Most mit tehetnék ellene?

Felháborítónak találom az alábbi cikket.

Mától kezdve minden földi és drót nélküli telefontársaság köteles rögzíteni és fél évig tárolni ügyfelei összes hívását, a beszélgetések időtartamát, az előfizető címét, valamint üzeneteit: mikor, kinek, honnan, hová küldött szöveges üzenetet.
A 2008/298-as törvény szerint az emígy rögzített adatokat a telefontársaságok kötelesek az ügyészek rendelkezésére bocsátani (sürgősségi esetben bírói jóváhagyás nélkül is), ha valami bűntény gyanúja merül fel, vagy az uniós tagállamként ránk háruló kötelezettségek teljesítése a tét.
És ez még nem minden: március 15-től a számítógépen folyó levelezésünket és a világhálón való barangolásaink címeit is eltárolják, ezúttal az internetszolgáltatók, vélhetően szintén bűnmegelőzésképpen.

Háromszék
Source

Kurvaélet. S hol marad az intimitásom? Engem hol kérdeztek meg? Ja, hogy nem kérdeztek? És mégis miért nem? (Honnan veszik ezek a hatalmat, hogy lementsék és fél évig tárolják a pinkódomat, amit édesanyám diktál le telefonon, a távol levő szerelmemmel lejátszódó telefonszex show vagy bőgéssel megtüzdelt veszekedésünket? Most ha biztoságban akarom érezni a mondanivalóm teleptizálnom kell, vagy mi az ördög? Borul el az agyam.) Na jó na, ez nincs így. Csak túloztam. Akkor is idegesít. Úgy érzem beletiportak a függetlenségembe.*
Kik ők, hogy ilyen döntéseket hoznak és mit képzelnek magukról? Csak engem háborít fel a dolog?

* Utólagosan belejavítva bárányka igzaságérzetének a hatására.

PS. Ahogy gondolkozom rajta egyre jobban idegesít. Holnap majd azzal jönnek, hogy kötelező a chipet beépítenem a bőrőm alá, amit szatelittel le tudnak követni. Holnapután meg az agyműködésem akarják majd monitorízálni, hogy álmaim lássák, nehogy bűnös képeket generáljon a tudatalattim. Ez kész őrület. A baj csak az vele, hogy egyre inkább valós formát öltő őrület.