Látom a pirosan szikrázó gömböket a zöld ágak között, érzem a gyertyaláng melegét, elvegyülve a friss fenyővel. Dobozok, szinesek, szalaggal masnisak. Gyerekkórus csilingel, külömben csend. Némán vár a hóra minden. És én? Talán nyikorgó léptek zajára, kacagásra, talán semmire. Valahonnan töltöttkáposzta illata szüremlik be. Íriszem zöldre vált az emlékek súlya alatt.
Nem látja senki, a monitor fénye is kialudt, a playlistben lejárt az utolsó dal. Itt csak a némaság olyan mint a hegyekben. Elkívánkozunk. Én a napsütésbe, fenyőm a havas sziklaszírtre.
No comments:
Post a Comment