom, hol kezdhetném. Ott mikor a soför négy órányi utazás után rájön, hogy nem müködik a légkondi, majd még két órán keresztül gombokat nyomogat a vezérlőpulton, mire mgtalálja a helyes beállításokat én meg hat óra elteltével leszállok a buszról? Vagy inkább azzal, hogy egyesek fülhallgató nélkül nézik a filmet, így az egész busz kénytelen hallgatni a hülye párbeszédeket? Esetleg a részeggel, aki felül a buszra, bűzlik, hogy majdnem kipakolom a reggelim, ráadásul folyton beszélgetni akar?
Azt hiszem inkább ne is beszéljünk róla.

Szabadság

Nem tudom, hogy csinálom, de mindjárt vége a szabadságomnak és még egyszer sem aludtam délig. Most már nem is fogok, tekintve a további programom. Pedig elterveztem, hogy kipihenem magam.
Nem mintha nagyon bánnám, hogy ilyen szép mozgalmasra sikerült, de tényleg aludnom is nagyon kellene már.

Lovagoltam

A hét végén összesen egy egész órát. Nem könnyű mulatság ha az ember nem csak ül a ló hátán, hanem megpróbál valamivel a helyeshez közelebb állni. (személyesen csak nagyon messziről) Nagyon jó volt. És nagyon kedvesek voltak a vendéglátóink.

Ez itt a reklám helye

Új rész

Mikor kelnek az amerikai gyerekek? Mikor teszik fel a kedvenc új részt? Már tegnap leadta a tévé. Nem bírok elaludni az esti mesém nélkül.

Tovább

Kanyargós ösvényeken, ezerágú bokrok között kúszó utakon jöttem a tisztást keresve, a napsütést és békét. Pihenni szerettem volna cseppet a tovaindulás elött, vagy ottfelejteni magam örökre.
De nem találtam rá és keresni elfáradva megyek tovább.

Mint a filmeken

Ott minden olyan egyszerű és nagyszerű. hej haj

Megfogalmazás

Néha elnémulnak a szavak. Értelmetlen csendbe burkolózva gubbasztanak az értelem peremén. Bámulnak maguk elé bambán és nem találják a helyzetleírást, a megfelelő hangot, a helyes sorrendet.
Néha a fájdalom sem fáj már. Csak kaparász mint unott szkarabeusz a sivatag homokján.

Vége

... már megint valaminek. És fáj, már megint valami. És már megint úgy érzem, menekülnöm kellene. De megpróbálom, még próbálok maradni. Kurva nehéz tud lenni. Közben nem értem, miért neveznek harcosnak. Egyszerüen feladtam. Semmi harc, csak lemondás.
Mint mindig.

Hallgatni

Kollegámmal arról beszélgettünk, mi lenne, ha nem tudnánk beszélgetni valamiért az irodában. Például földrengésveszély lenne és bukósisakban kellene ülni egész nap, jött az ötlettel. Kitaláltam, hogy akkor felszerelnék valami kihangosítót, de úgysem állnám meg, hogy ne járjon a szám. Persze egy mondatban kifizetett: "szerintem te meg a temeteseden is beszolsz majd a papnak".

Csendélet

Villámlott, dörgött és sűrű függönyben zuhogott már az eső, mire kikászálódtam a polcok közül. Az üzlet bejáratánál álltam esernyőtlen és tanácstalan, mikor felfigyeltem a lányra, aki egy óriásméretű kutyát próbált rávenni, hogy üljön. Sikertelen műveletnek bizonyult. Az állat morogva minden figyelmét a toprongyos öregre összpontosította.
Egyre többen tolongtunk a bejárat eresze alatt. Még egy gitár is, hanyagul a kirakatnak dőlve, olyan dbozos régi régeni gyártmányú. Arrébb húzódtam az újságos bódé túlsó felére.
Fura dallam ütötte meg a fülem, mononton ismétlődött a húrok között. Ott ült a bácsi egy felfordított festékes vedren, mocskosan, borostásan, őszülő hajjal. A mélyvörös doboz csillogón feszített ölében.
Lassan emelte fel tekintetét a vizes földről, végigsiklott az eső nedves csíkjain és megállapodott valahol az ég felhőfoszlányos távlataiban. Majdnem mosolygott ahogy ottfelejtette magát. A gitár szófogadón hagyta abba az egyhangú siránkozást és nyári zápor viszhangot játszott az őszi esőnek.
Vállamra vettem a táskám és ráérősen indultam haza a csorgó vízben.

Választás

Néha nem értem meg a többieket, a másikat. Próbálkozom, de nem megy. Azt hiszem elsősorban arról van szó, ahogy a problémát feltesszük.
Adott egy helyzet például, amelynek számomra van három lehetséges megoldása: a számomra ideális, a középút és a számomra bántó. Ami nekem ideális az a másiknak bántó vagy elképzelhetetlen és emiatt számomra is azzá válik. Marad két lehetőség. Nekem csak áll az agyam és ácsorog, mikor a másik nem a középutat választja.
Az ő szemszögéből csak két megoldás létezik. A felemás megoldás nem megfelelő, mert nekem az fáradságomba kerül, míg neki semmilyen áldozatot nem kell hozni érte. Nem kapcsol, hogy számomra bántó is lehet az ő választása.
Mit vethetek a szemére? Hogy túlságosan gondoskodó? Vagy hogy nem gondolatolvasó? Próbálom megérteni, de az észérvek nem segítenek a lelkiállapotomon.
Azt hiszem erre mondják, hogy ha megharagudott majd megbékél. Meg kell békélnem a helyzettel.
---
Én azt tanultam az élettől, hogy ha öt percet ad kemény izzadság árán, akkor azt az öt percet is el kell venni, azért is megéri megizzadni. Nem szabad felmérni, mennyi az izzadság és mérlegelni azt, ami cserébe jön. Most meg az is dereng, hogy nem szabad a saját mércével mérni más számára a befektetett energiát, mert lehet ami nekem soknak tünik, az a másiknak kevés és fordítva. Mindenki mérjen a maga számára, már ha mérni akar és döntse el egyedül mit választ.

Próbálkozások

vergődöm

Helyzetleírás

Köd van. Amerre a szem ellát csak nedves gomolygó körvonalak, imbolygó árnyak. Semmi sem biztos, sehol egy kézzel fogható pont. Én meg itt állok a semmi közepén, reszketve, átnedvesedett lélekkel. Irányt kellene választanom, hogy merre tovább. Két lábam a szakadék peremének két oldalán. Fel merjem emelni bármelyiket is? A másik oldal beomlik-e a suly alatt? Előre nincs tovább, arra nem lehet. Melyik lábam kellene megemelni és mely irányba fordulni tovább? Talán ha felszállna a köd ... talán ha várni bírnék még kicsit ... talán ... ha nem lenne ennyire hideg és nedves ... nem ennyire áthatolhatatlan a köd ...

Utánam nyúl majd valaki ha beomlik a mart?
Akkor is, ha elfordultam tőle, mikor a lábam megemeltem?

Süket a csend és néma a köd, hiába kérdezem.

Nem?

"Mindenhol jó, de legjobb az ágyban." - Tankcsapda

Akkor nem alszik helyettem valaki egy jót?

Felelősség

Mennyit szabad az életben bevállalni? Mit szabad az élettől megkívánni? Azt mondják, vigyázz mit kívánsz, megtörténhet, hogy valóra válik. Szerintem ez nem elég kifejezni a valóságot. Hozzá kell tenni, hogy vigyázz, tudd, mit is akarsz és tarts ki a kívánság mellett. Olyankor válhat valóra, mikor el sem hinnénk. Közben lehet új pályán indítunk tovább, lehet rég feladtuk és egyszer csak ott dereng valami, sejtelmesen, majd egyre tisztábban, végül menthetetlenül szembemegyünk vele.
Nehéz a teher, bármerre indulok embereket rántok magammal. Bárhogy döntenék, soha nem fogom tudni, mi volt a helyes út. Van helyes út? Mennyi az, amennyiért felelősnek kell érezni magunk? Mennyire kell számolnunk másokkal, akik ránk bízták valamilyen szinten maguk? Mennyire kell félnünk attól, hogy rossz irányban indulunk tovább?
Olvastam valahol, hogy ha a szívedre hallgatsz nem tévedhetsz el. És mi van ha a szívem csak hasad meg és nem válaszol semmit?

Jó napot

Újabb

Néha, mikor felkeres a múltam szeretnék elbújni előle az asztal alá mint kiskoromban a rossz tündér elől, de most már tudom, hogy úgyis hiába. Ott is megtalál. Sunyin szétnéz, látja-e valaki. Mikor épp senki nem figyel, mellém surran és suttogni kezd. Híreket hozott ma is. Bizalmasan kaccsint.
Emlékszem, persze, hogy igen, arra az arcra. Egy volt ő is azok közül, akit szerettem, aki szeretett. Bántottuk is egymást elégszer. És emlékszem a szürke füstre is körülötte, a fanyar szagú kábító ködre. Fontoskodva meséli tovább szomorú híreit. Elárulja, hogy most már lecserélte. Egy vékonyka tűre. Át is esett az első túladagoláson. Kíváncsian keresi arcomon a rángó izmokat. Nem találja. Megtanultam elrejteni a fájdalmat. Elégedetlenül távozik.
Én meg fásultan karcolok újabb vonalat a halott fa kérgére, katonás egyeneset a többi mellé. Még egy aki elveszett, még egy, akinek nem sikerült.

rossz

Ma rossz napom volt. Nem is tudom miért. Csak azt, hogy rossz rossz rossz. De már este van, nemsokára lejár.

Szépet

... valami nagyon szépet. Csak épp nem jút eszembe semmi összefüggő. Szavak kavarognak, mint fű, nap, csillogás, víz, merengő, együtt, ölelés, csingilingi, kamillavirág, vaníliaillat ... megérkezés ... mind mind szépek, ugy-e?

Lezárni

Ma elgondolkodtatott egy régi ismerősöm. Pár éve toporog egy helyben, nem képes továbblépni egy balul elsült kapcsolat miatt. Nehéz megtanulni elengedni az elmenni akarót, de úgy érzem e tudás nélkül élni teljes képtelenség. Nem tudtam, mit mondhatnék neki. Az akaratnak belülről kell jönni, más papolhat napestig.
Néha az emberek hajlamosak azt tenni, ami nekik a lehető legrosszabb. Nekem is azt mondta egyszer valaki, hogy hiányzik belőlem az önmegörzési képesség. Más szavakkal, vagy vigyáz rám valaki más, vagy senki, mert én nem tudok vigyázni magamra. Lehet benne valami. Mint kisgyermekre, rám kell szólni este, hogy feküdjek már le, egyedül nem látom be, hogy esek szét a fáradtságtól és ezen csak egy becsületes alvás segít; csak úgy tudok magamra szedni pár kilót, ha a nagyi tölt, mint egy rucát; és még sorolhatnám. Hiába vagyok tisztában a helyzettel, rendszeresen belefeledkezem esténként valami teljesen haszontalan cselekvésbe, nincs türelmem enni, stb.
Nem tudom, ezzel csak én vagyok így? Vagy neked is van hasonló ügyetlen hozáálásod a dolgokhoz?

PS. Lelkiismeretfurdalásom lett. Valaki megkért csepegtessek rendszeresen a szemembe, mert piros, de én nem akartam, mert szörnyen csíp az a cucc, amit adott. Na ez a furdalás rávett, hogy csepegtessek. Ez azt jelenti, hogy jól haladok az önmegörzési képesség megszerzésével. Úgy-e? (És miután a fájdalomtól majdnem falra másztam, nehogy azt merd mondani, hogy nem.)

