2009-02-11

Este

Halk dallamot hullámzik a hangszoró. Tenger habjairól a csillogást idézve suhan egy kéz a billentyük fölött. Majdnem látom, a zongorázót is, a tengert is. Meleg csend és vanilíaillat. Mindent betöltő magány.

3 comments:

Anonymous said...

Egyszer egy sirály egy gyönyörű szép szikrázó meleg nyári napon elhatározta, hogy ő bizony közelebb repül a Naphoz. Feljebb egészen közel hozzá. A csodálatossága teljesen lenyűgözte. Próbált társakat találni magának. Hívta a többi sirályt:
- Gyertek! Repüljünk együtt feljebb.
-Bolond vagy te! Megsülsz és ennivaló sincsen ott. Nem megyünk! -Válaszolták a többiek.
De a sirályt mégsem hagyta nyugodni a szíve. Egyszerre csak nagyot gondolt és elindult felfelé. Repült és csak repült. Egyre feljebb. A társait már nem is látta maga alatt. Rettenetesen egyedül érezte magát. Meg is rettent nagyon, de nem fordult vissza. "-Ha már elindultam, egy életem, egy halálom - továbbmegyek amerre a szívem mutatja az utat." -gondolta s egyszeriben elröppent a rettegés. Helyére meleg élettel telt meg a szíve és bátorsággal. Ahogy repült felfelé kisvártatva egy hasonszőrű sirályt vett észre. -Hát te?
-Hát én is elindultam csak úgy, mint te is. -válaszolta mosolyogva a társa. És ha még feljebb repülsz találkozol több társunkkal is.
És a sirály repült tovább.
És soha többé nem érezte egyedül magát.
HangOk

Vera Linn said...

ez nagyon szep. bar csak igy lenne.

Anonymous said...

Így van. :-)