Fáradt vagyok

Az éjjel majdnem semmit nem tudtam aludni. Mire elálmosodtam, felébredt a természet s vele együtt az összes leparkolt autó. Süvített a szél az épületek között, nyögtek a fák, és vinnyogtak a riasztók. Egy órát bulizott a kint. Mire elcsendesedett kiment az álom a szememből. Néztem a plafont és próbáltam aludni. Álom helyett rémképek peregtek elöttem. Kimásztam az ágyból, felöltöztem, lementem cigiért. Ez csak a kifogás. A teliholdat akartam látni. Utálom az összes tömbházat. Elszívják a levegőmet és kiszorítják az eget. A telihodat nem láttam, eltakarta egy betontömb. A fényből, ahogy a felhőket megvilágította, sejtettem csak merre lehet. A következő teliholdkor már szabadságon leszek. Már nagyon kell. Merülök le. Napról napra fáradtabb vagyok. Rég volt a tavaly nyár. Még egy hónap. Már két napja húzom a vonalkákat, hét végén keresztül ... addig is, ma megpróbálok pótolni a tegnapból.