Remény

Nézem a lépéseit. Ott felejti magát a dallam hullámos ösvényein. Nem kacsintgat ki, de érzem, hogy hív. Utána indulok. Hajt a tegnapi víz meleg tükre, amelyben megfürödtünk, a fű selymes tappintása talpunk alatt, a kézfogás átváltozása a bemutakozástól a tüzijátékig. Mosolya halvány és őszinte. Magával visz a tánc ütemén az ebédlő sarkától a bejáratig. Burokba zárt világ, mindenki érzi, hogy ebből kirekedt. Forgás, lépés, lépés, forgás. Ügyetlenül botorkálok utána, türelmesen vezet. Távolabb vonul a múlt, az emlékek, teret adnak a mozdulatoknak. Csak édesanyja meleg szemeiben látom, meg fogja érteni.

Két perc nevetés

A lányok nem csak puncijukról ismerhetők fel

Bolyongás

Borongós lélekvándorlás ködös hajnalokon. Sugaras emlékek melege szívárog be a réseken. Csak egy hangulat a tegnapokból. Volt ez rosszabb és lesz még így sem, de most jól vagyok.

Tüzijáték

Ki nem állhatom a tüzijátékot. Csomó pénz, nagy hűhó, semmiért. Mindig arra kell gondolnom, hány gyerek felöltözne, tanulna, enne abból a pénzből. De most elmegyek megnézni a dunaparti felhajtást. Soha nem voltam. Kívánkozom. Nem akarok hülyén meghalni.

PS. Nem leszek ettől okosabb. Tudom mondás nélkül is. Nem kell így a fejemhez verni. Fényképezni nem fogok. Csakazértsem.

Gondolatolvasó

Fura illat vagy a levegőben, fura fordulat. Megváltozott valami. Halkan észrevétlen. Szikrázó, hasogató szilánkok helyét szivárványszínű vízcseppek vették át. Nem hasít mikor belélegzem. Csak szememre von vékony hártyát. Nem tanultam meg kimondani a szavakat. Ott ülnek, őrzik a csendet és félelmeket, megérted így is őket?

Hirtelen

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy olyan vagyok, mint a becspodó villám, állandó fejetlenség uralkodik körülöttem. Máskor valaki más, hogy ha egy hétig a Corzóra költözne sem történne vele annyi dolog, mint velem egy nap alatt, ha bezárva ülök egy szobában.
Azt hittem lenyugodott az élet körülöttem. Igaz ma is azt állította valaki, hogy mások az én koromban ülnek a hintaszékben és kötnek hozzám viszonyítva. Ettől függetlenül azt hittem megcsendesedett a felhajtás.
Erre úgy érzem nyakamba szakadt az ég. Teljesen elvesztettem a fejem, nem tudom mit kezdeni magammal. Mintha felborulni készülne minden. Nem rossz dolgok történnek, csak túl sok túl hamar, nincs időm emészteni. Visz az ár és nem tudok dönteni. Nincs rá időm. Félek a válaszoktól, amiket a kérdésekre kell majd adnom hamarosan. Félek a következményektől. Félek, nem tudok majd magyarázatot hebegni, pedig tudom, hogy nem tartozom magyarázattal senkinek, mégis mindenki elvárja majd. Én süket, meg képtelen leszek hallgatni. Mi lesz ebből?

Véletlenek

Véletlenek nagyon hosszú sora vezetett el a szombati eseményekhez. Az első valamikor 2003 telén történt. Egy barátom engem választott mikor kérték, ajánljon valakit egy három hónapos németországi munkára, pedig egy mukkot sem tudok németül. Ha ezt nem is nevezhetjük véletlennek, ahogy azt sem, hogy messzi földön elkapott a honvágy és irc-n órákig beszélgettem az itthoni barátaimmal, de az biztos véletlen volt, hogy egy "kedvesem" fedőnévvel rendelkező személy leszólított és elmesélte szíve bánatát. Mint kiderült, összetévesztett valakivel, de már ha így alakult, elbeszélgettünk. Pár hónappal később az is véletlen volt, hogy pont abban a városban, ahol "kedvesem" lakott épp elkéstük a buszt. Majdnem véletlen szába ment az is, hogy felhívtam, találkozzunk, mert nem volt szokásom olyan embereket személysen megismerni, akik csak úgy véletlenül leszólítanak a neten. Véletlen volt továbbá, hogy abban a városban kapott munkát fél évvel később ahol én laktam akkor. Így született a barátságunk, lassan, véletlenekkel megtüzdelve.
Most jópár évvel később más véletlenek folytán, mint például az, hogy a CV-met valaki kiszúrta a neten, pedig nem volt frissítve évek óta, hogy valaki nem a megfelelő pillanatban toppant a szobába és olyan információt tudott meg, amely tól korai volt a boldogsághoz, és így tovább, most megtörténhetett az, ami ezt a bejegyzést szűlte.
Gondolkódóba ejtett a dolog. Vajon a véletlenek szűlnek újabb véletleneket, vagy a véletlenek okkal történnek? Te hogy gondolod?

Szabadság

... után kesernyés az első munkanap.

Napok

Vannak napok, amelyek egyszerűen csak rosszak, minden ok nélkül elkergetik a reményt és felhőfátylat vonnak a napsugarak elé. Nem szeretem az ilyen napokat. Nem is utálom. Várom, hogy elmúljanak.

Átalakul a szerelem?

Szerelem. Már a szó önmagában is súlyos, vitatható, sebezhető, bizonytalan, őrült és még sorolhatnám mi minden. Ugyanakkor meghatározhatatlan. Mi az a szerelem? Nem mernék erre a kérdésre választ adni. Az emberek nagy többségénél úgy gondolom az erős szívdobogást jelenti, azt a lendületet, amivel a szeretett személyt körülrajongjuk. Ilyen alapon lehet beleegyeznék abba, hogy elmúlik, de számomra a szerelem ennél több. Sokkal több.
Ha azt mondom, hogy szeretem Xet, az nem határoz meg semmilyen fokozatot. Szerthetem a csokit, jó barátomat, anyukámat vagy Jancsikát. Ettől még nem tudjuk meg, hogy Jancsikához milyen szálak fűznek. Lehet ő a testvérem is. De ha azt mondom, hogy szerelmes vagyok Jancsikába, az egész más jelentéssel bír.
Ha anyukám a testvéreimet is ugyanúgy szereti mint engem, ha jó barátom jobban érzi magát egy másik jóbaráttal mint velem, ha a Jancsika testvérem sokkal több időt tölt másokkal mint velem, az nem bánt, nem fáj, nem sért.
Mi történik, ha Jancsika, akibe szerelmes vagyok ugyanúgy szeret egy másik nőt, mint engem, ha szívsebben tölt sokkal több időt egy másik nővel mint velem és jobban szórakozik a másikkal? Az bánt, fáj és sért.
Egyesek azt állítják, hogy idővel a szerelem elmúlik, átalakul. Ezek szerint normális lesz, hogy másokkal jobban érezze magát, mint velem, több időt töltsön velük és úgy szeressen más nőket akár engem? Normálissá válik, hogy megcsaljon és az is, hogy ez engem ne bántson?
Szerintem ez a legnagyobb külömbség a szeretet és a szerelem között. A szeretet megosztja szeretete tárgyát minden gond nélkül bárkivel, a szerelem ennél sokkal önzőbb. Vannak dolgok, amiben csak önmagagunknak akarjuk azt, akibe szerelmesek vagyunk. Nem betegesen, csak mértékkel, de kisajátítjuk őt. És ez nem múlik el idővel. Én hiszek abban, hogy az igazi szerelem örök és csak a könnyű, komolytalan szerelmek múlnak el, alakulnak át. És hiszek abban is, hogy sok idő után is lehet szívdobogást kapni, ha a szeretett embert megpillantjuk, még akkor is, ha ez nem minden nap történik meg.

Motoroztam

Végre sokat. Olyan jól esett, el sem tudod képzelni. Kellemes napot neked is.

Képek

Csresnyevirág néptáncegyüttes


9. Honvéd Huszár Ezred

Tumultus, de otthon

- Isten hozott fijam. Hogy utaztál?
- Jól. Hogy vagytok.
- Élünk. Éhes vagy? Mit hozzak? Van töltött káposzta. Vártunk.
- Az nagyon jó. Rég nem ettem. Ilyet, mint a tied nagyon rég nem.
Itt másképp főzik. Már senki nem csinálja úgy mint a mama. Ez omlósabb, puhább, könnyebb és munkásabb. Fával rakják a tüzet, amin megfő.
- Tata, hogy vagy?
- Elestem fijam.
- Fáj?
- Nem.
- Biztos? Nincs eltörve? Nem dagadt meg?
- Zsibbad. Erőst zsibbad.
- Tudod mozgatni?
- Tudom.
- Hogy történt?
- Megbotlottam egy kűben. Elhajítottam az útbúl.
- Én elmegyek arra le. B. megcsengetett, jöttek utánam.
- Kísőig ülsz?
- Nem tudom.
- Hónap jűsz templomba?
- Jövök mama. Költsél fel. Puszika.
- Szia. Jöttél?
- Jöttem. Te egyedül?
- A többiek az utcában. Várnak.
Semmiségekről beszélünk, miközben baktatunk lefele. Lányok is vannak. Már csábítják őket. Csábulnak is gond nélkül.
- Szia.
- Szia.
- Rég láttalak.
- Igen.
- Hogy vagy?
- Jól. Te?
- Jól.
- Férjhez mentél?
- Nem - nevetek és süketségeket beszélek. Jól esik. - Te?
- Elváltunk.
- Sajnálom. Pedig rég együtt voltatok.
- Igen.
- Mennem kell. Várnak.
- Valamit meg kell beszélnem még, de utolérlek.
Az iskola udvarán úriási hangzavar. Még egy ismerős, még egy, ott is ... Élvezem a hangulatot. A színpadon valaki kéri, hogy írjak, gyakran írjak. Ismerősek a hangok, a mondatok dallamai.
- Nem kell nekem talpmasszázs két hét létura után. - utolért.
- Ültem a szekéren, a traktoron ...
- Most már a szekéren vagy a traktoron?
- Hát a szekéren a traktor után. A kerucsioron na.
Most már keringőt húznak. Ropják is az emberek a kaviccsal teleszort udvaron.
- Gyertek hánkolódni. - sehonnan nem jön válasz - Nem baj, keresek egy szakácsnét, oszt megforgatom a hasam körül. - eltünik. Közben az emberek helyet cserélgetnek, isznak, udvarolnak, viccelődnek. Az ízes poénok, az emlékek ismerősek.
- Hazavittem és nekitámasztottam a kútkávának. Gondoltam onnan már beballag vahogy. Jön haza nagyapám, már megfejte a tehenet is, azt monja, a barátod még mindig kint a kútkáva mellett.
- Nagyon fáj? Akarsz beszílni róla? - általános jókedv. - Egy lípís kolbász, egy kupica pálinka mindent megold. Mindegy mi az, csak üssön.
- Még egy kör sör, nehogy az Istené megszomjazzunk.
- Ha nem fogod bé etípem a szádot.
- Nízd meg a szomszíd, úgy viszik, mint a vött tyúkot, a szárnyaival a hátán.
Az új asszonyt nézik a régi barát oldalán jönni.
- Bejött az új bicikli?
A lány puszit kap kiengesztelésül. Itt mindenkit letesztelnek. Ha érti a viccet és nem kerüli a munkát befogadják. Nem rosszak, csak nyersek.
- Fázom.
- Ballagnjunk haza lassan.
A keresztutcáig még nevetgélünk. Én onnan másfele veszem az utam. Megpuszil, itt így szokás elköszönni.
Reggel nehezen ébredek, de gyorsan. Mire elkezdik az elsőt már indulhatunk. A másodikat húzzák mire leérünk. Mamára többször is rá kell szólni, hogy lassabban, van időnk, nekem nehogy elessen. Közben beszámol.
- A macska nem akar enni, hogy egyen tűzlangot. - igazán gondban van miatta. - A csürkék jól fejlődnek. A kutya megint kapart ma. Ássa a gödröt, fekszik belé. Nem hagyom.
A templom elött megnézzük a huszárfelvonulást. Ők is bejönnek az isetntiszteletre. Nagyon rég nem voltam templomban. Szoboravatás után a huszárok eléneklik Kosuth Lajos üzenetét, majd közösen a Nemzeti imát. Magyarnak érzem magam minden fellengzősség és sovinizmus nélkül. Átmegyünk az iskola udvarára. Előadás, kiállítás, bazár, népviselet, sok cseresznye és huszárok. Ismerősök, jóbarátok üdvözölnek. Otthon töltöttkáposzta és rántott csirke.
Este megint arra le. Az idegenek hazamentek. Kevesebben vagyunk, csak itthoniak és csendesebbek. A cseresnye árakat beszéljük. A kereskedők csúfot űznek az emberek munkájából. Kevesebb mint felét fizetik meg a piaci árnak. Néha elcsodálkozom, ezek az emberek miből élnek meg. Nem tehetünk semmit értük, mások akik tehetnének, azok nem tesznek. Menni kell, reggel várnak a fák, szedni kell nekik, nekem meg visszatérni. Nem búcsúzunk, sosen szoktunk. Úgy köszönünk el, mintha holnap megint találkoznánk. Lehet fogunk, lehet csak évek múlva. Megnézzük jól egymást, hogy emlékezzünk.
A keresztutcától tovább nincs utcai világítás. Fekete a sötét és csendes. Egy varázspálca nyomát őrzi az égi tejút, a kassziopea uralma alatt. Néha álmában felvakkantó kutya hangja jelzi, hogy a falú él, csak szunnyad. Ez a magány más, tartalmas és szép. Ölel, nem bánt. Betakar, ölébe ültet. A csend némán mesél életet, egy elfeljtett időt és teret. Megbabonázva hallgatom.
A kapu halkan nyikordul. Itthon vagyok még kisség. Pár órát még. Leülök a járdára és szeretném, ha nem lennék álmos, nem kellene aludnom, hanem reggelig hallgatnám a csend-mesét. Rágyújtok még egyet. A parázs vakító. A fák rósszalón rázzák meg fejük. Valalhol lepottyan egy alma. Az ő ideje már nem jön el. Az enyém lejárt. Elmegyek aludni, reggel a busz, vonat visszavisz és álmodom csillagokat, fákat meg csendet.

