2008-09-29
2008-09-27
Recept
Kerítünk egy lezser lakótársat, meghívunk vendégül egy rég nem látott jóbarátot és összeülünk a konyhában. Megpucolunk pár kiló krumplit, vékony hasábokra vágjuk és megsütjük olajban. A művelet egész ideje alatt vodkával lassan kevergetjük a légkört, majd aztalhoz ülünk és elfogyasztjuk a szalmakrumplit. Vacsora után, még egy kis vodkát keverünk a légkörbe. Ínyenceknek ajánlom jeges borogatás előkészítését a sok nevetéstől jelentkező has- és arcizomláz csillapítására.
Jó étvágyat!
Jó étvágyat!
2008-09-25
Fürdés
Agytekervényeim között a köd mély gyökeret vert, felszállni nem óhajt, második kávé és sokadik cigi után sem. Mint elhasznált zsámolyt teszem-veszem magam. Az eső és szürke ég elmossa vágyaim, látószögemből kiszorul a kacsalábon forgó kastély. Csak a síró, nyekergő fák maradnak a szél kinzóasztalán. A fürdő sznatóriumfehérjében vízhangzik a csövek visítítása. Elzárom, hagyom bőrőmet felteni a forrósággal. Tengerekre emlékezem, napsütésre. A gőz absztrakt madarakká gomolyodik. Szabadon lélegzem a fullasztó nedvességben s az elmúlt perc emlékké fakul a parázsló cigaretta kék füstjébe öltözött szavak között.
Ki mondta ...
Nem tudom ki mondta, hogy a nőket megérteni képteleség, de ÉN azt mondom, hogy a FÉRFIakat MEGÉRTeni NEM kis művészet és úgy tünik, nekem egy csepp művészi érzékem sincs.
amerika feeling
Iroda, emberek, panelekkel elválasztott asztalok. Ahogy szétnézek borsódzik a hátam. Ez nem az én napom. Észrevenni a csengő telefonokat, kényszeredetten mosolygó válaszolókat. Majdnem minden asztalon csésze. Teával, kávéval a számítógép mellett. Billentyüzetkopácsoló emberkék. Pedig álltalában szimpatikusak. Most nem érzem magam jól a bőrömben itt. Máshol többen papírok fölött, komolyarcos tanácskozás. Már csak a kis sütik hiányoznak, de anélkül is úgy érzem magam, mint egy idióta amerikai filmben. Azt hiszem ma rövidre fogom a melót, hazamegyek aludni, majd holnap behozom.
2008-09-24
Pátés kenyér
Egyetemista koromban hetekig éltünk pátés vagy margarinos kenyéren. És ez számított a jobbik esetnek, nehezebb körülmények között beértük mustárossal. Ma úgy alakult, hogy tojásos szendvicssel, meg vajas-pátés-mustáros kenyérrel kellett beérnem. Biztosra állítom, hogy nagyon rosszul esne holnap is ugyanez a dolog. Meglepő mennyire elkényelmesedtem-kényesedtem. Ugy-e, ez nem korral jár!
2008-09-22
Vacak péntek - legalább olyan, mint a hétfők szoktak lenni
Este vizes fejjel ülve a számítógép elött éreztem, ahogy egyre zsimbesebb leszek. Lekéstem az utolsó vonatot, aminek lett volna összeköttetése. Egy fél nappal kevesebb állt rendelkezésemre, hogy szombaton indultam. Pedig pár órával azelött nagy lendülettel indultam fürdeni, hogy akkor elmegyek már este. Megengedtem a melegvizet és fuckin' élet meg hideg sárlé. Na de semmi baj, gondoltam kifolyatom. Gyors fürdés, fejmosás, öltözködés, hajszárító ... na igen, az nincs. Megpakoltam a mosógépet, begyújtottam a gázégőt, nehogy megfázzon a fejem és nekiláttam vonatot választani.
Lejárt a gép, teregettem, keresgéltem az összeköttetéseket. A net szerint tíz percem lett volna beérni az állomásra. Semmi esély, a hajam még úgyis vizesen kunkorodott, ugyanis egy héttel ezelött lecokmokkoltam az új városba azokat a dolgaimat, amelyekre feltehetőleg nem lesz szükségem: vasaló, hálózsák, hajszárító ... két hetet meg lehet élni nélkülük, ha másoknak egy életet is lehetett. Péntekig nem is hiányoltam semmit, de az a nap keményen próbára tette a tűrőképességem.
