Mámor

Keserves-édes bódulat tölt ki, agytekervényeim egymásba kapaszkodva lebegnek az üres sötét felett, mellém kuporodsz, megfogod a kezem és múlt szerelmedről mesélsz, elhessegetlek magamtól, arrébb húzódsz és elhallgatsz, bőröd illata betölti a levegőt, elfújom, megpróbállak leírni, nem sikerül, a messzi tengerekre, hegyekre gondolok, amikor elfelejtettelek, mégsem feledlek, szemed fényénél maszatolom a sorokat, becsapsz, megint közelebb lopózol, hogy mellettem sirasd a múltat, vitatkozom, elkergetlek, nem kellesz, unlak, már nem félsz feltörő dühömtől, körüllebegsz, belémivódsz, te ellenörzöd szívverésem ritmusát, a tücskök dalát hallgatom, velük rezgem, velük lélegzem, gomolyogsz, az esti dallam ritmusára lejted táncod, így küzdök veled, emlékeddel, önmagammal.
Aludni megyek, hátha nem álmodom veled.