A hármas vonalra szerelvény érkezik

Ismerős, megszokott, mindig megújúló érzés. A sinek zümmögnek, üdvözlik a fékező szerelvényt. Nehezen húzom fel magam a magas lépcsőn. Ráncos kéz nyúl utánam. Megköszönöm. Hálás vagyok, mert nem akar beszédbe elegyedni velem. Találok egy üres fülkét. Nem ide szól a jegyem, még az osztály sem egyezik, de most nem számít. Lehúzom az ablakot. Egy lökés, majd még egy. Ez külön hangulat. A beérkező szellő, a mocskos ablakon át besütő nap, ragacsos ülések, beáramló nyár illat. Az óra ketyegésével ellentées irányú kattogás. Talán valamivel lassubb és ütemesebb, mint a nagymamám faliórája. Hajam a szemembe borzolódik. Tökéletes magány. Ez is szeretem. Aki maradt, attól elbúcsúztam. Még egyszer egy tekintet és tudtuk, értettük. Fura idegen vagyok. Az ellenőr nem szól a hely miatt. Néz. Nem illek a képbe, nem érti miért és nem is sejti, hogy de még mennyire, hogy mégis. Leülök, hagyom szemből vágni a szelet. Senki nem vár a vonal túloldalán. A valami rég a fejem fölött lebeg a levegőben. Nem utitárs, csak elkísér. Libabőrős hideg jön be kintről, egy kiszáradt bokor és gondosan megművelt földek látványa. Melegház elhasad ponyváját csattogtatja a szél, a fékek sírnak. Bodzafa az ablak előtt. Nedves, termékeny illat. Nincs időm kiélvezni, indulunk is tovább. Megint ezer ágú a napfény. Búzavirág és pipacs a sinek rozsdás kövei között. Arrébb árvacsalán, repce és földön kúszó borostyán. Közelben omladozó házfalról szökhetett meg. Várakozó arcokból kifürkésző szemek keresik a vagon számát, amely megegyezik jegyükre nyomtatott jelekkel. Segítik egymást felkapaszkodni, csomagokat húrcolni. Belesnek fülkém ablakán. Továbbmennek. Nem tudjék, csak érzik, különös a tekintetem. Félnek. Teleírt lapok, nyitott könyv, egy másik becsukva, fülhallgató. Én itthon vagyok benne. Saját univerzum. Tovakattog. Elfelejtenek.
Nekitámasztom fejem az ülésnek. Mozdulatlanságba dermedve minden idegszálammal élem meg az utat. Mintha utoljára tehetném.


9. Honvéd Huszár Ezred - Magyardécse

Még egy xar nap

Elvágtak egy hülye vizsgán. Igaz, nem abból volt a vizsga, amiből mondták, hogy lesz és mehetekl jövő héten megint, de akkor is rosszul esett. Olyan rég nem vizsgáztam, elfelejtettem milyen érzés, ha az ember elbukik. Nem volt kellemes átélni. Azt hiszem nehezen viselem a vereséget.
Kinéztem magamnak egy velencei utat olcsón és szállás is lenne egész olcsón, erre rájöttem, nincs kivel mennem. Elment a kedvem az egész menéstől.
És még a munkám sincs kész ...

Ez is vitara

X - 90

Új szerelem

Beleszerelmesedtem ma egy hölgybe. Úgy hívják Vitara (Suzuki). Először azt hittem pasi. De a tulaj (aki mellesleg hímnemű) felvilágosított, hogy az egy szép lady. El kell ismernem, hogy szép. És ügyes is. Kimentünk vele a sípályán. Felfele, persze, hogy felefele. Hát mit mondjak? WOOOW Mikor nekiindultunk a meredek lejtőnek, nem gondoltam, hogy sikerülni fog. De meglett. És vezettem is. Elég sokat. Nagyon tetszett, csak elfáradtam. Nehéznek tűnik. Nem tudom, hogy fog sikerülni megszerezni a soförkönyvet. Nem látom mekkora vagyok az úton, nem látom, hogy a saját sávomon vagyok-e még, mekkorát kell tekerni a kormányon, hogy bevegyem a kanyart, stb, stb. Mna, de még mindig hihetetlen, hol kivittek azzal a tütüvel ma. Eddig csak a tévében láttam ilyet. Külön élmény, de ismeritek a mondást: DO NOT TRY AT HOME !!!

Ígéret

Emberek közé viszlek.
Mikor? Hol? Kit?

Megfulladni

Néha, mikor túl mélyre sodor az ár, szeretném, ha ottmaradhatnék megfulladni. De valami láthatatlan erő minduntalan fellök a felszínre. Csak egy lélegzetvétel erejéig. Pedig azt kívánom, hagyna ott. És mégsem. Félek ottmaradni az örök sötétben. És mégis. Már a napot sem kívánom látni, sem a csillagokat. Úgysem melegít, folyton csak fázom. Úgysem mutatnak utat, folyton csak tévelygek.

Megint fent

Utálom ha fényképeznek. Nem a képekkel van bajom, hanem a folyamattal. A képeket szeretem. Meg is mutatok egyet most. A hét végén megint kirándultunk.

Orvosok

Megígértem, elmondom miért volt szörnyű a napom.
Azzal kezdődött, hogy fájt a karom, izomhuzúdás vagy ilyes. Csak úgy lehet a klinikára menni ha a háziorvos ad küldőcédulát. Mivel a hziorvosom nem abban a városban van ahol épp lakom, csak a sürgősségire mehettem. Pár órán keresztül végignéztem ahogy behoznak csomó összetört embert: autóbaleset, bácsi aki lehajolt és "megszédült a feje", néni, akit a veje lelököt a lépcsőn és még sorolhatnám. Végül kaptam egy intravénást, amitől szinte kiájultam, majd egy küldőcédulát az ortopédiára. Végülis nagyon kedvesek voltak a sürgőségisek és még a vénámat sem robbantották el, mint ahogy azt rendszeresen mindenki megteszi, aki egyszer valami tűvel hozzáér. Itt kivételt képez Orshee, aki már tudja, hogyan kell hozzáérni. Azért elnéztem, hogy a SMURDhoz képest még mindig sok kívánnivalót hagy maga után az állami sürgősségi, de el kell ismernem, hogy sokat javult az utóbbi években úgy a felszerelés, mint az orvosok attitüdje.
Az igazi buli ott kezdődött, mikor az ortopédián az orvosnő bejelentette, hogy a küldőcédulám nem érvényes és ha nem a háziorvosomtól hozok egyet nem hajlandó megvizsgálni. Paff. Meg tudtam volna tépni mérgemben. Már csak azért is, ahogy beszélt. A hozzáállásáért pedig külön még kétszer. Átmentem a sürgősségi részlegre. Ott fogadtak. Hiába magyaráztam, hogy nem ütöttem meg elküdtek röntgenre. Utálom, ha sugárzásnak tesznek ki, tiszta hiába. Persze a filemen látszott, hogy a csotjaimmal minden rendben, az izmaim meg nem látszottak. Erre a doktor úr eldöntötte, hogy valami megcsípett. Hiába magyaráztam, hogy nem és nem, mert az izom fáj és akkor nagyon ha kinyújtom a kezem, vagy erőt próbálok meg kifejeni és tudom, hogy szombaton éjjel rosszul aludtam, vasárnap reggel fájós kézzel keltem, meg hogy vasárnap így másztam és lehet nem kellett volna, nem volt kivel beszéljek. Rivanolos kötést kaptam, receptet fájdalomcsillapítóval meg valami nagyon erős antibiótikummal. Úgy nézett rám, mint egy holdlakóra, mikor bejelentettem, hogy nem fogom a fájdalomcsillapítót beszedni, mert nem fáj annyira. Igaz a felkarom méreteit tekintve nehéz volt elhinni, hogy kibírható a fájdalom, ha nem használom a bal kezem. Innen továbbküldtek a bőrgyógyászatra.
Legalább a bőrgyógyász egy rendes öregúr volt, aki megmondta, hogy ott incs semmiféle csípés és az a lilás elszineződés nem bőrbaj, hanem valami egyéb. Nem egészen értettem meg, amit magyarázott, de az lejött, hogy az izommal van valami gond. Kérdésemre, hogy hova mehetnék el, ahol valami értelmes választ kapok, megadta egy magánklinika számát, ahol van ortopéd ökográf és orvost is ajánlott.
Erre már nem került sor, mert este a nyuszivacsi után beborogattam káposztalapival és másnap reggelre nagyjából lelohadt, az elszineződés pedig végképp eltünt.
Most már emlékszem, miért hívom fel inkább mamát és mesélem el mi bajom, utána meg lógok a neten és keresem, melyik gyógynövénynek mi a román neve, másnap meg járom a gyógyszertárakat, amíg találok, ahelyett, hogy orvoshoz menjek. Azonkívül, meg néha elfog a félsz, hogy valami nagyobb baja történik valakinek és felviszik az ortopédiára a sürgősségire. Vajon a csont törés miatti dagadásokat is úgy kezelik mintha csípés lenne? Vagy arra már azt mondják, hogy inszalaghúzódás? Hogy engedik meg egy ilyen orvosnak, hogy sürgősségis legyen?