Már a munka sem ment úgy, ahogy szerettem volna, egy meleg fürdő lazító hatásában bíztam egész nap. Mikor megláttam, hogy sárlé folyik, nem akartam hinni a szememnek. Kifolyattam, ugyanis ha a vízórával rendelkező szomszédokra hagyom, még ma is mocskosan mentem volna melóba. Mire aránylag tiszta és meleg víz jött, megebédeltem, bepakoltam és kinéztem a vonatokat. A választást a "majd ha kész leszek" után hagytam. Hajszárító helyett gázégő, de így kell legalább egy óra. Akkor úgy döntöttem, hogy egyúttal mosok is egy kört addig. Úgyis koszos az egyetlen pléd, amit itt hagytam, de a hideg miatt szükség volt rá. Ez most a tökéletes pillanatnak tünt. Mire megszáradt a hajam kint besötétedett, lehűlt a levegő, fújt a szél. Az ablakok húznak, egy sem zár rendesen. A lakótársam közben elutazott, egyedül maradtam a kongó lakásban. Nem volt már más lehetőségem, mint, hogy reggelre keressek vonatot. Még ténferegtem az üres lakásban egy ideig, vacsora csergőóra (ebben az esetben mobiltelefon) felhúz és készen álltam a lefekvéshez. Vagyis majdnem. Az egyetlen pokrócom vizesen bambult rám a szárítókötélről. Mellette egy csöpögő pulover hasát fogva vihogott rajtam. Na de semmi pánik, még volt kettő szárazon, került egy tréningnadrág is, gyapjuzokni ... úgy néztem ki, mint Micimackó. S hogy a pulover ne nevessen tovább, betakaróztam egy paplanhuzattal. Vidáman aludtam bele a gondolatba, hogy EZ a péntek végre lejárt.
Lejárt a gép, teregettem, keresgéltem az összeköttetéseket. A net szerint tíz percem lett volna beérni az állomásra. Semmi esély, a hajam még úgyis vizesen kunkorodott, ugyanis egy héttel ezelött lecokmokkoltam az új városba azokat a dolgaimat, amelyekre feltehetőleg nem lesz szükségem: vasaló, hálózsák, hajszárító ... két hetet meg lehet élni nélkülük, ha másoknak egy életet is lehetett. Péntekig nem is hiányoltam semmit, de az a nap keményen próbára tette a tűrőképességem.
Már a munka sem ment úgy, ahogy szerettem volna, egy meleg fürdő lazító hatásában bíztam egész nap. Mikor megláttam, hogy sárlé folyik, nem akartam hinni a szememnek. Kifolyattam, ugyanis ha a vízórával rendelkező szomszédokra hagyom, még ma is mocskosan mentem volna melóba. Mire aránylag tiszta és meleg víz jött, megebédeltem, bepakoltam és kinéztem a vonatokat. A választást a "majd ha kész leszek" után hagytam. Hajszárító helyett gázégő, de így kell legalább egy óra. Akkor úgy döntöttem, hogy egyúttal mosok is egy kört addig. Úgyis koszos az egyetlen pléd, amit itt hagytam, de a hideg miatt szükség volt rá. Ez most a tökéletes pillanatnak tünt. Mire megszáradt a hajam kint besötétedett, lehűlt a levegő, fújt a szél. Az ablakok húznak, egy sem zár rendesen. A lakótársam közben elutazott, egyedül maradtam a kongó lakásban. Nem volt már más lehetőségem, mint, hogy reggelre keressek vonatot. Még ténferegtem az üres lakásban egy ideig, vacsora csergőóra (ebben az esetben mobiltelefon) felhúz és készen álltam a lefekvéshez. Vagyis majdnem. Az egyetlen pokrócom vizesen bambult rám a szárítókötélről. Mellette egy csöpögő pulover hasát fogva vihogott rajtam. Na de semmi pánik, még volt kettő szárazon, került egy tréningnadrág is, gyapjuzokni ... úgy néztem ki, mint Micimackó. S hogy a pulover ne nevessen tovább, betakaróztam egy paplanhuzattal. Vidáman aludtam bele a gondolatba, hogy EZ a péntek végre lejárt.
2008-09-21
Életkép két kanyar közül
Egy idő óta már csak azt érzem, hogy ennek a sok útnak semmi köze a célhoz. Az célállomásokon eltöltött idő egy másik élethez tartozik. Egy másik énem érkezik, bucsúzik. Nincs átmenet, csak egy pillanat, amikor fel vagy lelépek a lépcsőn. Így, az úton, csak ködös emlékként sejlik, hogy az is én vagyok. Szétnézek. Körülöttem idegen arcok. Rég leszoktam arról, hogy megszólítsam őket. Néha egy-egy rám köszön. Még emlékszik, látott már egyszer pár hónapja, mikor erre járt. Máskor az életéről mesél valaki. Pedig nem kérdezem. Nem is sejti, hány történet kavarog már útjaim porában. Van úgy, hogy nem szólnak, csak rámbámulnak vagy még azt sem. Legtöbben unják. Ritkán valaki elmereng, egész úton, nincs is ott, mosolyog ... vagy sír. Szégyenlősen fordul el, ne lássák. Ilyenkor ellopok egy szívárványszínű könnyet és batyumba csomagolom. Szólni nincs jogom. Ha elfogy a papírzsebkendője, nekiadom az enyém és tovább olvasok. Mindkettőnknek így a legkönnyebb.
