Költözés - I. kör

Megvolt. Az első felvonás. Átkerültek a cuccaim. Amit bírtam kézben az éjjel miután belőttem egy redbullt és megvolt már az előtakarítás. Ma egy barátnőm kisautóval áthozott két kört, a vőlgénye segített felcipelni, addig a testvérem takarítás egy részét megoldotta a régi lakásban. Gergely felanjálotta segít, ezért külön pirospont és köszönöm megoldódott. Mostanra a hátam egy nagy fájdalom és a kezeim nem is érzem, de a régi lakás a holnapi átadásra készen, megvan a nappali az új lakásban, még a szőnyeget is sikerüt begyömöszölnöm a kanapé alá és a ruháim fele szekrényben. WOW! Gratulálhatok magamnak. Igaz, hogy mikor vittem le a szemetet sikersen magamra öntöttem egy fél üveg megecetesedett bort és bűzlök mint a komácsrosné túraváltáskor, meg nappali ide vagy oda, attól a lakásba még külön tudomány bejönni, azért remélem ma éjjel a nagyja helyre kerül, holnap átjön a mosógép, a többi meg jövő héten. A többi úgyis hosszú folyamat. Amíg minden külön-külön helyet kap és a lakás legrejtettebb zúgait is áttörölgetem ... az símán még pár hét. Most pedig, mivel csak tíz óra jöhet a konyha majd a fürdő és ha minden jól megy, aludhatok egyet a kádban lefekvés elött. Lehet még a vanília illat is előkerül addig.
Kellemes estét nektek.

Költözés

Megszoktam azt, hogy a barátaim szanaszét vannak a nagyvilágban. Globalizáció ugyebár. Minden lehetséges kommunikációs csatornát kihasználunk, hogy tartsuk a kapcsolatot. Néha találkozunk is. Ez így mind rendjén. Elfogadom, jól együtt tudok élni vele. De néha hiányzik a barátnőim közelsége. Például ma nekifogok költözni. Hiányzik az, ahogy régebb összegyültünk többen lányok és segítettünk kiszuperálni a régi ruhákat, amit csak szemétnek tartunk esetleg egymásnak odaadni, ha a másiknak megtetszett és még a méret is talált. Most elgondolom, hogy egyedül kell átcokmokolnom a másik lakásba, egyedül takarítani, egyedül kiválasztani az új függönyt és áthurcolni a bútorokat saját ízlésem szerint. Elmegy a kedvem az egésztől. Elvesztődik az izgalom belőle. Csak azért csinálom mert kell. Úgy érzem ez egy óriási veszteség és ilyenkor utálom az egész globaizációt.

Felnőttek

Olvastam valmit Timónál és egész lavina indult el. Ezért külön köszönettel tartozom. Íme a lavina:

