Dermedt

Mozdulatok szunnyadnak bennem. Apróka lökések kiteljesedések nélkül. Haloványam emlékszem rájuk, ködösen felrémlik, milyen volt embernek lenni. Vigasztalni s megvigasztalódni.

Nélkül

Néha nincs elég. Nincs elég könnyem sírni, elég szavam elmondani, elég lelkem fájni.
Mindig emlékezni fogunk rá. Amíg élünk.
Mamának volt a legkissebb koporsója amit kísértem.

szabadság

Már három hónapja mondom, hogy nem baj, majd jövő hónapban ... még nem jött el az a jövő hónap. Szorítsatok, hogy holnap összejöjjön az, hogy ennek a hónapnak a végén. Már nagyon szükségem van rá.

S akko' most mi van?

Legtöbb lány ismerősöm folyton panaszkodik, hogy ez nem elég szép rajta vagy az, na s emelett ráadásul amaz sem. Aztán ha beszéd közben egy pasi a melleit nézi, fel van háborodva, hogy mert minden pasi disznó és nem érdekli őket mi van ott bent, csak a látvány meg a külsőségek. (Tisztelet a kivételnek.)
A szépség igazán ritka madár, legalábbis ha az én izlésemről van szó. Vannak kedves, szimpatikus, formás, stb nők meg férfiak. De! A szép az, olyan valami ... mondjuk mint a tükör. Visszaverődnek róla a gondolataim. Vagy fennakadnak rajta. Csak a külső számít. Nem tudok betelni vele. Ottragad a tekintetem s az egész agyam megtelik a látvánnyal. Képtelen vagyok gondolatokat formálni.
Remélem ettől még nem lettem férfi.

Föld

Azt mondják, tökéletesen föld jegy vagyok.

Kert

Ma üldögéltem a kertben és kávéztam kora reggel 12-kor. Mellettem a körömvirág átható szagára tízével gyűltek a szorgos méhek. Eszembe jútott, hogy mama szerint a gyógynövényeket délben kell szedni, a legnagyobb hőguttában, mert akkor tartalmazzák a legtöbb illóolajat. Nem tudom, ha ez csak legenda, vagy így is van, de ha meggondolom, a közhitben minden akkor a legjobb, amikor a legnehezebb.
Most akkor boldog kellene legyek? Amilyen életem van most, legalább olyan jó kellene legyen, mint a királynak. Lehet mégis jobb lenne a bolond bőrében.

...

Van aki pénzt gyűjt, van aki élményeket.
A végén pedig mindegyik meghal s nem marad semmi.

Álomvár ... aki úgy sejti neki van NE OLVASSA EZT EL!!!!

Egyre több emberben kell felfedeznem, hogy valamilyen torzult valóságban élnek. Mikor minden kényelmetlen és keserű, mesélnek maguknak egy álomvilágot és beköltöznek. Szép dolog ez, segít tovább élni, boldogabban élni, nem bekeseredni meg egy csomó egyéb. Ne értsen félre senki, nem ítélem el őket. Tényleg jó dolognak tartom, ha az emberek a fantáziájukat pozitívan használják ki. Csak rájuk csodálkozom, amint ők is képesek elhinni maguknak, amit épp el akarnak hinni. Lehet kicsit irigylem is őket, mert én nem tudok mesevárakat építeni magamnak.
Legtöbbször egyszerű torzításokról van szó, mint, hogy a veszekedésben a kibékülés a szép és már majdnem várják, hogy veszekedjenek, csak azért, hogy kibékülhessenek. Nekem a veszekedés ronda, a kibékülés szép és a béke a legszebb. Máskor egész rendszereket építenek ki az emberek és eldöntik, hogy ezt így akarják maguknak, miközben egy lehtetlen helyzetben vannak, amit az Élet kényszerített rájuk vagy egyszerűen csak lusták megoldani vagy továbblépni belőle.
Néha eszembe jút megkérdezni, hogy "Te mit hazudtál magadnak ma?" ... aztán rájövök, hogy az öszintébbjét csak elkesíretém, a többinek meg úgyis mindegy. Így inkább hallgatok. Aztán egyszer csak elkezdem nagyon magányosnak érezni magam. Ki tanít meg engem álomvárat építeni?

Te mit szoktál tenni

... ha valamit nagyon-nagyon szeretnél megtanulni, de valahogy sehogy nem sikerül? Akármennyi energiát beleölsz, akármennyit gyakorlod, ahelyett, hogy csak picivel is jobban csinálnád, mintha mind rosszabbul s rosszabbul menne ... pedig olyan erősen szeretnéd ha sikerülne ...

Fontos

... hogy egészséges legyél,
... hogy pénzed legyen,
... hogy barátaid legyenek,
... hogy boldog legyél,
... hogy ...,

és mindezeknél fontosabb, hogy legyen valaki az életedben, akinek mindennél fontosabb vagy.

Ezzel a gondolattal, tanulsággal jöttem haza és leírtam a Kócos emlékére, aki küzdött, mintha azért, hogy még egyszer utoljára megsimogathassam, mielött teljesen feladta.