Az egész világ más az ülés kényelmes kényelmetlenségéből nézve. Az üveg mögött meghajlik, csillámló darabokra hull a fény. A hőmérsékletnek csak az ajtókhoz és ablakokhoz van köze, nem a napsütéshez, esőhöz. Egyedül a törésszög sarkaiból néha feltünő kis ösvény kacsint barátságosan, majd behúzódik az erdőbe a görbület túloldalán. Két kanyarral odébb felvillantja bokája hajlatát, halkan hív, majd végleg eltűnik a bozót mögött. Mindig megkísért az egyenes törzsű fák közül. Lehet majd egyszer megállítom a járatot és vele megyek. Pedig tudom, hogy csalóka. Ölelget az úton, mosolyog, de az erdei avarral kel táncra végül s keringőjük belevesz a fák közé szürődő sugarakba. Nem kísérem táncuk, úgysem bírnám követni. Vagy ha mégis, végül kivezetne az erdő túloldalára és megint fel kellene szállnom az arra járó vonatra. Inkább nem, úgysem tévedek el. Ott ahol végleg eltünik az ösvény, akkor megérkeztem. Sátrat bontanak a fák és virágok diszítik a ponyvát. De ez még egy másik élet.
Most előveszem rongyosra olvasott Vida kötetem és még egyszer elölről kezdem a történeteket. Ismerős arcok mosolyognak elő a rozsdás vagonokból. Lemarják a busz bűzös füstjét és torokszárító légkondiszagját:
"engem ne félts, most megyek, és ugyanúgy nem rossz, mint máskor, pedig várom már, hogy egyszer megunjam, elegem legyen, és hagyjam elmenni a vonatot, várom, hogy egyszer abba a kocsiba szálljak, amely nem megy tovább, csak kivontatják egy füves mellékvágányra, ahol megáll, és csönd, aludni szeretnék egy ilyen félrevontatott kocsiban, aztán reggel csak lesz valami, mondjuk, kiszállok" - Vida Gábor - Búcsú a filmtől
Az egész világ más az ülés kényelmes kényelmetlenségéből nézve. Az üveg mögött meghajlik, csillámló darabokra hull a fény. A hőmérsékletnek csak az ajtókhoz és ablakokhoz van köze, nem a napsütéshez, esőhöz. Egyedül a törésszög sarkaiból néha feltünő kis ösvény kacsint barátságosan, majd behúzódik az erdőbe a görbület túloldalán. Két kanyarral odébb felvillantja bokája hajlatát, halkan hív, majd végleg eltűnik a bozót mögött. Mindig megkísért az egyenes törzsű fák közül. Lehet majd egyszer megállítom a járatot és vele megyek. Pedig tudom, hogy csalóka. Ölelget az úton, mosolyog, de az erdei avarral kel táncra végül s keringőjük belevesz a fák közé szürődő sugarakba. Nem kísérem táncuk, úgysem bírnám követni. Vagy ha mégis, végül kivezetne az erdő túloldalára és megint fel kellene szállnom az arra járó vonatra. Inkább nem, úgysem tévedek el. Ott ahol végleg eltünik az ösvény, akkor megérkeztem. Sátrat bontanak a fák és virágok diszítik a ponyvát. De ez még egy másik élet.
Most előveszem rongyosra olvasott Vida kötetem és még egyszer elölről kezdem a történeteket. Ismerős arcok mosolyognak elő a rozsdás vagonokból. Lemarják a busz bűzös füstjét és torokszárító légkondiszagját:
"engem ne félts, most megyek, és ugyanúgy nem rossz, mint máskor, pedig várom már, hogy egyszer megunjam, elegem legyen, és hagyjam elmenni a vonatot, várom, hogy egyszer abba a kocsiba szálljak, amely nem megy tovább, csak kivontatják egy füves mellékvágányra, ahol megáll, és csönd, aludni szeretnék egy ilyen félrevontatott kocsiban, aztán reggel csak lesz valami, mondjuk, kiszállok" - Vida Gábor - Búcsú a filmtől
2008-09-19
A Clockwork Orange
Lehet-e vadsággal jóra bírni az embereket? Lehet-e egy kiábrándító történet lecsengése a szeretet? Miért szeretik nézni az emberek azt, hogy miként züll, gyilkol, erőszakol négy masik ember? Miért hívják ezt művészetnek?
Nem is kételkedem, az alkotónak k...va művészi érzéke van, teletűzdelte vele az egész filmet. Először végignéztem, még nem tudtam miért. Most véletlenül láttam meg, hogy fog menni a tévében és nem bírtam ellenállni. Belenéztem. És a kísértés megint nem hagyott. Végig kellett néznem. Kicsit úgy érzem magam, mint a főszereplő a kezelés alatt. És ez hat? Mármint a kezelés. Az, hogy felkorbácsolja a vérem, hogy az összes hozzá hasonló idiótát addig üssem, amíg lélegzik? Ez lenne a megoldás? Vagy nem ezt kellene mondja nekem?
Minden művészi fogásával egyetemben, az összkép nem tetszik. Most már tudom, hogy harmadszorra nem fogom megnézni. És már azt sem értem, másodszor miért néztem végig. Maradok Lucíánál. Furcsa, hogy épp ez ugrott be így hirtelen, de úgy gondolom, ez jó példa arra, hogy a művészi érzéket szép dolgokra is lehet fordítani és nagyon vad képekből lehet kellemeset is kihozni.
Még mindig kérdés azért, hogy az embert ösztöneinél kell-e inkább megfogni vagy emberi mivoltánál próbálkozni? Hogy nagy általánosságban melyik hatásosabb.