Vacsora

Förtelemes nap után gombás rántottával vigasztaltam magam. Salátát ettem mellé. Nyuszivacsi. Eredetileg Kócosnak (a tengerimalacom) vettem a zöldet, de gondolom felével is megelégedett. Igaz más választása nem nagyon volt, miután nagyrészét felzabáltam, mint az, hogy örvendjen, hagytam neki is valamit.
Hogy mitől volt förtelmes a napom ... az is következik majd, de egyszer most emésztek. A kaját is, az eseményeket is.

Laptop

Azt szoktam mondani régebb, hogy ahol a számítógépem ott az otthonom és ez tényleg igaz volt, olyan szinten, hogy ha eleget laktam egy helyen, akkor odacipeltem a gépem. Most laptopom van és mindenhova viszem magammal, mert mi van, ha szükségem lesz rá. Nem ez teszi, de ez ébresztett rá, hogy a nagyvilág az otthonom. A mindenhol és a sehol.

PS. Ma végre kimásztam egy falat a tetejéig, illetve a standig. Egy könnyű falat, felső biztosítással, de a tetejéig egészen. Aztán még kettőt. Egész jól esett. Most pedig elmentem fürdeni, amíg még meg tudom mosni a hátam. Holnapra olyan izomlázam lesz, biztos nem fog sikerülni.

Elengedni

Napok óta azt írja a horoszkópom, hogy aki menni akar azt el kell engedni. Ezen úton is tudatom kedves ismerőseimet, hogy ha valaki ki akar lépni az életemből, csak tessék, nyugodtan, minden lelkiismeretfurdalás nélkül. Én mindenkit elengedek, aki menni akar. Én sem bírom, ha megkötnek, tehát tökéletesen megértem.
Szióka minden elmenőnek. Remélem holnaptól valami egyebet fog írni az előrejelzés.

Itt jártam

... a hét végén. Kitalálod hol?





Szép volt. Végül a canopyra is felmerészkedtem és az is jó volt.

Feladni

Mit csinál valaki mikor feladja? Mit jelent feladni? Fel akarom adni és rájöttem nem tudom, hogyan kell. Mikor az ember azt érzi, hogy elég volt, ez nem kell tovább, mit csinál?
Felrugni mindent és kezdeni elölről, az ugyanaz, vagyis harcolni tovább.
Meghalni az unalmas és értelmetlen.
Inni marhaság és túl sok kellemetlenséggel jár a jozanodás. Ugyanez érvényes a drogokra is.
Semmi épkézláb ötletem. Ha nektek van, várom a kommenteket.

--------------------------------

Life For Rent

I haven't ever really found a place that I call home
I never stick around quite long enough to make it
I apologize once again I'm not in love
But it's not as if I mind
that your heart ain't exactly breaking

It's just a thought, only a thought

But if my life is for rent and I don't learn to buy
Well I deserve nothing more than I get
Cos nothing I have is truly mine

I've always thought
that I would love to live by the sea
To travel the world alone
and live more simply
I have no idea what's happened to that dream
Cos there's really nothing left here to stop me

It's just a thought, only a thought

But if my life is for rent and I don't learn to buy
Well I deserve nothing more than I get
Cos nothing I have is truly mine

If my life is for rent and I don't learn to buy
Well I deserve nothing more than I get
Cos nothing I have is truly mine

While my heart is a shield and I won't let it down
While I am so afraid to fail so I won't even try
Well how can I say I'm alive

If my life is for rent and I don't learn to buy
Well I deserve nothing more than I get
Cos nothing I have is truly mine

If my life is for rent and I don't learn to buy
Well I deserve nothing more than I get
Cos nothing I have is truly mine
Cos nothing I have is truly mine
Cos nothing I have is truly mine
Cos nothing I have is truly mine

Dido

Még egy

Elvesztődtem. A kedves megtalálót kérem szépen szolgáltasson vissza.

Apró

Betegség miatt zárva.
Takarítónőt keresünk.

Május 1

Testvérem fényképészkedett:

Bukarest

Már megint itt. A torony még mindig a helyén, csak a zöld megvilágítás maradt el. Meg a május 1 járt le. Ez utóbbit jobban bánom. Jól telt. Most küldik a képeket. Kicsit nagy a csomag, majd egyet megmutatok nektek is. Addig is szép álmokat mindenkinek.

Ígértem képeket

Egy éves lett a kedvenc kisördög.



Ilyen volt a terasz miután kertészkedtem. Azóta még bővült.



És ilyen volt a sziklán. (Nem olyan magsan mint ahogy tünik, de nagyon boldogan.)

Tavaszabb

Most már mindenhol orgonaillat. Szeretem :)

just asking

When did you die last time?

Keringő

Tele a levegő millió szilánkkal. Az esti szélben kavarognak, fényt törnek, szivárványt varázsolnak. A város zajával harmóniában élőn lüktetnek. Csillog minden, szikrázik. Az érzelmeken megpihennek, kecses bájjal ellibbennek.
A légcsöveim minden szusszanással véresre szaggatják, tépik, marják.

Lecke

Sok év magány sokmindenre megtanít. Eltöröl félelmeket, megmutatja, hogy a dolgok így természetesek, nem kell rettegni. Átértékeli az embereket és önmagunkat. Lehet megtanít élni. És megtanít meghalni.
Sok év magány sem elég, hogy megtanuljunk dolgokat. Nem enged beletörődni. Nem hagy harcolni. Nem ad magyarázatot ma sem, hogy miért? De megtanít túlélni. És megtanít meghalni.

Furcsa

... , hogy az élet néha mennyire másképp látja a dolgokat, mint mi.

wáo

Voltam ma falat mászni. Annyira jól esett, hogy csak na. Nem tudok, most voltam életemben először, de egy élmény volt.
Ajánlom stresszoldónak, kedvderítőnek és bánatűzőnek egyaránt.

Terasz

Végre sikerült berendezni. Van virágcserép, moketta, fotel, asztal. És nem is lett nagyobb bajom. Csak a bal vállam fáj, kicsit meghúzódot a bal lábam és csak két helyen vágtam el a kezem. De jó vagyok.

Vámpírszerelem

Csepp. Lassan surranó.
Dobbanás. Egyre lassuló.
Álmaid hercege eljött.

Gerinced bizsereg,
Gyomrod megremeg ...
Ott áll szemed elött.

Hajad finoman arcodból elsimítja,
Elnémít a finom érintés súlya.
Halkan sercen a bőr nyakadon,
a világ messze imbolyog valhol,

életed eltünt s hogy hova nem tudod.
Most utolsó imád szívből mormolod
nem félsz már tőle, nem retteged
utolsó lehelleteddel magadhoz öleled.

Üzlet

Feliart:

Bere la badog
x lej - orice marca

Átok vagy áldás

... megérezni előre azt, ami menthetetlenül be fog következni?

Elérni

Milyen érzés elérni valahova és nem tudni merre tovább?

Kertészkedtem

Csinálok a teraszra virágoskertet. Már két kissebb és egy nagyobb cserép megvan. Le is akartam fényképezni, de mire észbekaptam besötétedett. Majd legközelebb kép is lesz.

Hope

Some people can always find something to hope for. Some people just borrow others hopes and dreams. Some people loose their faith now and then. Some people can stand, some other don't need to. I am one among some.

Haggyá békén!

Életundorom van!
Mondta a nyuszika és hátatfordított a húsvéti tojásnak.

Egy hét a

... rendőrségnek felragasztani egy lehuzit (matricát) a személyire és ráírni öt szót. Vajon lesz öt összesen? hmm ...

Bank és méreg

Már négy banknál van számlám. Egyikkel nem lehet komolyabb oldalakon fizetni, mert a biztonsági rendszere nem felel meg a nemzetközi normáknak. A másiknál akkorák a kezelési költségek, hogy nem éri meg használni és napokig tart, amíg a pénzem beérkezik. Harmadiknak az autómatái a leg lehetetlenebb helyeken vannak, sehogy nem jútok el pénzt kivenni s a murkot a piacon nem lehet kárddal fizetni. Ma a negyedik is rendbenhagyott. Két számla, két kártya, egy tulaj. A gond ott kezdődik, mikor találomra dönti el a rendszer, hogy a tulaj melyik számlájára utalja a pénzt nem tekintve a bemeneti adatok között szereplő cél számlaszámot. Ott meg végleg elbonyolodik, mikor kiderül, hogy mindkét kártya az egyik számlára mutat és ha véletlenül a rendszer a másikat sakkozza ki mikor beteszi a pénzt, az az összeg nem elérhető autómatából. Szebb mint gyönyörű. Van ebben az egész országban egy bank, ami rendesen működik?

Epilógus az utóbbi 3 poszthoz

- Miért nem? - Kérdeztem reménykedve - Miért nem próbálod megbeszélni vele?
- Mert a kurva nagy egója nem hagyná a valóságot látni. Nem tudná elhinni, hogy nem tőle haldoklom. Mint ahogy a cseresznyefa sem a hideg miatt hullatja leveleit. Hiába tartom a meleg szobában, ősszel úgyis elsárgulnak s leszállnak az ágakról.
- Szóval nem miatta keseregsz?
- Nem.
- Rendben. Én elhiszem.
- Nem, te sem hiszed. Érzem a hangod rezgésén. De neked elnézem. Te távolról jöttél, messzi napok szikráznak benned és fényévekre innen élsz. Te nem is értheted.

Szerettem volna elmondani, hogy de még mennyire értem, hogy néha miden messze van, mint a napjaim. Olyankor hideg van, sötét és túl nagy a csend. Szerettem volna ... de nem tettem. A perfúziók közötti önkívületben pedig már nem tehetem. Mállanak a percek. Még tíz kilenc nyolc ... mielőtt a gépeket leállítják ... hét hat öt ... aki most nem szól, örökre hallgason ... négy három kettő ... a lélegzet üteme kihagy.

Sípszó. Hosszú. Egyhangú. Idegtépő. Folyamatos.

Fáradtan nyílik szemem a mára és újra megfogadom, ezt az átkozott hangot az ébresztőn lecserélem.

Végül

Kérded mi bánt s nem mondhatom.
Hogy megjött a tavasz, kisütött a nap. Erre vártam hónapok óta s mire megérkezett mérgezett a levegő, szuszogni sem bírok. Maréknyi golyó, mikor a kéz ujjai kiegyenesednek. Egyenként koppan mind s végleg szétgurulok az ágy alatti örök árnyékban porosodni.

Ki választ?

Mi választottuk, hogy elválunk, befejezzük. De a szerelem hagyott el minket.

Ki választ?

Én nem választottam őt, hogy belé szeressek. Ő sem választott engem. A szerelem választott minket.

Tvaszféle

... időjárás volt végre. Jaj de jól esett.

1óra

Szombaton (2009. március 28) este 20:30 -tól 21:30 -ig villany nélkül önszántadból. Kibírod?

"Hagyd otthon a sötétséget, és gyere a főtérre (Mátyás király szobor elé), hogy gyújtsunk gyertyát FÖLDÜNKÉRT, 9 órától pedig tölts egy gyertyafényes estét kedvenc kocsmáidban: Bulgakov, Klausen, Krajczár, Under Construction." - Báránykánál bővebben a Kolozsvárról.

