Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy olyan vagyok, mint a becspodó villám, állandó fejetlenség uralkodik körülöttem. Máskor valaki más, hogy ha egy hétig a Corzóra költözne sem történne vele annyi dolog, mint velem egy nap alatt, ha bezárva ülök egy szobában.
Azt hittem lenyugodott az élet körülöttem. Igaz ma is azt állította valaki, hogy mások az én koromban ülnek a hintaszékben és kötnek hozzám viszonyítva. Ettől függetlenül azt hittem megcsendesedett a felhajtás.
Erre úgy érzem nyakamba szakadt az ég. Teljesen elvesztettem a fejem, nem tudom mit kezdeni magammal. Mintha felborulni készülne minden. Nem rossz dolgok történnek, csak túl sok túl hamar, nincs időm emészteni. Visz az ár és nem tudok dönteni. Nincs rá időm. Félek a válaszoktól, amiket a kérdésekre kell majd adnom hamarosan. Félek a következményektől. Félek, nem tudok majd magyarázatot hebegni, pedig tudom, hogy nem tartozom magyarázattal senkinek, mégis mindenki elvárja majd. Én süket, meg képtelen leszek hallgatni. Mi lesz ebből?
5 comments:
mi lesz veled 1 év múltán?
nem tudom. ilyen ütemben egy év nagyon hosszú idő.
"amit kérdezel, aza válasz" (zen-papa)
:)
hát- érdekeses.
de nem meglepő:).
mondjuk gőzömsincs mi lenne neked segítség. de döntéskor valamire mindig hallgat az ember. valamire, vagy valakire. egyedül dönt, de a konkrét egyedüldöntésig valakire támaszkodik. magamnál ezt tapasztaltam:)
MINIRITH E MINEROTH I TUU ;)
Post a Comment