Linkek:
A Clockwork Orange - imdb
Mechanikus Narancs - filmhu
Lucía y el sexo - imdb
Nem is kételkedem, az alkotónak k...va művészi érzéke van, teletűzdelte vele az egész filmet. Először végignéztem, még nem tudtam miért. Most véletlenül láttam meg, hogy fog menni a tévében és nem bírtam ellenállni. Belenéztem. És a kísértés megint nem hagyott. Végig kellett néznem. Kicsit úgy érzem magam, mint a főszereplő a kezelés alatt. És ez hat? Mármint a kezelés. Az, hogy felkorbácsolja a vérem, hogy az összes hozzá hasonló idiótát addig üssem, amíg lélegzik? Ez lenne a megoldás? Vagy nem ezt kellene mondja nekem?
Minden művészi fogásával egyetemben, az összkép nem tetszik. Most már tudom, hogy harmadszorra nem fogom megnézni. És már azt sem értem, másodszor miért néztem végig. Maradok Lucíánál. Furcsa, hogy épp ez ugrott be így hirtelen, de úgy gondolom, ez jó példa arra, hogy a művészi érzéket szép dolgokra is lehet fordítani és nagyon vad képekből lehet kellemeset is kihozni.
Még mindig kérdés azért, hogy az embert ösztöneinél kell-e inkább megfogni vagy emberi mivoltánál próbálkozni? Hogy nagy általánosságban melyik hatásosabb.
Linkek:
A Clockwork Orange - imdb
Mechanikus Narancs - filmhu
Lucía y el sexo - imdb
Visszasírni a komunizmust
Avagy komment az alábbi bejegyzésben belinkelt cikkhez.
Én még aránylag fiatal vagyok ahoz, hogy arra az időre nagyon jól emlékeznék, de abból ami felrémlik, nem értem, mit lehet visszasírni, azon kívül, hogy “fiatalok voltunk”. Amire én emlékszem azok az óriási sorok tejért, meg csirkeaprólékért, a miniatűr csokicsodák, amelyeket edzésen kaptunk egy hónapban egyszer (most már nem enném meg, de akkoriban az üzletben nem lehetett kapni, tehát csoda számba ment), stb. Most már kacagva mesélem a banánnal való ismerettségem történetét, de akkoriban egyszer megkívántam és az egész család egy napig vadászaton volt, amíg szereztek nekem egy példányt belőle. Az is zöld volt és a nagy felhajtás után bejelentettem, hogy én ezt nem szeretem. (Még azt sem tudom elképzelni, hol sikerült fényképet látni, talán a Micimackó-ból szereztem tudomást róla.)
De a legnagyobb baj nem is ez volt, hanem az állandó félelem, amiben éltünk. És Isten ments, hogy ha valakinek eszébe jútott felsőfokú végzettséggel rendelkezni és gondolkodni is. Hát azt a részét semmi képp nem kérem vissza.
Persze vannak kellemes gyerekkori emlékeim, de annak semmi köze az akkori világhoz, vagy ha igen, hát az olyan, hogy “Bezzeg a mi időnkben!”. De bezzeg az anyukánmak csak egy babája volt és akkor tudott is rá vigyázni, meg a bezzeg nagyi idejében nem is volt csak olyan amit az öreganyó csinált rongyból és bezzeg a nyanyó idejében még a cipő is nagy cikk volt … akármilyen érdekesek ezek a történetek, nem kérek azokból a bezzeg időkből. Jól vagyok az internetemmel, meg a metróval, “non stop”-pal és azzal, hogy itt elmondhatom kereken a véleményem, nem kell félnem, hogy utánam jönnek és bevisznek.
Én még aránylag fiatal vagyok ahoz, hogy arra az időre nagyon jól emlékeznék, de abból ami felrémlik, nem értem, mit lehet visszasírni, azon kívül, hogy “fiatalok voltunk”. Amire én emlékszem azok az óriási sorok tejért, meg csirkeaprólékért, a miniatűr csokicsodák, amelyeket edzésen kaptunk egy hónapban egyszer (most már nem enném meg, de akkoriban az üzletben nem lehetett kapni, tehát csoda számba ment), stb. Most már kacagva mesélem a banánnal való ismerettségem történetét, de akkoriban egyszer megkívántam és az egész család egy napig vadászaton volt, amíg szereztek nekem egy példányt belőle. Az is zöld volt és a nagy felhajtás után bejelentettem, hogy én ezt nem szeretem. (Még azt sem tudom elképzelni, hol sikerült fényképet látni, talán a Micimackó-ból szereztem tudomást róla.)
De a legnagyobb baj nem is ez volt, hanem az állandó félelem, amiben éltünk. És Isten ments, hogy ha valakinek eszébe jútott felsőfokú végzettséggel rendelkezni és gondolkodni is. Hát azt a részét semmi képp nem kérem vissza.
Persze vannak kellemes gyerekkori emlékeim, de annak semmi köze az akkori világhoz, vagy ha igen, hát az olyan, hogy “Bezzeg a mi időnkben!”. De bezzeg az anyukánmak csak egy babája volt és akkor tudott is rá vigyázni, meg a bezzeg nagyi idejében nem is volt csak olyan amit az öreganyó csinált rongyból és bezzeg a nyanyó idejében még a cipő is nagy cikk volt … akármilyen érdekesek ezek a történetek, nem kérek azokból a bezzeg időkből. Jól vagyok az internetemmel, meg a metróval, “non stop”-pal és azzal, hogy itt elmondhatom kereken a véleményem, nem kell félnem, hogy utánam jönnek és bevisznek.
