Már megint a könyvek

"Because you love the sound of it perhaps more than any other mortal for whom I've ever played it."[...]"Yes! And for the passion to play it. If I'd been born a talentless idiot like you, an ordinary person like you, I would have gone mad. It's a wonder you don't!"
Prince Stefanovsky (Anne Rice)

Ez fájt ...

"Tell me how bad I am. It makes me feel so good!"
Lestat (Anne Rice)

Vannak kedvenc könyveim és vannak kedvenc főhőseim a könyvektől független. Kifejezik azt ami voltam, vagyok vagy lenni próbálok. Lestatról mindig eszembe jút hogyan verekedtem a fiúkkal kölyökkoromban. Mint egy fiú. Még az apám sem csalódott volna bennem, aki fiúnak várt. Eszembe jút a szakadt farmer is, amit a nagymamám meg akat varrni és igazán nagy erőfeszítésbe került lebeszélni bolondos tervéről. Meg az elhatározás, hogy elköltözöm otthonról, felnőtt leszek. Még az édesanyám patakzó könnyei sem tudtak megállítani. A komolyság, amellyel berendeztem otthonom a bentlakásban, majd pár hét elteltével, két centisre vágott, lilára festett hajjal mentem tanítani. Az iskola vezetősége és a kollegák fel voltak veszve, de a lila maradt és a hosszán sem lehetett segíteni. Belenyugodtak. A gyerekek pedig kimondottan élvezték ... és én is.

P. nek

Van egy nagyon jó barátom. Együtt váltottuk meg a világot. Együtt buliztunk sokat, veszekedtünk, elsirattuk szerelmeinket, kihevertük őket, megbeszéltük a világ kis és nagy gondjait, fejtörőket oldottunk meg ... sokáig megőriztünk valamit az átbeszélgetett éjszakák hangulatából, a hippiségből.
A nagyon jó barátom apa lesz. A nagyon jó barátom nem jár már bulizni, nem ad puszit a homlokomra elváláskor és nem hív fel éjjel, hogy "Milyen a csütörtöki Jazz?". A nagyon jó barátommal nem fogjuk megváltani többé a világot.
De a nagyon jó barátom mosolyogva köszön ha találkozunk és büszkén közli, hogy ő most már felnött és férfi. Én meg tudom, hogy a barátságunk marad, csak a külsőségek változnak.

Esti mese a repedések közül

Valaki azt mondta egyszer, hogy vannak dolgok, amelyeket nem szabad lefényképezni. Igen ... vannak dolgok, amelyeket nem szabad az emlekezésén kívül semmilyen felületen megörökíteni, leírni sem. Leírhatom a víz hangját, ahogy zuhog le a gáton, a fények játékát a habokon. Megírhatom az áttetsző anyagból készült hosszú ruha suhogásának hangját, vagy a felkönyökölt sötét folt szemeinek csillogását, a karperecek csilingelését, akár Tagore virágoskertjéből ide tévedt, régen elfelejtett hangot, amint az éji madarakkal felesel. Talán a telihold sugarairól is írhatok és a már-már hömpölygő meséről, de nem szólhatok a csendről, amely a pillanatot megőrizte az emlékezésnek. A csendet, két egymás kezét fogó, eget fürkésző ember között, kiknek nincsenek közös emlékeik, nincs közös jövőjük, csak egyetlen közös szívverésük.

books

I like to read, I like to get lost in the maze of words. The dim light of forfeit thoughts give birth to my life day by day. Sometimes we loose the life inside, sometimes we forget about it. Kids, they don't. They live so wittingly every moment, they exude confidence about this pulse, which is blurred for us. We barely remember those colors, seen realistically, the smooth surface of the ice, the relaxing hot of the sun, the deep breath. Books are able to banish the veil before me. They make me feel the throb inside, the love, the hate. They make me cry, laugh, weep, thrill ... everything what takes to call it life.

se Ma'at

Seven Years Lyrics

Spinning, laughing, dancing to
her favorite song
A little girl with nothing wrong
Is all alone

Eyes wide open
Always hoping for the sun
And she'll sing her song to anyone
that comes along

Fragile as a leaf in autumn
Just fallin' to the ground
Without a sound

Crooked little smile on her face
Tells a tale of grace
That's all her own

Spinning, laughing, dancing to her favorite song
A little girl with nothing wrong
And she's all alone

Norah Jones - Seven Years

Are we there yet?

Sometimes I feel myself standing at the edge of world, I can smell the blooming flowers. There are made from every color seen and not seen by mens eyes. The air is hot. The full moon and the sun are friends in the sky. I lay there in that place where death is not known, where they don't have a word for fight. I lay there with my feet playing in crystal water between those tiny fish, like droplets from shine. I feel I could lift my body with only thinking about a thrush or a nightingale, but I'm an earth bounded creature. And I love this place. I'm in loved with those mountains, oceans, torrents, grass, sand and so many other miracles.
I always have to leave that place, but still can find it daily in small movements, small pictures of today, which help me to move on, forget to argue and make me smile, forget all and make me happy. Today I found it in Grieg and in those coffee beans ran between my fingers.

Why vampires?

