Vagyis úgy tudom, hogy ez a végleges. Jövő hónap dereka táján költözöm. Álltalában két év szokott lenni egy helyen, mielött a kisördög belémbujik és űz tovább, nem enged nyugodni. Most az események megelőzték. Negyed év híján a két év és máris megyek tovább. Igaz, nem kell búcsúznom, rendszeresen fogok jönni ide is, munkatársakkal fennmarad a kapcsolat. Barátaim nem nagyon vannak, majdnem nincsenek is. A teraszom az egyetlen, ami hiányozni fog. A madárcsicsergéses reggeli kávék meg tücsökzenés esti konyakosteák magányos színhelye. Itt a tárgyakhoz kötődöm leginkább. Szerencsére a tárgyak pótolható valamik.
Még két hét és ... kiderül, mennyi kacatot sikerült összeguberálni már megint. Minden alkalommal kevesebb. Úgy tűnik tanulok, de sosem elég kevés. Hátha most.
4 comments:
szép dolog a remény :) ... KONYAKOSTEA??? :D by Attila
PS remélem valamikor tudunk majd beszélni, rég láttalak
:) remelem en is, mar hianyzik
jaj de joooo, grat. orulok neked,nagyon.
há még én ... :D elméletileg gyakrabban foglak látni :D
Post a Comment