Választás

Néha nem értem meg a többieket, a másikat. Próbálkozom, de nem megy. Azt hiszem elsősorban arról van szó, ahogy a problémát feltesszük.
Adott egy helyzet például, amelynek számomra van három lehetséges megoldása: a számomra ideális, a középút és a számomra bántó. Ami nekem ideális az a másiknak bántó vagy elképzelhetetlen és emiatt számomra is azzá válik. Marad két lehetőség. Nekem csak áll az agyam és ácsorog, mikor a másik nem a középutat választja.
Az ő szemszögéből csak két megoldás létezik. A felemás megoldás nem megfelelő, mert nekem az fáradságomba kerül, míg neki semmilyen áldozatot nem kell hozni érte. Nem kapcsol, hogy számomra bántó is lehet az ő választása.
Mit vethetek a szemére? Hogy túlságosan gondoskodó? Vagy hogy nem gondolatolvasó? Próbálom megérteni, de az észérvek nem segítenek a lelkiállapotomon.
Azt hiszem erre mondják, hogy ha megharagudott majd megbékél. Meg kell békélnem a helyzettel.
---
Én azt tanultam az élettől, hogy ha öt percet ad kemény izzadság árán, akkor azt az öt percet is el kell venni, azért is megéri megizzadni. Nem szabad felmérni, mennyi az izzadság és mérlegelni azt, ami cserébe jön. Most meg az is dereng, hogy nem szabad a saját mércével mérni más számára a befektetett energiát, mert lehet ami nekem soknak tünik, az a másiknak kevés és fordítva. Mindenki mérjen a maga számára, már ha mérni akar és döntse el egyedül mit választ.