Somebody asked me, why vampires. The answer is not so simple as I thought. The first thing was the beauty maybe. It' easy to think about a gorgeous angel or elf, but about a beautiful child of dark it isn't so easy. There are to many contradictions. They can't exist without pray, without beauty, without blood, without love. They kill people and they love them in the same time. They weep for centuries and the hope of happiness for a second can keep them alive. Everything seem so real. It makes me think about having time to read, I mean real time, thousands of years. And having the same time to love, to see the beauty of the world, having the power to live its changing. It's a hard choice ... could I kill for this? For the power of flying without wings, for entering into a pyramid, having the the time to learn languages, any of them, even to read the hieroglyphs, the pyramid texts, to read Latin and Greek. Make friends who lived in ancient Egypt and Rome, sitting at their feet for years and listen to their stories. And it's a little about their ecstasy to. Maybe is to poor, this point of view, but it makes me feel alive. I'm a sun worshiper and vampires are the child of the dark, they can see only sunshine reflected by the moon and the real old ones the dusk and dawn, so I can maybe realize a little what is the price paid. I think, I can't imagine getting all this just for free.

Néha virágoskertben ébredek

Vannak napok, hetek, hónapok. Voltak. Lesznek. Telnek. Néha eldöntöm, hogy magamba zárkózom, nem mesélek magamról többet, nem hallgatom meg a többieket. Többet nem érdekel. Azt hiszem ezt depressziónak hívják tudományos nyelven. És akkor egyszer csak történik valami. Millió formát öltenek a történések. Egy arc átalakul elöttem, mosolyogni kezd. Illatot érzek és megjön a tavasz. Dobhártyám rezzenéseit modósítja meg egy motorkerékpár zaja. Valaki ráébreszt, hogy a föld jegyében Szaturnusz vezérlésével születtem. És érzem, amint föld leszek, hagyom a folyókat keresztülfolyni magamon, köveket görgetek a vizek útjába, hogy énekeljenek, hagyom a szelet simogasson és hegyeket emelek, hogy zenéljenek rajtuk, érzem bensőmben égni a tüzet és hagyom a felszínre törni.

http://makoscsusza.blogspot.com/

Most mar kezdek egyre tobbszor megbotlani ilyen szavakban, hogy kissebseg, identitas, hovatartozas ... Igen, kell identitas, hovatartozas, de nem erzem ugy, hogy ennyire tul kellene targyalni a temat. Nekem is fejembe futott a ver, de fejembe futott volna akkor ha is ha forditva tortenik. Nem vagyok az eroszak hive semmilyen teren, nemhogy oktalansagbol.
"Vajon, ha nem lesz képviseletünk a parlamentben, meg is fognak ölni, nem csak verni? Ha lesz, akkor megint lenyugszanak? " en remelem, hogy a magyarveres-megoldas nem a tobbseg velemenye. Ha nem igy hinnem, nem birnam ki, hogy ne most csomagoljak. Osztonosen utalunk mindent ami kulonleges, kulombozo, nem olyan mint mi. Embere valogatja, ki hol huzza meg a hatart, honnan szamit kulombozonek valami vagy valaki. Szuk latokoruek mindig is voltak es lesznek. Remelm soha nem lesznek ok a tobbseg.
Ami engem szemelyesn elszomorit, hogy a nacionalista utalat egyre elterjedtebb vilagszinten. Vagy csak nyiltabb lett a sajto? Vagy csak mar nincs mirol irjanak? vagy csak jobban unjak maguk az emberek? Vagy tenyleg hulyulunk?
Akhenaton , Buddha, Jezus ... van eleg peldank, tanitonk, megsem birjuk csak egy picit is atnevelni magunk? Miert kell mgkulombozteto jeleket tetovalnunk magunkra? Miert nem vagyunk jol, ha nem magyarok vagyunk, meg kissebbseg, csak egyszeruen emberek? Talan tulsagosan leegyszerusodne minden. Talan a papok es politikusok tul keveset nyernenek a hatunkon, talan egyesek nehezen talalnanak okot arra, hogy felgyulemlett butasagukat levezessek valakin es talan nehezebb lenne az ujsagiroknak felfujhato temat talalni.
Furcsa, hogy pont en mondom ezt, aki jobban szeretem a magyar zenet mindennel; en akit allandoan megkulomboztetnek, mert itt ritkasagszamba megy, hogy nem vagyok idegen orszagbol es megsem ugyanaz az anyanyelvem. De valahogy nekem nem all osze a kep. Miert is harcolunk? Egy egyesult europaert vagy a torzsekreesesert? Igaz, tul buta vagyok a politikahoz, a tortenelemhez es minden egyeb hasonlo temahoz, de nem is erzem ugy, hogy fontosabb lenne mint az, hogy ember vagyok.

Volt egyszer, hol nem volt, nem is olyan messze a nagyvilagtol, az ablakommal szemben, egy epulet. Sokan azt hittek rola templom, valojaban a polgarmesteri hivatal. Tobb volt azomban egy egyszeru polgarmesteri hivatalnal, ugyanis voltak neki padlasszobai, amelyeket fura termeszetfolotti lenyek laktak. Szerettem estenkent nezni a kivilagitott ablakokat es eltunodni azon, hogyan is neznek ki a szobak, milyen a folyoso es mit csinalnak eppen a szeretet szulottei. Halvany fogalmam volt arrol, hogyan is neznek ki. Sokszor keso ejszakaba nyult a revulet. A tiz kis ablak kozul mindig ketto-harom arulkodott arrol, hogy mogotte laknak. De par napja hiaba lesem kivancsian a szemkozti sotetseget, varva, hogy hirtelen felbukkan melyerol egy kis fenycsova. El sem tudom gondolni, merre koszaltak el a padlaslakok. Ha valaki barmilyen informacioval tud szolgalni roluk, kerem sugosen jelezzen.