Óriási lendülettel indul a mozdulat. Valahol ezredmásodpercekre feltőr a tűz. Elvakít. Mindent megmozgat. Reményt ad. Erőt. Hajt. Észrevétlen, emberi szemnek túl rövid az idő a törésig. Reménytelen ernyedtség. Minden lelassul, elhalványul. Visszahull.
Mi a kurva életnek kell mindennek ennyire kibaszott hétköznapinak lenni?
No comments:
Post a Comment