Egyre több emberben kell felfedeznem, hogy valamilyen torzult valóságban élnek. Mikor minden kényelmetlen és keserű, mesélnek maguknak egy álomvilágot és beköltöznek. Szép dolog ez, segít tovább élni, boldogabban élni, nem bekeseredni meg egy csomó egyéb. Ne értsen félre senki, nem ítélem el őket. Tényleg jó dolognak tartom, ha az emberek a fantáziájukat pozitívan használják ki. Csak rájuk csodálkozom, amint ők is képesek elhinni maguknak, amit épp el akarnak hinni. Lehet kicsit irigylem is őket, mert én nem tudok mesevárakat építeni magamnak.
Legtöbbször egyszerű torzításokról van szó, mint, hogy a veszekedésben a kibékülés a szép és már majdnem várják, hogy veszekedjenek, csak azért, hogy kibékülhessenek. Nekem a veszekedés ronda, a kibékülés szép és a béke a legszebb. Máskor egész rendszereket építenek ki az emberek és eldöntik, hogy ezt így akarják maguknak, miközben egy lehtetlen helyzetben vannak, amit az Élet kényszerített rájuk vagy egyszerűen csak lusták megoldani vagy továbblépni belőle.
Néha eszembe jút megkérdezni, hogy "Te mit hazudtál magadnak ma?" ... aztán rájövök, hogy az öszintébbjét csak elkesíretém, a többinek meg úgyis mindegy. Így inkább hallgatok. Aztán egyszer csak elkezdem nagyon magányosnak érezni magam. Ki tanít meg engem álomvárat építeni?
4 comments:
senki, mert, ha te elkezdesz álomvárakat építeni, akkor holnap ki kérdi meg tőlem, edó, ma mit hazudtál magadnak. érted?
az én váramban vannak a falakon nagy képek mások várairól. azokéról, akik olyan nagyra építették, hogy abban nagyon sokan fértek el, és szeretettel be is fogadták őket (ld. Nelson Mandela, Mahatma Gandhi, Teréz anya, Böjte Csaba és sorolhatnánk).
ezek az emberek mind hatalmas álomvárakban laknak/laktak sok másik emberrel. na pl egy hasonló nagy várba kellene elmenned belenyugodni abba, hogy nem baj az, ha mersz hinni a hitben... :)
te edó, nem mindig jó érzés lepattintani az embereket. na meg a lányaikat sem.
PSz ... nem is tudom már mi a baj s mi nem. Ismered azt az érzést, amikor előre tudod, hogy ennek nem lesz jó vége? ez nem az aminek látszik? mégis elhiszed, hogy az, mert kényelmesebb. aztán mikor kibujik a szög a zsákból, akkor szidod magad, hogy tudtam s mégis. persze ha a végeredmény az, hogy nem baj, mert megérte, akkor megérte. de ha közben elmegy mellettünk az élet, akkor hosszú távon mégsem éri meg. vagy mégis? vagy mi is van?
úgy érzem ma nagyon határozott vagyok :D
véleményem szerint:
mivel a valóságot nehéz meghatározni (részben, mert A valóság nem megtapasztalható, részben meg azért, mert néha az előre vetített valóság is valóság. csak mén nincs. a p.sz. által említettnél kissé konkrétabb, vagy épp pont olyan), ezért eléggé.. nem-verásan hangzik. olyan übermenschesen, inkább, bár tudom, hogy nem úgy értetted. a te valóságod nem a valóság, ezért valahol te is építkezel, kicsilinn. elveid vannak, ideáljaid vannak, ábrándozol is, nagyritkán (ha jól sejtem). te is normális vagy, a normalitás egyik perifériáján>:). és örülök, hogy ott vagy, ilyen vagy. bár, természetesen ez saját problémádon nem segít. szóval szót szátyárkodtam megin'.
Post a Comment