Céltalan bolyongok. Tanácstalan nézek magamba és kérdem miért. Miért nem ülök le az első padra? Miért nem maradok ott fázni az első sarkon? Miért nem bámulok üresen a fénytelen téli napba már mindörökkön? Miért nem veszek a ragacsos ködfoszlányok közé? Milyen erő teszi egyik lábam a máik elé?
Meddig még?
No comments:
Post a Comment