Költözés

Megszoktam azt, hogy a barátaim szanaszét vannak a nagyvilágban. Globalizáció ugyebár. Minden lehetséges kommunikációs csatornát kihasználunk, hogy tartsuk a kapcsolatot. Néha találkozunk is. Ez így mind rendjén. Elfogadom, jól együtt tudok élni vele. De néha hiányzik a barátnőim közelsége. Például ma nekifogok költözni. Hiányzik az, ahogy régebb összegyültünk többen lányok és segítettünk kiszuperálni a régi ruhákat, amit csak szemétnek tartunk esetleg egymásnak odaadni, ha a másiknak megtetszett és még a méret is talált. Most elgondolom, hogy egyedül kell átcokmokolnom a másik lakásba, egyedül takarítani, egyedül kiválasztani az új függönyt és áthurcolni a bútorokat saját ízlésem szerint. Elmegy a kedvem az egésztől. Elvesztődik az izgalom belőle. Csak azért csinálom mert kell. Úgy érzem ez egy óriási veszteség és ilyenkor utálom az egész globaizációt.