Szeretek írni. Nem Írni, csak leírni. Vagy inkább kiírni. Magamból. Olyan ez nekem, mint másoknak a pszihológushoz való járás, vagy telefonálás a legjobb barátnőnek. De ma elgondolkodtam a nevetésem hangján. Meghallgattam, visszajátszottam és újra ... s ismeretlen volt. Nem az enyém. Kié? Miért? És az enyém hol? Kinek hazudok? Kinek hazudik a mosoly, mely az én arcomon van, de idegen; a büszkeség, mely csak kemény fal; a határozottság mely eltakar? Kinek hazudok, mikor virágnyelven féligazságokat vallok be, mit úgysem ért senki és amúgy is csak fél?
Úgy érzem, olyan lett ez a blog, mint egy romlott meggykrém. Elhitetem magammal, hogy csak a meggy miatt savanyú és megeszem, aztán meg beteg vagyok tőle. Tudom mi az ami fáj, de nem fogom bevallani. Az igazság úgysem lehet itt. Nem bánthatok meg senkit. Nem akarok. Az igazság olyan mint a lúg, mindent szétmar, amire ráfolyik. Külömben is, a nagymamám azt tanította nekem, hogy "Az Úr mindenkinek csak akkora keresztet ad, amekkorát elbír fijam." Én is el tudom viselni a magamét. S ha mégsem, azt is letagadnám.
Ezért úgy döntöttem, nem írok egy ideig magamról. Vagyis nem úgy mint eddig. Azért ha látok egy jó filmet vagy tanulok valami újat lehet elmesélem.
Lehet.
PS. Ha sokáig nem jövök erre néha, etessétek meg vacskát. Köszönöm.
4 comments:
Eljött ez a pillanat is. :-) Edó is kilépett a nyilvános írás mezejéről. És hát mikor? Amikor az önmagaddal való őszinteség szintje átlépi azt a határt, amikor már ki kell mondani - különben belül önálló életre kel és irányítani kezd.
Kimondani viszont csak biztonságos helyen és időben szabad. Biztonságos hely egyre kevesebb van manapság. Biztonságos hely az intimitás. Az intimitás azon a küszöbön túl létezik (először önmagaddal), ahol meg tudod fogalmazni a legmélyebb fájdalmat, a legmélyebb félelmet (önnmagad előtt). El tudod fogadni a létüket.
Ezután ha teszel erőfeszítést találhatsz társakat, akik ezt szintén megtették. Eljutottak az önnmagukkal való őszinteség intim fokára. Ezután bekövetkezhet a "megosztás".
A megosztással egy nagyobb és tágasabb vagy mélyebb és bensőbb intimitás egy az ÉN-en kívüli erő vagy Én-en kívüli valami (óceán-érzés, isten, felsőbb erő, megvilágosodás stb) tapasztalata érkezik el. Ez már két ember között létezik. Nem csak a tiéd vagy a másiké. A kettő között létezik. A kettőn kívül.
A megosztásnak jó ha vannak keretei. Időbeli, térbeli. Ne hallja más. Lehessen rá készülni. Ismételni kell. Gyakorolni. Nem biztos, hogy fog elsőre menni.
Intimitás amikor olyan közel tudunk menni egymáshoz, hogy tudom: egy szóval megölhetnélek - de NEM teszem. És egy szóval megölhetnél de NEM teszed. Ahol kimondható, hogy hazudtam. Ahol kimondható, hogy félek, kicsi vagyok, rothadt gondolataim vannak és mocskos vagyok - mindez a nélkül, hogy TE a másik ledorongolnál, tanácsot adnál egyáltalán reagálnál bármit is. Egyszerűen megsztásként kezelnéd amit mondok. És cserébe te is megosztanád amid van.
Ez szerintem a kenyértörés csodája.
HangOk
ez szép, amit ide írtál. de nem lépek ki csak változtatok és nem azért mert. olyan igazságok ezek, amelyeknek csendben kell maradniuk, akkor is, ha elkezdenek irányítani. olyan, ami benünk él és velünk és súlya van és cipelni kell. egyedül. nem szép és jó igazságok. csak vannak.
de akkor is szép ez a TE kép, amelyet alkottál. köszönöm :)
Ps: Megetettem Vacskát. Legalább egy fél órát hallgattam, ahogy harsog a foga alatt az alma, mig az asztaltársam nem mondta, hogy hát fejezzem már be.
Aztán olvasgatok ezt-azt. Itten, mert most olyan verás napom van.
:) köszönöm
Post a Comment