2008-09-18
Ősz
Kopog az eső, suhog a szél, sírnak a az ágak, halkan hullnak szállingóznak megsárgult levelek, kabátkám alá besistereg a nedves hideg, ablakomon beles az ősz, vacogok s didergek, de egynek örvendek: nem röpködnek már a fekete bogarak.
Öröklődés
Úgy két-három napja éjjel kettő elött képtelen vagyok lefeküdni. Nagyon értelmes dologgal töltöm az időm. Egy 1ox1o-es rácsban szines karikákat cserélgetek, úgy, hogy hármas sorok gyűljenek ki. Akkor azok eltünnek és ujabbak csúsznak be fentről. Wáo. Normális, hogy számítógépen, ez nem is volt kérdés. Hát persze, most nézem, hogy telehold volt mostanában, szóval ez a baj. Na meg a reggeli ébredés is baj, de ez másik mese. Egyszóval holdkóros vagyok. De nem izgatom magam. Anyukám azt mondta a dédnagyanyám is az volt és 93 évet élt. Ezek szerint nem káros az egészségre. Megnyugtató, ugy-e?
2008-09-17
2008-09-15
Diszkoteq
Valami nem stimmelt, tehát végülis úgy döntött, felkér táncolni. Pedig azt hitte a tíz évvel kissebb öcsikémről, hogy a pasim. Azt, hogy mennyi idős vagyok, már nem akarta elhinni. Némi latolgatás után végülis úgy döntött, szerencsés vagyok. Alá kellett támasztanom, hogy miért is a nem. Bátran magyaráztam, hogy fárasztó állandóan huszonkét éves gyerekeket lerázni. Ebben megegyeztünk, ő ugyanis nemsokára huszonnégy.
2008-09-13
Nem meeeeeeeeeeeeeegy
Nem megy a számítógépem. Ettől olyan de olyan idegbajos vagyok. Nem ismertek egy informatikust? Semmi bajom a 13ákkakal, de most kivagyok, de úgy kivagyok, hogy azt sem tudom ki vagyok.
2008-09-10
Én
Két nap, három város, több tíz papír, több száz kilométer, több ezer perc az élemből. Apró pillantnyi egységek vagy végetlen nagyságrendek, szokták mondani, attól függ, hogy a toalett ajtó melyik oldalán állsz. Minden utamon követ hűséges társam, a StraightLines. Most épp alattam fut, vonatkerekeket hordoz hátán, meg engem. Nem tudok élni nélküle, vajon vele meddig bírom még?
Hülye bejegyzés a blogírásról
Írunk. Blogot. Egyre többen. Mindennapok apróságait. Álmainkat. Ködbe burkolt szavakat. Szavakba burkolt ködöket. Hány merész álmot vállalunk be? Hány fekete emléket? Hányat pipálnánk be a lentiekből közszemlére téve, ha nem takarja lepel az értelmet?
- Homoszexuális hajlamaim vannak.
- Alkoholista vagyok.
- Naponta drogozok.
- Az apám rendszeresen vert.
- Az első pasim megerőszakolt.
- Volt egy abortuszom.
- Öngyilkos lettem.
És ha mégis valaki megtenné, kit érdekelne?
PS. Nem depi, épp csak eszembe jutott :D
- Homoszexuális hajlamaim vannak.
- Alkoholista vagyok.
- Naponta drogozok.
- Az apám rendszeresen vert.
- Az első pasim megerőszakolt.
- Volt egy abortuszom.
- Öngyilkos lettem.
És ha mégis valaki megtenné, kit érdekelne?
PS. Nem depi, épp csak eszembe jutott :D
Dal, harmonia, béke
In a world so far away
At the end of a closing day
A little child was born and raised
Deep in the forest on a hidden place
Mother never saw his face
Ancient spirits of the forest
Made him king of elves and trees
He was the only human being
Who lived in harmony
In perfect harmony
Ancient spirits of the forest
Made him king of elves and trees
He was the only human being
Who lived in harmony
In perfect harmony
The woods protected, fulfilled his needs
Fruit by birds, honey by bees
He found shelter under the trees
He grew up in their company
They became his family
Ancient spirits of the forest
Made him king of elves and trees
He was the only human being
Who lived in harmony
In perfect harmony
Ancient spirits of the forest
Made him king of elves and trees
He was the only human being
Who lived in harmony
In perfect harmony
A thousand seasons
They passed him by
So many times, have said goodbye
And when the spirits called out his name
To join forever, forever to stay
A forest spirit he became
At the end of a closing day
A little child was born and raised
Deep in the forest on a hidden place
Mother never saw his face
Ancient spirits of the forest
Made him king of elves and trees
He was the only human being
Who lived in harmony
In perfect harmony
Ancient spirits of the forest
Made him king of elves and trees
He was the only human being
Who lived in harmony
In perfect harmony
The woods protected, fulfilled his needs
Fruit by birds, honey by bees
He found shelter under the trees
He grew up in their company
They became his family
Ancient spirits of the forest
Made him king of elves and trees
He was the only human being
Who lived in harmony
In perfect harmony
Ancient spirits of the forest
Made him king of elves and trees
He was the only human being
Who lived in harmony
In perfect harmony
A thousand seasons
They passed him by
So many times, have said goodbye
And when the spirits called out his name
To join forever, forever to stay
A forest spirit he became
2008-09-07
Vettem
Először is rá magam, hogy elinduljak már cipőt vásárolni. Három hete készülök. A sokadik adidászos labfövés után ideje volt, ugyanis a régi felcipőim sorra beadták a derekukat. Na lett is cipekedés a cipővádárlásból. Vettem fogkrémet, töltöttkáposzta konzervet, kólát, narancsot, joghurtot, kávét, meg minden egyebet, cipő szinte nem lett. De most eltérően szokásomtól, végülis odakerült a szinte és hazajött egy magassarkú. Megmenekültem.
