Nehéz szavak

Engem is foglalkoztatnak néha az ilyen nehéz szavak, mint tendencia, normalitás meg persze a pasik. Rájöttem, hogy baráti körömben leszámítva azt a néhány született családapát, magányos farkast meg szélhámost, akiket semmiképp sem sorolhatok ide, a pasasok óriási százaléka esetében az "ötéves terv" nagyjából arról szól, hogy karrier, autó, feleség, gyerekek, szerető. Nem tudom mennyire tudatos ez a pálya ívelés, de minden jel arra mutat, hogy itt fognak kikötni. Ha rákérdezek vagy kitérő válaszokat kapok, vagy beismerést, hogy valószínűleg ez lesz a vége.
Mivel normálisnak tartják ezt az életformát és többen vannak mint én, két választási lehetőségem maradt: én akkor kimaradok a normálisból és bevállalom, hogy a hiba bennem van, felcsapok bohémnek vaaaaaaaaagy szerepet vállalok ebben az őrületben és normális embernek fogok számítani. Az első opcióban benne vagyok nyakig, tehát nem igényel nagyobb agyfacsarást elképzelni, hogy az milyen is lenne, naponta érzem a bőrömön. Érdekesebb elképzelni mi lenne ha egy nap eszembe jútna a modern tendenciát követni. Milyen szerepet vállalnék be ebben a buliban mint nő?
Leginkább gyerek lennék, de abból a korból kinőttem már, tehát esett. Maradt a karier, feleség, szerető. Az első tetszés szerint kombinálható a masodik kettővel elméletileg, tehát a nagy választás feleség vagy szerető.
Olyan ez az egész, mintha a cirkuszi porondon lennék és választani kellene a trapéz és a tűzkarika között. Az elsőhöz kurvajú idegrendszer követeltetik, mikor a férj "tárgyaláson" van, ahonnan nyúzottan, későn, esetleg borgőzősen, neadjisten rúzsosan érkezik meg. A másodikhoz, izé, nem is tudom mi igényeltetik a tűzzel való játszáshoz, de legalább van benne fantázia.
Valószínűnek tartom, hogy csak túl sok időm van gondolkodni, de egyelőre megfelel a bohémság s ha valaha felcsapok én is normális embernek, ejszem megmaradok a szeretőnél. Még a neve is jobb mint feleség, vagy az asszony, hogy a fehérnépet ki ne felejtsük, na hát annál is.

Baszkííííííííííííííí

NO COMMENT

Még egy

Csak egy úttal volt több, nem is indult másként, csak a szokásos bonyodalmak. Utolsó percben pakolás, egész éjszaka nem alvás, hanem kocsmázás, rohanás. A vonatállomáson hívom a testvérem, még 15 perc a vonat indulásáig, nem talál taxit, hívott, de nem jött. Berohanok jegyet venni. Még 1o perc, testvérem hív, még mindig nincs taxi. Kiment a főútra, ott sincs. Még 5 perc, most már autóban van. Még 3 perc, megérkezik, fizetek, az aluljáróban nem írja, hol melyik vágányhoz kell felmenni. Szerencsére ki lehet látni, megtaláljuk. Épp felizzadunk a vonatra s máris lökés, indul. Förtelmes bűz, közel a vécé. Pfuj! Szellőztetük, éktelen hideg. Betlenben másfél óra várakozás, hajmeresztő hideg, semmi kajálda nyitva. Egész pontosan egy éterem van a városban, az is zárva. Talán kiállhatnánk az út szélére gyomorkorgás hangversennyel, még pénz is jönne. Találunk valamit, a füst elviselhető, a kaja rémes, de nem rosszabb, mint éhségünk mértéke, legyúrjuk. Kibaktatunk a buszhoz. Felzötyög, velünk együtt, le a térképről. Végre itthon.
Finom pelyhekben szállíngózik a hó, még nedves kicsit, de már nem sokáig. Gőzölgő rántottával várnak, sárga mint a békavirág, most már csodaszámba megy. Itt más a csend, végtelen a szertet.
- Hánykor kelté fijam, hogy ilyen korán írkezz?
- Kilenckor mama.
- Sze most alíg tíz.
- Ja, nem ma, tegnap reggel.
Egyediek az illatok, megölelnek a fák érkezéskor, belém kapaszkodnak mikor elfele indulok. Kabátom tépik, nem akarnak engedni. Farkcsóválósan ugat a kutya, neki külön is kell köszönni. Ott a kiabálás nem indulatokat híresztel, hanem az együttlét örömét. Aki nem tud itt lenni, telefonál, kihangósítón veszi ki részét az ünnepből. Torta, kettő, kaja, meleg és sok-sok nevetés. Éjjel néma a csend és sötét, mégsem ijesztő. Kipihenődnek a mindennapok. A víz vödörben és jéghideg és kritálytiszta. Más ízű a levegő, friss.
Reggelre bokáig érő hótakaró, reggeli, pulykatípís, csomagolás, puszilózás, kegyetlen indulás, el ... vissza ... haza ... haza?