Taxi

Mielőtt elmondanám a véleményem, szeretném leszögezni, hogy én cigizek és nem akarom magam és a hozzám hasonlókat kikergetni a világból. Mi több, idegbajos leszek, ha megmondja valaki, hogy mikor és hol gyújthatok rá. De a jó érzés minimuma még nem halt ki belőlem.
Egy taxiban naponta sok ember megfordul. Egy autó túlságosan kicsi ahoz, hogy a füst elvesztődjön benne. Egyik legutálatosabb dolognak tartom, hogy a soför telefüstöli azt a helyet, amely igaz, hogy sajátja de egyáltalán nem egyedül használja. Beülök és az első reakcióm, hogy felfordul a gyomrom. Nem tudom, a taxi-társaságok, hogy engedik meg a soföröknek ezt a dolgot.
Ha látom, hogy cigarettázik nem ülök be, de ha éppen nem azelött gyújtott rá, nincs honnan tudjam, hogy milyen bűz fogad majd a kocsiban. Igen, ki is lehet szállni, de tapasztalataim alapján öt-hat autót is végigülhetek, amíg találok egy nem füstöset. Így hát, megkérem húzza le az ablakot, megfagyok hazáig és mérgelődök.

IT és hímsovinizmus

Mostanában kaptam egy levelet valami kérdésekkel a témával kapcsolatban. Állítólag felmérés történik. Elolvastam a posztot amit az illető írt erről, majd a kommenteket és leesett az állam.
Mi az ördögnek kell ekkora port kavarni azért, hogy kevés nő dolgozik informatikusként? Ha egyszer nem igazán szeretik. Már a liceumban is fele annyi csaj volt az osztályban mint fiú, aztán az egyetemen ez az arány 1:5 -re csökkent. A négy lányból aki a csoportomban volt kettőnek soha nem is sikerült megtanulni a számítógép nyelvén megszólalni. Ez, ha jól tudom, biológiailag is normális. Sőt, biológiai szempontból nézve én vagyok a torzszülött. A másik dolog, hogy tapasztalataim alapján a srácok örvendenek ha végre kerül egy nő is a csapatba s van kinek "udvarolni".
Persze a hülyéket nagyon nem szeretik, ha fiú, ha lány az illető és ezt egyes lányok szeretik nem úgy venni, hogy vankujok, hanem úgy, hogy lányok. Másik dolog meg, ha az ember lánya túl jól "beilleszkedik" egy fiú társaságba hajlamos mindenki elfelejteni, hogy ő egy másik nemű lény. Ha fiúként viselkedik, ne sértődjön meg, hogy fiúként kezelik. Szerintem ez ilyen egyszerű.
Én szeretem a szakmám s ezért még nem bántott senki a munkahelyemen, nem fizettek alul s nem zártak ki egy projektből sem. Aki nem hiszi járjon utána.

Hol a határ

... az őrület és a normális között?

Így látlak. X-nek.

A sok kis üvegcse újra kiszorította a tűkör szélére, középen már nem látta magát tőlük, csak a polc üresen marad széle fölött. Ilyen volt az egész élete. Ettől a felismeréstől begurult s leseperte az egészet a földre. Mosolyogva simította végig szemhélyán a barna porral telt ecsetet, majd hirtelen késztetésnek engedve a piros festékbe mártotta és éles vörös sávot húzott a sötétbarna mellé, bátor csíkot szemérmetlenül, a szemsaroktól a halántékáig. A fekete spirált kétszer is végigcsavarta a szempilláin.Elégedett volt. Bár csak így tudná kiseperni életéből is a szemetet.
Most már sürgette az idő, rohanni kellett munkába. Mindig rohant, de sosem késett el. Úgy döntött, majd este kiválogatja a földön szanaszét heverő tégelyeket, üvegeket, dobozokat s ég tudja még miket. Tudta, hogy nagyrészük haszontalan porfogó, hiába foglalják csak a helyet és takarják el előle a tükröt. Egész nap csillogott az önbizalma. Égett a vágytól, hogy azt a sok mindent végre kihajítsa.
Este nagy lendülettel látott neki a munkának. Az arckrémet, amit oly rég nem használt már, pedig határozottan jó hatással volt a bőrére, azt visszatette s megfogadta, hogy megint minden este kényezteti majd magát. A tűzpiros körömlakkról eszébe jútott, hogy de jól menne a kármin szemfestékkel, az is visszakerült a polcra. A narancsos testápoló még teljesen tele van, nagy pazarlás lenne eldobni, legfennebb majd odaajándékozza valakinek.
Így rakosgatott vissza mindent a helyére s mire kész lett egész rossz kedvvel nézte a gőzőlgő fürdővizet. Már nem is értette, mitől volt ennyire feldobódva egész nap.

How do get people older?

Just a thought of someone yesterday:
"I'm not interested in changing the world anymore. The world changes anyway, with or without me."

Egy pillanat őszinteség

Szeretek írni. Nem Írni, csak leírni. Vagy inkább kiírni. Magamból. Olyan ez nekem, mint másoknak a pszihológushoz való járás, vagy telefonálás a legjobb barátnőnek. De ma elgondolkodtam a nevetésem hangján. Meghallgattam, visszajátszottam és újra ... s ismeretlen volt. Nem az enyém. Kié? Miért? És az enyém hol? Kinek hazudok? Kinek hazudik a mosoly, mely az én arcomon van, de idegen; a büszkeség, mely csak kemény fal; a határozottság mely eltakar? Kinek hazudok, mikor virágnyelven féligazságokat vallok be, mit úgysem ért senki és amúgy is csak fél?
Úgy érzem, olyan lett ez a blog, mint egy romlott meggykrém. Elhitetem magammal, hogy csak a meggy miatt savanyú és megeszem, aztán meg beteg vagyok tőle. Tudom mi az ami fáj, de nem fogom bevallani. Az igazság úgysem lehet itt. Nem bánthatok meg senkit. Nem akarok. Az igazság olyan mint a lúg, mindent szétmar, amire ráfolyik. Külömben is, a nagymamám azt tanította nekem, hogy "Az Úr mindenkinek csak akkora keresztet ad, amekkorát elbír fijam." Én is el tudom viselni a magamét. S ha mégsem, azt is letagadnám.
Ezért úgy döntöttem, nem írok egy ideig magamról. Vagyis nem úgy mint eddig. Azért ha látok egy jó filmet vagy tanulok valami újat lehet elmesélem.

Lehet.

PS. Ha sokáig nem jövök erre néha, etessétek meg vacskát. Köszönöm.

Filmmaraton

Megvolt a Slumdog Millionaire. Már többször megígértem, hogy nem nézek meg semmi filmet amelyik szembetűnően sok Oscar-t kapott, mert puszta időpazarlás. Most megint megígérem.
A Changeling jóval jobb, majdnem egész jó. Legalábbis a kutyás után. És állítólag valami igazság alapja is van. Így nézve egészen vad.
Most következik az Æon Flux kíváncsiságból. Majd lehet megírom egy szóban, milyen volt :D
(Ígéret szép szó, s ha betartják úgy jó. Na hát ebben volt legalább valami fantázia, ha nem is sok. Charlize Theron keményebb mint a Kung Fu Panda és a Stuart Townsend gyerek jóképű mint mindig. S ha már Towsend, akkor volt About Adam is. Süt süt süt ... lol)

Nektek pedig jóéjt!

Egy kis közgáz

Mától újra elérhető az X funkció az oldalon, azonban némi korlátozással. X-et csak (adott z) vagy nagyobb ranggal rendelkező felhasználóink küldhetnek, és ők is havonta csak 1 db-ot. Ezt a korlátozást az X-ek pénzért történő árusításának visszaszorítása érdekében vezettük be.

Nem vitatom az oldal politikáját, de minél kevesebb kapható valamiből a piacon és minél nagyobb a kereslet, annál nagyobb az ára ... vagy nem jól tudom?

Karma

Még egyszer alámerültem a habzó hullámok alá. Oda, ahol a víz sodrása erő s a napnak fénye halovány ismeretlen. Nem félek. Ez is az én sorsom, átkom, áldásom. Szemem hozzászokott a sűrű kavargáshoz. Felhoztam a fekete gyöngyöt mint már annyiszor másokét is. Kezedbe tettem és reménykedve vártam elutasító szavaid, de ezredszerre sem jöttek.
Állok némán és üresen újra. Hány ember? Hány élet? Hány lélek még? Hogy fogok ezekről felelni egyszer? Azt hitted te is, felszabadítottalak, mikor az átok bilincsét rád vertem. Mit fogok mondani, ha a végén kérdőre vonnak? Hogy fogom elmagyarázni, hogy mindig reméltem? Hittem, hogy inkább a fehér virág kell majd egy jégbarlang mélyéről.
Ők meg szépen sorban lánccá fűzték körém a tüzes golyókat, mielőtt szélnek eresztettem mindahányat.

Nem akarok

... úgy élni, hogy észrevétlen elmegy mellettem az életem.
... nem működő kapcsolatokat kínozni.
... a magánytól félni.
... lehetőségeket elhalasztani.
... várni valamire ahelyett, hogy elébe mennék.
... átaludni vagy átzabálni az életet.
... tűnő perceket kergetni.
... elfordulni, ha süt a nap.
... könnyezve nézni vissza egy mosolyra.

Mégis néha ezt teszem. Hagyom magam nem nyúlni a dolgok után, nézni a múló perceket és elengedni őket. Nyálkás lesz a holnap, a ma, a tegnap, sikamlós semmi. És félelem tölt el, hogy ez már csak örökre ilyen marad. Rettegek, hogy vége lesz értelmetlenül. Máskor úgy érzem, ennyi több volt mint elég. Mindent összegyűjtöttem, amit csak lehetet, mindent elvettem, amit elértem. Behunyhatom a szemem úgysem süt másként a nap ma sem. Egyéb meg nem is jöhet. Nem reszelem a köteleket, nem is bogozom őket. Nem harcolok csak mert így képzelem el a boldogságot. Nem képzelem el s jöjjön ami érkezik. Nem álltatom magam mégis csalódok, nem hazudok többet és nem szítom a vak reményt. Megyek amerre az ár sodor. Ajtót nyitok ha bekopogsz. Hangtalan az ajtó elött hiába ácsorogsz. Enned adok ha éhes vagy, maradhatsz, ha akarsz, ha akarom, az ajtót azért nyitva hagyom. Álmát nem őrzöm senkinek. Sem magamnak, sem másnak. Most legyen vége? Vagy még várjak vele? Nem kédezek és nem válaszolok. Ne nézz így rám. Mondd, ha mondanivalód van. Ha nem, hát fordíts hátat. Megteszek mindent, amire kedvem s erőm futja. A többit hagyom az útókorra. Tartom a lantot, de nem zenélek rajta. Furcsa tünemény, mire észbekapsz hétköznapi szürkeség. Hideg az ágy, ahova fektetlek álmaid hajszolni. Majd izzadva hagylak benne ébredni jeges verejtékben. Ha bántani mersz. S te legyél az első kődobáló. Szétszórom magam s elítélhetsz. Csináld utánam jobban te, ha tudod. Nem kéred a bőrőm, látom. Akkor őrizd másokra az átkod. S rohanj ha szemem zöld szikrákat szór.

Megfogalmazás

X: Igen, értem, ő megtette érted barátságból s te cserébe megjavítottad a gépét.
A: Cserébe?
X: Hát nem?
A: Hát nem ...

Lehet csak megfogalmazás kérdése. De nekem több.
- Cserébe megjavítottam valamit valakinek.
- Hálából megcsináltam valamit.
- Szereteből megtettem.
- Barátságból megcsináltam.
- Úgyis megtettem volna.
Nem érzem úgy, hogy teljesen mindegy lenne.