2008-09-05
Felvonó
Volt egyszer hol nám volt, az óperenciás zajon túl, a betonrengetegen is túl és még annál is tojébb, volt egyszer egy felvonó. Volt abban a felvonóban egy törött tűkör. Sokat kesergett a törött sarka miatt, mígnem egy szép napon fogta magát és leköltözött a falról. Került akkor a felvonó szemközti préseltlemezére egy vadi új tűkör. Csakhogy alíg pár nap telt el, máris eltünt. Néhány hét után egy újabb tűkör költözött a felvonóba, egy felirattal egyetemben. Ezen felirat felhívta az utasok figyelmét, hogy legyenek szívesek ne lopkodjanak. Sokáig nagy boldogságban bitorolták a zakatoló alkalmatosságot, mígnem egy szép nap a felirat valamiért, ma is titok miért, kiköltözött. Az is titok, hogy hova és kinek a segítségével. Nagy búnak eresztette fejét az újabb tűkör, de búja nem sokáig tartott. Gondolom a felirat keresésére indult, mert megint csak árválkodó ragasztócsíkok diszítik a szemközti falat.
PS. ezért külön köszönet balettkának
Minket most bezártak ide, mert mások vagyunk
Mint azok, akik ide bezártak
Őrület, őrület, de van benne rendszer
És mi majd jók leszünk egymásnak
Mi most ne törődjünk semmivel
Csak hagyjuk, hogy a nevünket üvöltsék
Gyere, bújj el velem a lépcső alá
Na látod, egyforma köztünk a különbség
Ez az őrület legjobb éjszakája
A doktorok most nem érnek rá
Ők is a nővérekkel még utoljára
Te is gyere velem a lépcső alá
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!
Kilincs, az nincs, de minek is lenne
Ha egyszer gumiból vannak a falak?
Amekkorát akarunk akkora a cella
És minden, ami nem kell kívül marad
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!
Elélvezzük egymást az utolsó cseppig
Bele is halnánk, ha most abba kéne hagyni
A megsemmisülésig csimpaszkodj rajtam
Reménytelen eset vagyunk, nekünk már csak annyi
De ki is akarna kigyógyulni ebből?
Ez egy egészséges betegség
Én csak tőled vagyok őrült, és minek ahhoz gyógyszer
Hogy a betegek egymást szeressék?
Holnap gyógyultan kell távoznom tőled
De biztos, hogy benyomok egy kirakatot megint
És bedobok rajta még egy kidobóembert
Hogy hozzanak vissza hozzád, szokás szerint
Izgulj, vagy ne izgulj, én vissza fogok jönni hozzád
Szeretek veled a lépcső alá bújva
Hozok majd ezt-azt, ami tilos itt bent
És te mesélhetsz nekem az anyukádról újra
Amíg te dugsz, nem
Kell a Seduxen
De hogyha nem jössz,
Beveszek hármat
És hogyha rossz leszel hozzám,
Még harmincat hozzá
És akkor másmilyen
Gyönyörök várnak
De amíg te dugsz engem
Én benned bízok,
Nem a Seduxen-ben...
...én teljesen meg vagyok őrülve érted
Nem mehet ez így tovább
Beiratkozok Hozzád, de előbb még
Megint felgyújtom az iskolát
Nekem megvan rajtad az a bizonyos plusz
De azért nem vetem meg a szívedet sem
Csak ezt nem mesélem el az anyukámnak
Mert tartok tőle, hogy kinevetne
Neki a mindene nem ám a beatzene
Csak a Seduxen meg a Valeriána
Szerintem könnyebb lenne az élete
Ha őhozzá is valaki járna
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!
Már vissza is jöttem, ahogy előre mondtam
Egy átgarázdálkodott éj után
Úgy tűnik, itt bent minden a régi
Csak a szalonban tört ki a klubdélután
Megnyugtató veled benyugtatózva
Egy táncmulattságban, ahol senki se lát
Elvegyülni és feloldódni
Míg dübörögnek a pszichopaták
A paták!
A pszichopaták! A paták! A paták!
A pszichopaták! A paták! A paták!
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!
Társam a semmiben, kétfelebarátom
Veled még a szex is szexis
Nem könnyű bejutni egy zárt osztályra
De én veled leszek, akármi lesz is:
Apokalipszis itt és most!
