Pedig a legjobb tanár volt mellettem, akit valaha is találhattam volna. Úgy hívják Borzi. Igazából egész életemben nem értettem meg, de most már több mint egy éve mellettem van az, aki nap mint nap megmutatja, hogyan is kell ezt csinálni.
Akármilyen hülyén hangzik is, egy filmet néztem meg és egy olyan dolog hangzott el, ami már sokszor sokféle körülmények között. Valamitől mégis ma jutott el valahova oda, ahol elindult a lavina.
A lényeg nagyjából az volt, hogy mindenki, akit mellénk sodort az élet, tanít valamire. Biztos te is többször hallottad már ezt az okosságot. Én is.
Soha sem történt meg azonban, hogy a gondolataim ilyen ütemben követve egymást ettől a mondattól megérkezzenek egy olyan végállomásba, amely szintén egy elcsépelt okosság, de ...
Az elcsépelt okosság hátránya, hogy már nem üt gyomorszájon. Tudomásul vesszük, hogy van, feltételezzük, hogy biztos igaz ... csak éppen nem értjük a lényegét és nem is fordítunk különösebb figyelmet rá. Vagy ha mégis, akkor túlfilozofáljuk. Az eszünket használjuk kínunkban, hogy megértsük.
Ma azonban valami más szólt bele a gondolatsorba.
Először feltevődött a kérdés, amit gyakran szoktam feltenni magamnak, ha éppen elégedetlen vagyok a helyzetemmel: Hol rontottam el? Ebből a kérdésből kiindulva próbálok találni egy pontot, ahol javíthatok egy jobbnak ígérkező irányba. Ma azonban valahonnan valami megszólalt: Ez nem a jó kérdés. És akkor megérkezett a lavina.
Nem fogok most oldalakat teleírni azzal ami pillanatok alatt leérkezett a hegyről, ahova szépen felpolcoltam az évek során, de elárulom mit írt a lepergett hóban: Szeretni csak feltételek nélkül!
Most valahogy nem egy elcsépelt okosság csengett vissza valamelyik könyvből/filmből/idézetből. Ez most egy gondolat felismerése volt. A gondolaté, hogy rossz szemszögből közelítettem meg eddig valami nagyon fontosat.
Nem mindegy, hogy mit szeretnél vagy hogyan szeretnéd.
Kicsit olyan, mint mikor télen átfázva tíz pokróc alatt próbálsz megmelegedni és mégis ráz a hideg. Hiába húzod fel teljen a fűtőtestet érzed, hogy a hátad görcsben a hidegtől, a gyomrodban jégcsapok csilingelnek és minden hiába. Kívánsz elköltözni valahova délebbre, ahol nincs tél, ahol nem ér nyakig a hó és egy szál fürdőruhában rohangálhatnál a tengerparton. Már-már mérlegeled a lehetőségeket, hogy mivel járna eladni mindent, itt hagyni mindent és mindenkit, csak ne érezd többet ezt a kegyetlen görcsös fájdalmas reszketést
...
és akkor valaki hoz egy forró teát.
No comments:
Post a Comment