Holnap megint a fehér sávok, cakkozott útszélek, szaggatott vonalak egymásutánja, de ma még itt. Főtt krumpli dinsztelt hagymával s a tegnapi húsmaradékkal, polgármeseri hivatal az ablakkeretben és Debussy. Külön hangulat. Fáradtsággal keveredő csend. Idegenül otthonos. Fura. Nem tudom megszokni mégis enyém (is). Edó és a konzerv töltöttkápposzta, konyak és kóla, görizés a parkban, Anne Rice kötethalmok nulla-egyben, inka naptár éjjel kettőkor ... morzsa az életemből. Vagy falat? Egy hosszú álom. Az idő mindent megszépít, kiszinez. A magány-fekete kékre, zöldre, lilára vált. De most már hazamehetnék.
2 comments:
visszaESTEm a bűnbe
sok-sok tudásalmát
vettem a piacon
benne sok sok
okosító alm-
amaggal
:)
Post a Comment