Sziámi : Apokalipszis itt és most
PS2: Hol lehet letölteni? Nem tudja valaki veletlenul? Meg a "Világegyetemista"-t is. Meg a többit is :D
PS. ezért külön köszönet balettkának
Minket most bezártak ide, mert mások vagyunk
Mint azok, akik ide bezártak
Őrület, őrület, de van benne rendszer
És mi majd jók leszünk egymásnak
Mi most ne törődjünk semmivel
Csak hagyjuk, hogy a nevünket üvöltsék
Gyere, bújj el velem a lépcső alá
Na látod, egyforma köztünk a különbség
Ez az őrület legjobb éjszakája
A doktorok most nem érnek rá
Ők is a nővérekkel még utoljára
Te is gyere velem a lépcső alá
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!
Kilincs, az nincs, de minek is lenne
Ha egyszer gumiból vannak a falak?
Amekkorát akarunk akkora a cella
És minden, ami nem kell kívül marad
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!
Elélvezzük egymást az utolsó cseppig
Bele is halnánk, ha most abba kéne hagyni
A megsemmisülésig csimpaszkodj rajtam
Reménytelen eset vagyunk, nekünk már csak annyi
De ki is akarna kigyógyulni ebből?
Ez egy egészséges betegség
Én csak tőled vagyok őrült, és minek ahhoz gyógyszer
Hogy a betegek egymást szeressék?
Holnap gyógyultan kell távoznom tőled
De biztos, hogy benyomok egy kirakatot megint
És bedobok rajta még egy kidobóembert
Hogy hozzanak vissza hozzád, szokás szerint
Izgulj, vagy ne izgulj, én vissza fogok jönni hozzád
Szeretek veled a lépcső alá bújva
Hozok majd ezt-azt, ami tilos itt bent
És te mesélhetsz nekem az anyukádról újra
Amíg te dugsz, nem
Kell a Seduxen
De hogyha nem jössz,
Beveszek hármat
És hogyha rossz leszel hozzám,
Még harmincat hozzá
És akkor másmilyen
Gyönyörök várnak
De amíg te dugsz engem
Én benned bízok,
Nem a Seduxen-ben...
...én teljesen meg vagyok őrülve érted
Nem mehet ez így tovább
Beiratkozok Hozzád, de előbb még
Megint felgyújtom az iskolát
Nekem megvan rajtad az a bizonyos plusz
De azért nem vetem meg a szívedet sem
Csak ezt nem mesélem el az anyukámnak
Mert tartok tőle, hogy kinevetne
Neki a mindene nem ám a beatzene
Csak a Seduxen meg a Valeriána
Szerintem könnyebb lenne az élete
Ha őhozzá is valaki járna
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!
Már vissza is jöttem, ahogy előre mondtam
Egy átgarázdálkodott éj után
Úgy tűnik, itt bent minden a régi
Csak a szalonban tört ki a klubdélután
Megnyugtató veled benyugtatózva
Egy táncmulattságban, ahol senki se lát
Elvegyülni és feloldódni
Míg dübörögnek a pszichopaták
A paták!
A pszichopaták! A paták! A paták!
A pszichopaták! A paták! A paták!
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!
Társam a semmiben, kétfelebarátom
Veled még a szex is szexis
Nem könnyű bejutni egy zárt osztályra
De én veled leszek, akármi lesz is:
Apokalipszis itt és most!
Sziámi : Apokalipszis itt és most
PS2: Hol lehet letölteni? Nem tudja valaki veletlenul? Meg a "Világegyetemista"-t is. Meg a többit is :D
2008-09-04
A boldogság titka
Nem, nem, messziről sem akarom állítani, hogy tudom a varázsreceptet. Pedig nagy reménnyel fogtál neki olvasni, mikor megláttad a címet, ugy-e? Na de legalább ismerem egyik összetevőjét. Sőt, el is árulom: egy kiadós alvás. A mellékhatásait is ismerem, eme ingrediensnek. Telefonálni kell, a főnöknek, hogy elaludtál. De csak abban az esetben, ha nem a főnök hív, hogy "Mi van veled? Elaludtál?". Ebben az esetben a mellékhatás, hogy félkomásan fel kell venni a telefont és belle kell dünnyögni "Izééé! Baxa meg. Elaludtam.". Mindenképp bulis napkezdés. De hatásos. Kivételesen ha a vonal tulsó végén épp nyugalom van és megértés: "Főzz egy kávét, gyújtsál rá és bippelj meg ha kész. Visszahívlak." Nahát! Kurvajó! Pedig megettem az idegeit a hét elején. Mégiscsak jó a munkahelyem.
2008-09-03
Apróhírdetés vagy mi
Gondolkoztam, hogy minek kell annyit nyafogni, verni magam a földhöz. Akkor már inkább valami értelmeset csinálni, például berugni. Vagy inkább ki, a hámból, a régi pasit, az új munkaadót. A bibi ott van, hogy nincs új munkaadóm. Sem régi pasim. Akkor marad a hám. Lókötő. Ezennel közhírré tétetik, keresek pár lókötőt a hét végére, kirugni a hámból jeligére.