Már megint kész

... de most már egészen. Nem kell sem holdvilág, sem zöld pázsit, sem napsütés még egy hideg ágy is megteszi majd megmelegedik, ha belealudtam. Majdnem még a széken is sikerülne és meg se kellene különösebben erőltetnem magam. El is szaladtam lefeküdni mielőtt bekövetkezik a széken alvás.

Mamma mia

Egy igazi szirup film az igazi nevetésről, könneykről és boldogságról. Naaaaaaaagyon tetszett. Nevettem, sírtam, nevettem és nevettem.

Ebéd

Nincs kedve valakinek jönni velem ebédelni ma?

Van net

... tehát ma filmnézés lesz. Jó a sebesség, az első muvi 15 perc alatt lejön. Felfele ramaty, de ezt már meszoktuk, nem? Kellemes időtöltést nektek is.


PS. Továbbra sem haragszom Tivadar, ha megeteted vacskát. Nem félek, hogy elhízik, amiért kétszer kap vacsorát.

---------

Megvolt. Két stupidság. Az egyik vámpíros sok sok vérrel és mégtöbb hülye jelenettel, miközben céklát zabáltam. Nagyon morbid vagyok?

Magány

A falak sárgája, kékje, pirosa, csendje menyugtató. A mindent kitöltő tér hangja, néma zummogása simogat. Ő térdére ültet, szíven csokol csorgatott magány ízűn s kesernyés mosolyra húzza ajkai finom vonalát. Őnzőn szeret reménytelenül megbilincsel. Nem sír, nem jajgat, nem kér. Elvesz.
Ha nagyon kérem elenged. Feküdni hátamon a hideg földön, furcs szögből nézni a plafont, megdőlve látni a sarkokat. Szemfényvesztetten bámulni a csillárba. Megtalálni minden kis repedést. Képzeletben megérinteni.
Elkalndozott gondolataim türelmesen összetereli s bár nem érti, mögöttem rója nyugtalanságom köreit. Tudja túl fiatal vagyok élni de meghalni már öreg. Ha lefekszem fekete leplével takar be, álomtól is megóv és imádattal őrzi köröttem a mozdulatlan sötétet.

Ma megint

... nem jól vagyok. Pedig jön a tavasz a nap is sütött. Nem szeretem magam. Haragszomagamra és szeretnék megfutamodni. Néha nem csak akarat kérdése, hogy az ember megteszi vagy nem. Szar ügy. Úgy érzem magam, mintha sétálni indultam volna az erdőbe fényes nyári délután és egy sötét teremben találtam volna magam egy oxigénpalack társaságában.

Őrület

... az mikor az ember megcsinál egy projeketet 15 munkanap alatt, még 5 nap alatt integrálja és akkor kifut 5 nappal a htáridőből egy beállítás miatt. Így történt, hogy ma szinte kopasz lettem, ugyanis közel álltam ahoz, hogy kitépem az összes hajam szálanként. Na de megúsztam. Segítettek az okosabbak.

Költözés - II. kör

Átjött minden, a mosógép is. A slaggal még gond van, nem egészen ér el ahova kell és más görbületre van szokva, mint amilyenre itt szükség lenne, de áthajlítottam és összeszkócsoztam (gőzőm sincs ennek hogy modják magyarul). Remélem átszokik, akkor még tépászom kicsit s rendben lesz.
A lakás egész lakható lett, habár a koyha és hálószoba nincs teljesen rendben. Ma kitaláltam, hogyan kell a fürdőben megengedni a csapot, hogy forró víz follyon. Tegnap majdnem hideg vízben fürödtem. Brrrrrrrrr. De jó meleg van és ez nagyon tetszik. Biztos a gázszámla sem lesz kicsi, de legalább fogom tudni miért fizetek.
A régi tulajom rendes volt nagyon. Kicsit féltem, hogy mérges lesz, amiért csak tíz nappal közltözés elött szóltam, pedig az egyezség két hét volt, de nem szólt semmit. Átadtam a kulcsokat, beszélettünk kicsit és kedves volt. Jól esett.
Most dolgom van, de még írok. Legyetek jók és szép álmokat.

Piszológia

Megpiszologiált valaki vacska alapján. Hogy mit jelent, hogy pont ló és mit, hogy pont világosbarna volt a választásom. Háááááááát. Nem akarjátok hallani. Amúgy is a szöveg 18 éven aluliaknak csak felnőtt felügyelete mellett ajánlott ...

Költözés - I. kör

Megvolt. Az első felvonás. Átkerültek a cuccaim. Amit bírtam kézben az éjjel miután belőttem egy redbullt és megvolt már az előtakarítás. Ma egy barátnőm kisautóval áthozott két kört, a vőlgénye segített felcipelni, addig a testvérem takarítás egy részét megoldotta a régi lakásban. Gergely felanjálotta segít, ezért külön pirospont és köszönöm megoldódott. Mostanra a hátam egy nagy fájdalom és a kezeim nem is érzem, de a régi lakás a holnapi átadásra készen, megvan a nappali az új lakásban, még a szőnyeget is sikerüt begyömöszölnöm a kanapé alá és a ruháim fele szekrényben. WOW! Gratulálhatok magamnak. Igaz, hogy mikor vittem le a szemetet sikersen magamra öntöttem egy fél üveg megecetesedett bort és bűzlök mint a komácsrosné túraváltáskor, meg nappali ide vagy oda, attól a lakásba még külön tudomány bejönni, azért remélem ma éjjel a nagyja helyre kerül, holnap átjön a mosógép, a többi meg jövő héten. A többi úgyis hosszú folyamat. Amíg minden külön-külön helyet kap és a lakás legrejtettebb zúgait is áttörölgetem ... az símán még pár hét. Most pedig, mivel csak tíz óra jöhet a konyha majd a fürdő és ha minden jól megy, aludhatok egyet a kádban lefekvés elött. Lehet még a vanília illat is előkerül addig.
Kellemes estét nektek.

Költözés

Megszoktam azt, hogy a barátaim szanaszét vannak a nagyvilágban. Globalizáció ugyebár. Minden lehetséges kommunikációs csatornát kihasználunk, hogy tartsuk a kapcsolatot. Néha találkozunk is. Ez így mind rendjén. Elfogadom, jól együtt tudok élni vele. De néha hiányzik a barátnőim közelsége. Például ma nekifogok költözni. Hiányzik az, ahogy régebb összegyültünk többen lányok és segítettünk kiszuperálni a régi ruhákat, amit csak szemétnek tartunk esetleg egymásnak odaadni, ha a másiknak megtetszett és még a méret is talált. Most elgondolom, hogy egyedül kell átcokmokolnom a másik lakásba, egyedül takarítani, egyedül kiválasztani az új függönyt és áthurcolni a bútorokat saját ízlésem szerint. Elmegy a kedvem az egésztől. Elvesztődik az izgalom belőle. Csak azért csinálom mert kell. Úgy érzem ez egy óriási veszteség és ilyenkor utálom az egész globaizációt.

Felnőttek

Olvastam valmit Timónál és egész lavina indult el. Ezért külön köszönettel tartozom. Íme a lavina:

Gyermekként sosem értettem, miért kell nekem levinni már megint a szemetet, miért akkora baj, ha én is egyszer nem csinálom meg a házimat, miért nem ihatok fruktót este és egyáltalán miért kell nekem tízkor lefeküdni. Úgy öltöztem, ahogy öltöztettek. Arról álmodtam, hogy tanítónéni leszek.
Aztán tini lettem és levittem egyedül a szemetet, de még mindig nem értettem, minek parázik az anyukám, ha jön valaki hozzám s a szobámban minden szanaszét. Tanultam magamtól is, mert kiutat láttam a tudásban. Jól jött a kóla esténként, mert többet bírtam bulizni vagy olvasni. Szépen akartam öltözni, hogy szép legyek. Projektmenedzser akartam lenni és költő.
Később tanárnő lettem és a gyerekek szemében felnőtt. Paráztam ha vendégeim jöttek s a lakásban felfordulás. Esténként kóláztam, hogy minden munkám időben be tudjam fejezni. Megmosolyogtam a költő álmom és tisztában voltam vele, hogy informatika tanárnő vagyok s nem nyelvész, meg hogy a suliban nincs projektmenedzseri állás. Öltözködésemmel meg kellett felelnem adott normáknak de ezt a lehető leglázongóbb módon tettem.
Úgy sikerült, hogy programozói pályára léptem. Kiderült, hogy nem vagyok hülyébb, mint a sok éves átlag. Sokat utazom, a cuccaim többet vannak táskában és szárítókötélen, mint a szekrényben. A lakásban állandó a káosz és mindenki megérti, nem kell parázni, mégis néha megteszem. Öltözködésemmel csak azért felelek meg normáknak mert én így akarom és csak olyanoknak, amilyeneknek én akarok, mégis megfelelek. Jó dolognak tartom, hogy gyermekkoromban álmodoztam. Nem iszom este kólát, mert amúgy sem bírok aludni, pedig de jó lenne tízkor ágyba bújni. Nem akarok költő lenni. Közben rászolok a kistesóra:
- Tedd rá a kezed fiam a mosogatószivacsra, mert nem esik le a karikagyűrű az ujjadról.
- Szedd össze légyszi a szobád, mert az ott kész budi.
- ...
Ezek után hogyan merjem elítélni a felnőtteket? Felnőtt vagyok vagy csak olyasféle? Honnan tudjam, mit fogok helyesnek találni tíz év múlva? Csak remélhetem, hogy az álmok és a világmegváltó lendület lerombolása a helytelenített dolgok listáján marad.

---------------------------------

S még valami a felnőtté válásról, ami elég sokkoló ahoz, hogy még engem is leakasszon. Ha azt hinnéd testvérek olvasd el a cikket. Itt találtam rá.

Hold

Viharfelhőkbe öltözve jött, zajtalan léptekkel a sírkövek között. Sorra simogatta le a port külön-külön minden fűszálról. Kezet rázott a fákkal s azok meghatódva bólógattak. A kopjafák feszesen kihúzták maguk tiszteletére, cserébe a hoszú, megértő pillantásokért. Mindenkire kerített időt. Szemének ragyogása megcsillant a kaparászó futrinkák hátán. De hófehér arcára mély barázdákat ásott a magány, mosolyát senki nem ismerte. Így bolyongott nap, nap után, élőn és sáppadt arccal vágyakozva az éjek asszonya.

szivárvány

Betondnál találtam. Nem semmi :D

Your rainbow is strongly shaded red and green.

 

 

 

 

 

 

 

What is says about you: You are an intelligent person. You appreciate energetic people. Those around you admire your fresh outlook and vitality. You get bored easily and want friends who will keep up with you.

Find the colors of your rainbow at spacefem.com.

Érkeztem

Vissza. Haza. Ide.
Most lefekszem.

Este

Holnap megint a fehér sávok, cakkozott útszélek, szaggatott vonalak egymásutánja, de ma még itt. Főtt krumpli dinsztelt hagymával s a tegnapi húsmaradékkal, polgármeseri hivatal az ablakkeretben és Debussy. Külön hangulat. Fáradtsággal keveredő csend. Idegenül otthonos. Fura. Nem tudom megszokni mégis enyém (is). Edó és a konzerv töltöttkápposzta, konyak és kóla, görizés a parkban, Anne Rice kötethalmok nulla-egyben, inka naptár éjjel kettőkor ... morzsa az életemből. Vagy falat? Egy hosszú álom. Az idő mindent megszépít, kiszinez. A magány-fekete kékre, zöldre, lilára vált. De most már hazamehetnék.

Funeral of hope

I felt the despairing fire growing inside. I suppose it was just too dark to be unhappy, too dark to trust or to die. I mentally followed my own footprints round and round in the old circle, dreaming the old dream of life, watching the orient sparkle born and vanish in the car light. A whispering flow of a melody was coming to me from far away as a background to the breathtaking dance of the melted glitter above the ashes of hope.

