2009-02-17

Egyik jobb mint a másik

Miután a rendőrök úgy döntöttek békén hagynak hazarohantam egy szülinapra. Ma reggel vissza, úgy, hogy még munkába is elérjek. Telefonon egyeztetek tegnap a buszállomással, reggel kilenc negyvenkor van járat. Tökéletes. Kivonulok ma reggel felpakolva mint egy málhásszamár a testvéremmel kettesben egy nemlétező járathoz. Kérdőre vonom az információst, de szerinte ilyetnekem senki nem mondodott. Következő járat tizenkettőkor. Hazacókmókolunk. Dolgozom másfél órát majd visszacókmók. Ez a maxi körbejárja fél erdélyt, de négyre beérek. Este tízig meglesz a meló, feltéva ha nem durran el a kerekünk. De eldurrant. Emelő sehol. Fél órába kerülyt mire sikrült felpakolni az autót egy fatönkre. Onnan már gyorsanbban ment. Így is kerek egy óra veszteség.
Leszálltunk a főtér közelében, hogy hamarabb hazaérjünk, de egy táskát otthagytunk. Helló taxi és rohanás. Valahol a vonatállomás környékén mutatja a soför, hogy ott van elöttünk. Huh! Követtük a buszállomásig, remélve, hogy bemegy, hogy van ott is megállója. Szerencsére volt.
Mire hazaértem zúgott a fejem, csepegett az orrom, szédülés környékezett. Biztos vagyok benne, hogy nem fáztam meg sehol. Ezt összeszedtem valakitől.
Mostanra az orrom folyamatosan csorog, a fejem mint egy tök és a torkom sem kímél. Legszívesebben kihúznám ezt a napot a naptárból. Fél liter citromlé, másik fél liter tea és most már megyek kinyulok.

2 comments:

Betond said...

ennek igy kellett lennie, take your time

Vera Linn said...

hat nem is tudom ... jobban is el tudtam volna kepzelni az egeszsegi allapotom 4 nappal a projektleadas elott.