2011-09-26

Nélkül

Néha nincs elég. Nincs elég könnyem sírni, elég szavam elmondani, elég lelkem fájni.
Mindig emlékezni fogunk rá. Amíg élünk.
Mamának volt a legkissebb koporsója amit kísértem.

4 comments:

Betond said...

részvét

Vera Linn said...

köszönöm

edo said...

Mert Mama egy mesemama. amikor megláttam a kapuját, hogy milyen pici, az árok, a kerítés, a kert, minden, minden azt jelezte, figyelem, mesében vagyunk, és ott jön a mesebeli anyóka :)egy mesebeli anyókának nem is lehet emberméretű a koporsója, mit is kezdene vele. azt hiszem, az a vasárnap délután az ő utolsó ajándéka volt számunkra, hogy együtt lehettünk, hogy mi is ott lehettünk, mi ketten vele, érted? :) és még Márkus is, na tessék :) azóta is emlegetjük, még pont egy kanálnyi van a dzsemből. nagy huncut volt ez a te Mamád, és, ha nem baj, ezentúl én is alkalmazom a csak még egy kicsit csak módszert :) ölellek erősen. tudod.

Vera Linn said...

tudom es koszonom :)