A remény halála

Nem vagyok egy csendes lány. Sokat kerepelek. De most valahogy nem jött. Csak ültem mozdulatlan, mint aki alszik és néztem magam elé. A csendes melegből ki a nedves hidegbe. Apró szemű, vizes hó esett. Csend volt bennem és egyfajat béke. Talán a halott remény békéje. És akkor felkattant a hosszúfény. A vizenyős szemű szilánkok csillogásba öltöztek. Szikraerdő suhant a széllel, könnyen és vidáman. Csillagutasnak képzelhettem volna magam, ha nem lett volna kedvesebb a tündérszárny képe. Suhogó csillámokkal teleszórt lángú altatódalt dúdolt a remény sírja fölött.

Street painting

It has to be freaky to have a walk down there.

Nincs net

Kedves ere látógatók, szomorú hírt kell közölnöm. Éhínség és gazdasgi válság miatt net lezárva vagy két hetet. Írok majd ahonnan és amenyit bírok de valószínüleg kevesebbet.

VL.

Egyik jobb mint a másik

Miután a rendőrök úgy döntöttek békén hagynak hazarohantam egy szülinapra. Ma reggel vissza, úgy, hogy még munkába is elérjek. Telefonon egyeztetek tegnap a buszállomással, reggel kilenc negyvenkor van járat. Tökéletes. Kivonulok ma reggel felpakolva mint egy málhásszamár a testvéremmel kettesben egy nemlétező járathoz. Kérdőre vonom az információst, de szerinte ilyetnekem senki nem mondodott. Következő járat tizenkettőkor. Hazacókmókolunk. Dolgozom másfél órát majd visszacókmók. Ez a maxi körbejárja fél erdélyt, de négyre beérek. Este tízig meglesz a meló, feltéva ha nem durran el a kerekünk. De eldurrant. Emelő sehol. Fél órába kerülyt mire sikrült felpakolni az autót egy fatönkre. Onnan már gyorsanbban ment. Így is kerek egy óra veszteség.
Leszálltunk a főtér közelében, hogy hamarabb hazaérjünk, de egy táskát otthagytunk. Helló taxi és rohanás. Valahol a vonatállomás környékén mutatja a soför, hogy ott van elöttünk. Huh! Követtük a buszállomásig, remélve, hogy bemegy, hogy van ott is megállója. Szerencsére volt.
Mire hazaértem zúgott a fejem, csepegett az orrom, szédülés környékezett. Biztos vagyok benne, hogy nem fáztam meg sehol. Ezt összeszedtem valakitől.
Mostanra az orrom folyamatosan csorog, a fejem mint egy tök és a torkom sem kímél. Legszívesebben kihúznám ezt a napot a naptárból. Fél liter citromlé, másik fél liter tea és most már megyek kinyulok.

Izé nap

Szerencsésen átvészeltem még egy Bálint napot. Láttam Prince Charming-ot. Ezúttal nem egy 16 évessel unatkozott, hanem egy kábé vele egyidőssel szórakozott. Kellemesen meglepett. Jó volt látni a mosolyát. Mégiscsakvannak normális pasik.
Miért kell mindenki ezen a napon azt kívnja, hogy "Jó zórakozást a pasiddal!" egyszerűen az agyamra mentek. Na meg a rendőrök is. Nem elég, hogy felköltenek hajnali egy (PM) órakor, kérik a személyimet, belekötnek, hogy nem hasonlítok a képemre és értetnül néznek, hogy egyedul lakom. "De tényleg? Semmi férj? Barát?" Hát nem baxus, nem. Mi olyan nagy ügy ebben?
Na erről ennyit. Jó éjt!

Törés

Óriási lendülettel indul a mozdulat. Valahol ezredmásodpercekre feltőr a tűz. Elvakít. Mindent megmozgat. Reményt ad. Erőt. Hajt. Észrevétlen, emberi szemnek túl rövid az idő a törésig. Reménytelen ernyedtség. Minden lelassul, elhalványul. Visszahull.
Mi a kurva életnek kell mindennek ennyire kibaszott hétköznapinak lenni?

Bru babák

gyönyörű


és


ijesztő
...
megígéznek a szemeik
azt hiszem most már
órák óta nézem
ezt nem tudom leírni
ezt a mélységet
Tökéletes!

Esti mese

Köszönettel Tefnutnak :) és szép álmokat nektek is.

Nesze neked hazaút

A 15 perces autóút közel egy órásra nyúlt. Fegyveres bankablás a szomszédban kb tíz perccel mielött hazaindultam melóból. Egy kilóméteres körzetben mindent lezártak. A kis mellékutcák nem bírják meg a teherszállító forgalmat is. Kész őrület. Gondolom pont záróra elött léptek, hogy ne legyenek sokan bent. Fura. Ez az első ilyen az országban állítólag. És ez az egész nagy felhajtás kevesebb mint 8o.ooo euróért. Normálisak ezek? Már ha van elég vér a pucádba ilyesmihez legalább csinálj pénzt belőle. Ketten voltak, el is oszlik. Mi az ördögöt lehet ennyi pézből csinálni? Azon kívűl, hogy hagyni a rendőrséget fogjon el két hónap múlva, mikor elitták az egészet. Azt mondják tíz percet feküdt mindenki a földön, az óriási kirakaton keresztül látni lehetett. Ennyi idő kellett, hogy meglépjenek a pénzzel, mielött odakeveredjen a rendőrség. Ez sem semmi. És akkor azzal jönnek, hogy profik voltak. Kik? A rendőrők a késésükkel vagy a rablók, akiknek 1o kerek perc kellett a bulihoz? Na de legalább a kasszás néni tökös volt, azt mesélik, hogy elsőre nemet mondott a fegyverrel szemezve. Hát gondolom pamperszék csődöt jelentenének, ha mindenki ilyen lenne. Mától ő lesz a kedvenc szuperhősöm.

Álmatlan

Majdnem telehold és behavazott táj. Tökéletes festmény. A tömbházak fehéren verik vissza a fényt. Ezek is a nap sugarai. Elrejtik hétköznapi szürkeségük. Tisztává vedlenek. Leoltom a villanyt, gyertyát gyújtok. Konyakos kóla. Majdnem mosoly, teljes fájdalom. A boszorkányok órája. Lassult mosdulatokkal nyitom ki a dobozt. Kis vékony hengerek egymásutánja. Megnyugtató. Kihúzok egy szálat, gyertyalángnál gyújtom meg. Szertartásosan fujom a füstöt. Hozzám nőtt a mozdulat. Lassan. Ráérősen. Élvezettel. Az ég nagy szürke köd, erősen fakón a horizont körül. Hajnal is lehetne akár. Szórt fénnyel sejteti hollétét a hold. Mesés. Hátborzongató. Sűrű nyomorukkal fojtogatnak a betontömbök. Parányi ablakaik elsötétedtek már. Várlak s rettegek. Tudom, szívstoppot kapnék ha megjelennél. Fehérebben a hónál. Csak én lennék fehérebb nálad. Kizárom a hideget s szívembe a zokogást.
Utolsó mozdulatommal még fejemre húzom a kispárnát.

It didn't help

I feel myself as a kid who lost his childhood.

Belőni

Sosem igazán értettem, minek kell egyeseknek állndóan "belőni" alkohollal, kémiai vegyületekkel vagy bármi mással. Most, hogy legszivesebben mennék a hegyeknek valamivel elnézőbb vagyok. Lehet ha nem lennék gyáva megtenném. Nem tudom, hogy a belövést vagy a hegynek menést, de gondolom jól esne bármelyik. Akkor legyen még egy adag vanlíaillat és meleg fürdő. Ha sikeres volt megírom.

Bend down, bend down.
Excess is the only ease, so bend.
The sun is in the tree.
Put your mouth on mine.
Bend down beam & slash, for
Dread is dreamed-up-scenes of what comes after death.
Is being fled from what bends down in pain.
The elbow bends in the brain, lifts the cup.
The worst is yet to dream you up, so bend down the intrigue you dreamed.
Flee the hayneedle in the brain’s tree.
Excess allures by leaps.
Stars burn clean.
Oriole bitches and gleams.
Dread is the fear of being less forever.
So bend. Bend down and kiss what you see.
— “Excess Is Ease”, Stan Rice

Hull a hó

... már megint és hideg van. Visszjött a tél. A reggel még elolvadt a hó, most már megáll a tetőkön és a fákon. Kezd fehér lenni a kilátás. Nem lesz már soha nyááááááááár?

Dialogue

- God is pure energy. He scattered the matter into the emptiness. He made the rules of the Universe. He lifted the earth so this way it could rise from the water. He gave the impulse to substance to form organic material. How could science got so close and our faith so far from truth? It’s ludicrous. He is everywhere around, in every stone and lumber. We can feel and see Him.
- I guess this is how faith works. It’s hard to believe in something we already know. People can only believe in something fabulous. Myths proved by science became reality. They just can’t see the enchantment in the word energy. It became a worn-out thing. They can produce energy and it seems too natural. They just can’t see the difference.
- Maybe you’re right. The living energy is something they can’t even imagine since they didn’t measure its pulse yet. The only form of the energy they know has no soul. They see everything as in a mirror. For them the rules of physics created the energy and not the other way around. It’s hard to imagine, how they can live like this and without a purpose.
- They are searching for a meaning. They are trying to get information about our origins but they can’t accept the truth. It’s too simple. It’s only an old story for them. The search became the purpose.

Este

Halk dallamot hullámzik a hangszoró. Tenger habjairól a csillogást idézve suhan egy kéz a billentyük fölött. Majdnem látom, a zongorázót is, a tengert is. Meleg csend és vanilíaillat. Mindent betöltő magány.

Párbeszéd

- Ez bonyolult.
- Nem. Itt azt csinálsz, amit te akarsz, vagy mások azt csinálnak veled, amit ők akarnak. Ilyen egyszerű.
- De még kérdések vannak.
- Nézd, az igazi érzelmek nem kérdeznek, nem akarnak megfelelni és nem óhajtanak áldozatot bemutatni mert tudják a válaszokat, akaratlan is megfelelnek és úgy adnak mint önmaguknak. Minden mozdulatuk harmonikusan, egy ütemre indul és ütközések nélkül osztják meg a teret.
- Bár csak így lenne!
- Így van.

Menekülés

Ma megint megkérdezte valaki, mitől menekülök. Menekülök? Nem tudtam, habár meglehet. Mit válaszolhattam volna? Egyszer el kellene döntsem, hogy tényleg menekülök-e.

Miért fáj az elmúlás?

Szerep

Beszereztem egy vadászpuskát és elindultam fecskekeresőbe. Előzőleg megtanultam a szerepem is. Nem volt hosszú, csak egy mondat.
- Tavaszt vagy életet!
Csakhogy nem találtam fecskét. Azt mondták, hogy majd tavasszal. Akkor magyarázza meg nekem végre valaki, hogy most a fecske hozza a tavaszt vagy a tavasz a fecskét?

Egyes számú

... antidepreszáns: végre kinyitjuk az ablakokat s kiszellőztetünk.

PS. I love you

imdb link

I need my Irish man!!!!!

Nem kell meghaljon, nem is kell szeressen, csak írjon már pár levelet arról, hogy mi a francot akarok. Ha látjátok valahol adjátok át az üzenetem. Kösz!

...

Síma bőröd mint barack finom héja
Álmodó szemed ég fényes csillagja
Tested obeliszk szobor, finoman kidolgozva
Ágyékod forrósága mindent felemészt, mégis fegyvered a vakság
Nekünk adod forrongó, keserű dühöd. S az is csak hazugság.

