Második napja neonfény, billentyüzet, légkondi. Ermetikusan el vagyok zárva a kinttől. Tegnap egészen furának hatottak az útmenti poros virágok, az újságos bácsi, a metró közelgő fénye, a sánta kutya a feljáró ajtajában. Mára már természetesebb, csak dolgozni nem bírok még. Gyöngyszemeket melengetek.
3 comments:
oh, az alvas, orulok, ha nem kell aludni :P
na ez melle ment, freud szolt, a gyongyszemeket nem ertem.
ilyeneket
Post a Comment