PS.
- Mondj egy színt három betűből!
- ZŐD
- Üzlet, három betűből!
- BÓT
- Szín, van benne í!
- KÍK

Kiállítás

Sütő Zsolt fotókiállításra kerül sor
Himalájakék, Tibetvörös
Körösi Csoma Sándor nyomában
cím alatt, december 7-én Budapesten.
Részletek itt.
Nekem nagyon tetszenek a képei, szeretnék ott lenni.

Letargia

Szélcsend, beszürkült betontornyok, velőt maró hideg, hó semmi, még jég sincs, mert minden száraz, kihűlt fűtőtestek, néma csend a szűmítógép halk zúgását leszámítva. Ez az egyetlen kellemes zaj, az egyetlen biztosíték, hogy ez nem csak egy rossz álom, hanem a lélegző valóság.

Filmkritika féle

Még mindig nem értem, minek néztem végig. Pedig jól indult. Úgy kezdődött, hogy ... na ... szóval ... izé ... nem emlékszem. Már letöröltem, nem lehet visszapergetni. De voltak benne egészen jó jelenetek. Például sokat lövöldöztek. Nem mindig értettem épp ki kit, gondolom ez az IQ szintem miatt van. De volt tűz. Na meg egy pofa, aki mindig vaksötétben egy elemlámpával mászkált. Egyszer valaki épp arra sétált a laborban és rajtakapta. Persze ő is sötétben. Lehet a pénzválság miatt az amcsik így spórolnak. Na persze a divatos agymosás, ember klónozás volt a fő téma. Érdekes volt az is, ahogy a halottak mind ugyanaban a pozicíóban voltak kinyúlva. Valahogy így:

Na de a végére minden rendbejött. Nem ajánlom, hogy megnézzétek. Igaz, a címére nem emlékszem, de ha egy film úgy kezdődik, hogy nem emlékszel az elejére, semmiképp ne nézd végig.

Egy perc csendet kérek

Ezer hangon szól az éj. Halottak hangján hivogat. Pezsgőn forralja vérem. Kerget, hajt valamerre. Halk hangon aludni hív, hangos forgatagba csábít. Emberek közé, csendes gumifalak közé, néma süket sötétbe. Felevenedenk, ölelnek, szeretnek, telefon csörren, hangosan nevet a vonal túlsó vége, színesen kavarog. Ezer hangon szolongat az éj. Szeretem és utálom. Melyik hang után szaldjak a hosszú folyósókon végig? Vastag dunnába takarózva tapasztom be füleim. Hallgassatok! Hallgassatok! Hallgassatok!

Véres

Teljes szórakozottsággal nyitottam be egy helyiségbe. Az agyam ezerrel a munkám körül forgott, egy probléma, amin fennakadtam. Vagyis ilyenek, hogy custom error, upload, filesize, error 401.1 ... csupa érthetetlen összevisszaság, amiből próbálok egy használható ötletet összerakni. Felkattintottam a villanyt, kinyitottam az ajtót, csupa olyan mozdulat amelyeket naponta többször is elismételek. Mikor beléptem az ajtón, vagy pár ezredmásodperccel azelött, bevillant egy hulla képe, véres fejjel. Persze nem volt ott semmi, csak egy pillanatra villant be az egész és tudatosult elsőre, hogy ez nem valami ami ott is van. Na én nem tudom ez jelent-e valamit, de a hátam még mindig borsódzik.

Ebéd

Ki jön velem ebédelni? Nem szeretek egyedül menni ...

Zseniális

Long time no see... innen értesültem a Google 10¹⁰⁰ Projektről. Szerintem is zseniális.