2oo2

Érdekes

New Year’s Eve
Az Újév Évája

hogy én ezt eddig soha nem láttam ...

Magyarul is fáj

Elhittem egyszer, hogy a fájdalom megedzi az embert. Most csak azt látom, amint apró darabokra szedi. Elkeseredve próbálom egymáshoz ragasztani a széthulló cseppeket, de szétfolynak ujjaim között. Ha meleg lenne s napsütés ... Talán felszáradna az óceánnyi súly, könnyű fehővé válna és lenne erőm tisztára mosni a szelet, megsimogatni a csupasz ágakat, csókot lehelni a dombok homlokára.
De jég fedi a hegyek ormait s darabjaim céltalan görögnek a süvítő viharral elvegyülve. Nincs árnyék, sem fény, csak mozdulatlan hideg sötét.

Pain

This pain inside is almost unbearable. Even when moving I feel like just staring motionless into the far fog, I feel as locked in the darkness and forgot to search for that flicker.

Miért vagyunk néha rosszak?

Read

I can do anything but read. It's not a big deal, this book, but has small things to tell. Anne Rice raped me with every scene, with every small thing described, with every feeling. This is not so bright. It has only small parts, which make me shiver. I'm trying to find them. It is amusing to. Somehow everything turns out almost good. And when it's like heaven something happens. It's just as life. It makes me wonder about myself, makes me want to try one more time. Maybe this will gather my peaces in one whole after all.

"Life sucks, and then you die." Stephenie Meyer

I am

out of service for the moment. Check on later. Maybe the mechanic will come in the mean time.

Diagnostic:
"I was like a lost moon-my planet destroyed in some cataclysmic, disaster-that continued, nevertheless, to circle in a tight little orbit around the empty space left behind, ignoring the laws of gravity." - Stephenie Meyer

Painting

It's as if every sparkle would be of a different color on a scale from gray to green, trough brown to yellow. And there are millions of them It's almost blue when somber and brownish when laughing full with glitter. It has a peculiar light in it even when behind the fog of drunkenness. When mad feelings smother them, they become deep, sometimes even dark and I almost fear them. The light becomes bone cutting. I wonder how they can be when truly angry or wet with tears. The blaze don't die even when he's trying to hide behind the heavy curtains of distant memories or remoteness. Only the ocean in changing whether can be checkered like this.

Kérdések

Mennyit bír ki egy szív, mielött meghasad? Mosolyogni konnyezve is, erény ez? Vagy gyávaság? Csevegve s táncolva ott bent jéghegyeket cipelni, az mi? Milyen lehet fűszállnak lenni a behavazott mezőn és kiszáradásra várni? És milyen gyökérnek lenni két szikla közé szorulva? Milyen lehet a kapaszkodó kéz alatt feladni?

Interesting idea

"I clung to the parts I couldn't have imagined — like his smell. I was sure I could never have dreamed that up on my own."

Stephenie Meyer - Twilight

Can you invent a smell, I mean a totally new one?

Something else from the same book:

"Do my questions bother you?" I asked, relieved.
"Not as much as your reactions do."

I've been rude some days ago. I've put some questions I shouldn't. And I just kept on with them. The situation was something like described here, but I just didn't realized in time. I'm sorry now, but it doesn't change the fact. I hate myself for being impatient like that. I always try to be perceptive, and when I fail it's something like self destruction.

And a semi-joke now: "Every father's dream, that his daughter will be out of the house before the hormones kick in."

Angol

Eldöntötteem, adok még egy esélyt magamnak, hogy megtanuljak angolul beszélni. Keresek egy egyetmista lányt vagy fiut aki nem nevet ki, csak kijavít. Elolvastam már pár könyvet is angol nyelven, de a számat még mindig félek kitátani, hogy az írásról ne is beszéljünk. Vannak szavak, amiket egy este háromszor szótárazok ki, két nap múlva mégsem tudom. Remélem, ha elkezdek galagyolni, jobban megállnak a fejemben az új szavak.
Mindig hangosan tanultam, mintha a hangomtól rögzülne az iformáció. Ugyanakkor ez sem igaz, mert leírva is látnom kell, ahoz, hogy megjegyezzem. Úgy működik ez, mint a mixbőr, ha zsíros a krém pattanások, ha nem repedések a kiszáradástól. Felváltva kell használni, hogy hasson. Csak attól félek, akkor repedés is pattanás is, csak épp előrehaladás nem.
Nem akar valaki fejet cserélni velem amíg megtanulom kicsit? Kívánjatok sok sikert, előszőr is ahoz, hogy megfelelő türelemmel rendelkező emberkét találjak a tanulási folyamat vezetéséhez.

Könyvek

Találtam egy jóóóóóóóóó oldalt, ahonnan könyveket lehet letölteni. Tudom, hogy sokan nem szeretnek digitális könyveket olvasni, mások nem szeretnek angolul, de annak a kevés emberkének aki mégis, szeretettel ajánlom figyelmébe: Novels and Comics
Már egy ideje használok egy másik oldalt is, csak itt fel kell iratkozni és nem lehet mindegyiket letölteni: Scribd
Az másodiknak jó a keresője és nem csak angol nyelvű könyveket tartalmaz, az elsőé nem mükszik, azomban jó a katalógusa, vagyis ha ismered az írót, könnyű megtalálni, de én még eddig csak angol nyelvű könyvekbe ütköztem és egyelőre csak az A van feltöltve. Remélem idővel meglesz a többi is.
S ha már kollekció, legyen: Books World

Most mit tehetnék ellene?

Felháborítónak találom az alábbi cikket.

Mától kezdve minden földi és drót nélküli telefontársaság köteles rögzíteni és fél évig tárolni ügyfelei összes hívását, a beszélgetések időtartamát, az előfizető címét, valamint üzeneteit: mikor, kinek, honnan, hová küldött szöveges üzenetet.
A 2008/298-as törvény szerint az emígy rögzített adatokat a telefontársaságok kötelesek az ügyészek rendelkezésére bocsátani (sürgősségi esetben bírói jóváhagyás nélkül is), ha valami bűntény gyanúja merül fel, vagy az uniós tagállamként ránk háruló kötelezettségek teljesítése a tét.
És ez még nem minden: március 15-től a számítógépen folyó levelezésünket és a világhálón való barangolásaink címeit is eltárolják, ezúttal az internetszolgáltatók, vélhetően szintén bűnmegelőzésképpen.

Háromszék
Source

Kurvaélet. S hol marad az intimitásom? Engem hol kérdeztek meg? Ja, hogy nem kérdeztek? És mégis miért nem? (Honnan veszik ezek a hatalmat, hogy lementsék és fél évig tárolják a pinkódomat, amit édesanyám diktál le telefonon, a távol levő szerelmemmel lejátszódó telefonszex show vagy bőgéssel megtüzdelt veszekedésünket? Most ha biztoságban akarom érezni a mondanivalóm teleptizálnom kell, vagy mi az ördög? Borul el az agyam.) Na jó na, ez nincs így. Csak túloztam. Akkor is idegesít. Úgy érzem beletiportak a függetlenségembe.*
Kik ők, hogy ilyen döntéseket hoznak és mit képzelnek magukról? Csak engem háborít fel a dolog?

* Utólagosan belejavítva bárányka igzaságérzetének a hatására.

PS. Ahogy gondolkozom rajta egyre jobban idegesít. Holnap majd azzal jönnek, hogy kötelező a chipet beépítenem a bőrőm alá, amit szatelittel le tudnak követni. Holnapután meg az agyműködésem akarják majd monitorízálni, hogy álmaim lássák, nehogy bűnös képeket generáljon a tudatalattim. Ez kész őrület. A baj csak az vele, hogy egyre inkább valós formát öltő őrület.

Gáz és homoszexualitás

Ez most nagyon foglalkoztatja az embereket. Na meg persze a világválság. Nem rossz, ugy-e? Na de vár a munka. Nincs időm beolvasni. Majd legközelebb. Szióka.

kómásan

Az este kimentünk bulizni. Megint csak a füst, lökdősődés. Ez már a második bulizóhely Kolozsváron, ahova elmegyek, de nem tetszik. Újból felmerült a kérdés, hova lehet itt kimenni? Azért csak eltelt valahogy, mert reggel négyre értünk haza. Öt lett mire ágyba bújtam és ez kegyetlen volt, hogy hat óra alvás után csörömpölt az óra. Vasárnap. Most kómás vagyok a fáradtságtól. Na de vár Bukarest, a pakolás és utazás. Ha nem alszom el, megnézem a hegyeket Brassó környékén. Sehogy nem bírom megunni őket. Sokat igaz nem fogok látni belőlük, tekintve, hogy sötét lesz, mire odaérünk. De már a közelségük is valamiféle varázs.
Jó utat nekem, nektek meg kellemes vasárnapot.

Szavazzatok

Ott jobb oldalt. Látod? Akkor klikkelj :D

vicccc

csak programozóknak

dal, dallam, harmónia

... minden ami szép: August Rush

A zenérő olvasni is lehet. Nincs zenei hallásom. Csak annyit hallok a zenéből, hogy tetszik vagy nem, azt viszont nagyon intezíven. Imádom a dallamot, a kellemes hangot. Szeretem a hárfát, a zongorát, Norah Jones-et vagy Shivaree-t, a dobot, a gitárt, hosszú fülbevalóim, karpereceim csilingelését, a vonat kattogását, a szelet a hegytetőn, a gyufa sercenését és még sorolhatnám. Talán ezért fogott meg ennyire ez a film. Nehezen viselem, hogy nem tudok énekelni, sem megszólaltatni egy hangszert, sem megérteni a zenét úgy mint akinek hallása van. Volt egyszer egy könyv, amelyik leírta nekem. Azóta kicsit jobban szeretem a klaszikus zenét is. Licis koromban péntek esténként belógtunk a hangversenyekre. Csak a belógás kedvéért meg kicsit a reménnyel, hogy hárfa is lesz. Addig annyit tudtam erről, hogy az iskolában mindig kínoztak vele, meg hogy a hárfa olyan mintha más világból szólna valaki hozzám. Aztán egy este Grieg volt műsoron. Semmi hárfa, csak egy kis varázs. Ottfelejtettem magam valahol az űrben. Később, évekre rá, az internet segített Grieget keríteni, majd Debussy jött és rendre még többen. Nem értettem soha a magyarázatokat, hogy most jön a hadsereg, most rügyeznek a fák. Csak azt hallottam ami nekem kialakult a fejemben. És akkor kezembe került egy könyv. Egy hegedű életrajza halála után. Szellemekkel meg élőkkel, szerelemmel és kétségbeeséssel, lassú folyással és felpörgő ritmusokkal. Akkor kerekedett számomra nagyot a kép. Majdnem el tudtam képzelni milyen lenne a zene, ha ez nem szavakkal lenne leírva, hanem dallamban. Gyönyörű darab. Néhol halk suttogássá váltak a szavak egy csendesen kalimpáló zongorára ütemezve, máskor felgyorsult a szívverésem és egy zenekarnyi hegedüs kergette a vérem, vagy lágy hárfa simogatott bánatosan. Még az az első pár oldal is, amikor felhangolják a hangszereket. Emlékszem, majdnem untam, aztán egyszer csak észrevétlen a hangzavar dallamá változott, egyre kiforrottabb ütemekben, míg végül teljesen elrabolt. Szerintem csodálatos, ahogy szavakat írt le mégis zenét komponált a történetből Anne Rice. A mű címe Violin.
Így tanultam meg zenét hallgatni, hagyni, hogy azt ébresszen bennem amit akar, semmivel sem többet vagy kevesebbet.