Még jó, hogy
... vannak emberek, akik épp boldogak és ezt le is írják. Olyan vigasztaló kellemes szövegeket, jó hangulatokat olvasni, ha az ember ramaty állapotban van. betondnak gratula, csereboginak hajrá, igenbizat már az irodában helyben megirigyeltem, dada szinte szó nélkül hagyott és Edó mindig külön öröm. Köcce :) mára összesikeredett az első mosoly.
Menekülés
Napok óta nem lehet hozzámszólni. Az, hogy ingerlékeny vagyok, gyenge kifejezés. Kiabálok, csapkodnék is, adjatok egy boxzsákot. Úgy érzem magam, mint kisgyerek, aki nem aludhat többet a plüssmacijával. Hogy mitől van ez az állopt? Nem tudom. Nem merem tudni. Akarok-e beszélni róla? Nem. Magammal nem merek. Emberek közé mennék. Vagy inkább bezárkóznék egy üres szobába, behúznám a zsalugátereket is. Ébren csikorgatnám a fogaim, mint mások álmukban. Nehezen alszom el, ha sikerül teljes önkívület. Nem emlékszem mit álmodtam, fáradtabban kelek, mint ahogy lefeküdtem. Nem forgolódom, még csak meg sem, az elalvás poziciója az ébredédsé is. Futnék a hegyeknek. Már megint menekülök. Tudom, hogy ez a költözés csak egy újabb menekülés. Remény nélküli, mint a többi is. Meddig még, miért és mitől?
2008-09-02
Kör
Egy gondolat, a gerincvelőtől az agytekervényekig hosszan. Olyan, mintha valaki nagyon hadonászva mesélne a kör közepén és véletlenül pofonvág. Csak éppen nem hallatszik kintről a csattanás. Minden kis neuron belülről viszhangzik. Néha egy mondat elég. A regélő nem is tudja, még csak nem is sejtheti, hogy felfordított valahol egy világot, megnyitott egy zsilipet és hagyta, hogy elöntsön mindent az emlékezés. Most megharagszom. Magamra, amiért hagyom, hogy megrohanjon a múlt. Erősebbnek kellene lennem. Ennél sokkal. Kemény csatákat megnyertem, miért tud egyetlen ártatlan mondat legyűrni? Szégyellem magam és beállok a fal mögé. Megmerevednek az izmaim, a vonások az arcomon elárulják, hogy valami történt, ne közelíts, itt sem vagyok. Hanem egydül. Messze. Hiába a sötétség, minden ott csüng felettünk a levegőben. A kör összébb szorul üresen maradt helyem nyomán. Én kívül maradok.
Csend van
Múlt héten minden reggel éktelen zajra ébredtem, a szemközti oldalon bontottak egy épületet. Nem lehetett hallani a madarakat. Gondoltam elűzték. Ma először csend van. Nem dübörögnek már a bontók, az építkezők sem még és a madarak s csivitelnek. Szomorúan veszem tudomásul, hogy nem a hangos munka riasztotta el őket. Vége a nyárnak, az ősz kukucskál a fák közül.
A madarak elvándoroltak és én is nemsokára. Ez megnyugtat.
A madarak elvándoroltak és én is nemsokára. Ez megnyugtat.
2008-09-01
Nem olvastam
Kevesebb, mint egy hónap telt el, mióta nem olvastam és máris sokkal sutábban bánok a szavakkal. Azt hiszem valami baj van a fejemmel.
Mi lenne lenne ha ... ?
Gyógyszertárban kitett, elveszett személyi igazolvány, igazából száz méterrel odébb hullatta el a tulajdonos a járdán. Mi lenne ha inkább megkeresnék a telefonkönyvben a számát és szólnának hol keresse? Mi lenne ha ott hagyták volna a földön ahova kiesett? Nagyobb a valószínüsége, hogy ott a járdán még egyszer végigmegy, mint az, hogy pont ebbe a gyógyszertárba fog bejönni vásárolni a sok közül, ha épp semmi baja, akkor is.
Cigizőben felejtett telefon, az épületben három multi cég munkatársai, a hölgy elveszi, hogy ha keresné valaki tudja visszaadni. Mi lenne ha felhívná azt a számot, ami Anyu, Picim, Kedvesem vagy egyéb hasonló név alatt van elmentve? Vajon az illető nem tudná, hogyan lehet elérni a tulajdonost? Mi lenne ha mindenki ott hagyná a padon? Még reggel van, biztos még fog kijönni cigizni, biztos ide, máshova nem nagyon van hova.
Kulcsok ... ezt már inkább nem is folytatom.
Mi lenne, ha mindent ott hagynánk, ahol találtuk, ha nem a miénk?
Cigizőben felejtett telefon, az épületben három multi cég munkatársai, a hölgy elveszi, hogy ha keresné valaki tudja visszaadni. Mi lenne ha felhívná azt a számot, ami Anyu, Picim, Kedvesem vagy egyéb hasonló név alatt van elmentve? Vajon az illető nem tudná, hogyan lehet elérni a tulajdonost? Mi lenne ha mindenki ott hagyná a padon? Még reggel van, biztos még fog kijönni cigizni, biztos ide, máshova nem nagyon van hova.
Kulcsok ... ezt már inkább nem is folytatom.
Mi lenne, ha mindent ott hagynánk, ahol találtuk, ha nem a miénk?
Subscribe to:
Posts (Atom)