Köszönöm szépen

... mindenkinek, aki válaszolt. Allítólag túlreagáltam egy adott helyzetet. Lehet. Én már csak ilyen vagyok.
1. Ami történt
Persze képletesen. Én a vásárló voltam. A felajánlott ár 11 pénz volt, amitől a szó szoros értelmében kiakadtam. Megkértem az illetőt (értsd nagyon brutálisan rászóltam), hogy adja el az üzletnek, majd holnap bejövök és megveszem. Megtette, velem nem lehetett szóba állni.
2. Számvetés
A matekosoknak számokban is leírom:
- Az üzlet nyert 2 pénzt
- Ő semlegesen jött ki és elvesztett egy barátságot
- Én semlegesen jöttem ki és megtudtam valami fontosat egy emberről
3. Amit gondolok
Nem kis összegről lévén szó, eszembe sem jútott volna egy 1O alatti árfolyam, de a 11 sem részéről. Egy idegennel valószínűleg 11-ben egyezek ki és mindenki boldog. (Valamivel jobb mint a bizsnicárok!) Úgy érzem a barátság ereje ebben az 1 pézben rejlik, ha szabad ilyet mondanom, Vagyis ha szabad pézben mérni a barátságot. Épp ez tesz külömbséget két ismerős és két jóbarát között. Nem is az, hogy elkéred-e az 1 péznt, hanem az, hogy egyáltalán megfordul-e a fejedben, hogy jaj de jó, legalább nyersz az ügyön, vagy reflexszerűen cselekszel és végülis "Nem mindegy kinek adod oda ?".
Hogy mit tettem volna ha nem ezt ajánlja? Nem tudom! Ahogy ismerem magam, elfogadom az ajánlatot, aztán meg olyan kerekítve számolom le az összeget, hogy biztos legyek benne, megérte neki. Az odaadott pézmennyiségnek nem számolok utána, hogy ki mennyit nyert vagy veszített az ügyön, mert ha barátom semmi értelme. Akkor sem, ha épp 1O,5 vagy egyenesen 12,5 jönne ki végeredménynek. Mert ebben az esetben nem számít, nem kellene számítson. Persze, ha nagyon kukacoskodunk rá lehetne kérdezni, hogy akkor most nekem miért számít. Aki nem értette meg, olvassa el még egyszer. Ha akkor sem ... semmi baj.