Gyermekként sosem értettem, miért kell nekem levinni már megint a szemetet, miért akkora baj, ha én is egyszer nem csinálom meg a házimat, miért nem ihatok fruktót este és egyáltalán miért kell nekem tízkor lefeküdni. Úgy öltöztem, ahogy öltöztettek. Arról álmodtam, hogy tanítónéni leszek.
Aztán tini lettem és levittem egyedül a szemetet, de még mindig nem értettem, minek parázik az anyukám, ha jön valaki hozzám s a szobámban minden szanaszét. Tanultam magamtól is, mert kiutat láttam a tudásban. Jól jött a kóla esténként, mert többet bírtam bulizni vagy olvasni. Szépen akartam öltözni, hogy szép legyek. Projektmenedzser akartam lenni és költő.
Később tanárnő lettem és a gyerekek szemében felnőtt. Paráztam ha vendégeim jöttek s a lakásban felfordulás. Esténként kóláztam, hogy minden munkám időben be tudjam fejezni. Megmosolyogtam a költő álmom és tisztában voltam vele, hogy informatika tanárnő vagyok s nem nyelvész, meg hogy a suliban nincs projektmenedzseri állás. Öltözködésemmel meg kellett felelnem adott normáknak de ezt a lehető leglázongóbb módon tettem.
Úgy sikerült, hogy programozói pályára léptem. Kiderült, hogy nem vagyok hülyébb, mint a sok éves átlag. Sokat utazom, a cuccaim többet vannak táskában és szárítókötélen, mint a szekrényben. A lakásban állandó a káosz és mindenki megérti, nem kell parázni, mégis néha megteszem. Öltözködésemmel csak azért felelek meg normáknak mert én így akarom és csak olyanoknak, amilyeneknek én akarok, mégis megfelelek. Jó dolognak tartom, hogy gyermekkoromban álmodoztam. Nem iszom este kólát, mert amúgy sem bírok aludni, pedig de jó lenne tízkor ágyba bújni. Nem akarok költő lenni. Közben rászolok a kistesóra:
- Tedd rá a kezed fiam a mosogatószivacsra, mert nem esik le a karikagyűrű az ujjadról.
- Szedd össze légyszi a szobád, mert az ott kész budi.
- ...
Ezek után hogyan merjem elítélni a felnőtteket? Felnőtt vagyok vagy csak olyasféle? Honnan tudjam, mit fogok helyesnek találni tíz év múlva? Csak remélhetem, hogy az álmok és a világmegváltó lendület lerombolása a helytelenített dolgok listáján marad.

---------------------------------

S még valami a felnőtté válásról, ami elég sokkoló ahoz, hogy még engem is leakasszon. Ha azt hinnéd testvérek olvasd el a cikket. Itt találtam rá.

Hold

Viharfelhőkbe öltözve jött, zajtalan léptekkel a sírkövek között. Sorra simogatta le a port külön-külön minden fűszálról. Kezet rázott a fákkal s azok meghatódva bólógattak. A kopjafák feszesen kihúzták maguk tiszteletére, cserébe a hoszú, megértő pillantásokért. Mindenkire kerített időt. Szemének ragyogása megcsillant a kaparászó futrinkák hátán. De hófehér arcára mély barázdákat ásott a magány, mosolyát senki nem ismerte. Így bolyongott nap, nap után, élőn és sáppadt arccal vágyakozva az éjek asszonya.

szivárvány

Betondnál találtam. Nem semmi :D

Your rainbow is strongly shaded red and green.

 

 

 

 

 

 

 

What is says about you: You are an intelligent person. You appreciate energetic people. Those around you admire your fresh outlook and vitality. You get bored easily and want friends who will keep up with you.

Find the colors of your rainbow at spacefem.com.

Érkeztem

Vissza. Haza. Ide.
Most lefekszem.

Este

Holnap megint a fehér sávok, cakkozott útszélek, szaggatott vonalak egymásutánja, de ma még itt. Főtt krumpli dinsztelt hagymával s a tegnapi húsmaradékkal, polgármeseri hivatal az ablakkeretben és Debussy. Külön hangulat. Fáradtsággal keveredő csend. Idegenül otthonos. Fura. Nem tudom megszokni mégis enyém (is). Edó és a konzerv töltöttkápposzta, konyak és kóla, görizés a parkban, Anne Rice kötethalmok nulla-egyben, inka naptár éjjel kettőkor ... morzsa az életemből. Vagy falat? Egy hosszú álom. Az idő mindent megszépít, kiszinez. A magány-fekete kékre, zöldre, lilára vált. De most már hazamehetnék.

Funeral of hope

I felt the despairing fire growing inside. I suppose it was just too dark to be unhappy, too dark to trust or to die. I mentally followed my own footprints round and round in the old circle, dreaming the old dream of life, watching the orient sparkle born and vanish in the car light. A whispering flow of a melody was coming to me from far away as a background to the breathtaking dance of the melted glitter above the ashes of hope.

A remény halála

Nem vagyok egy csendes lány. Sokat kerepelek. De most valahogy nem jött. Csak ültem mozdulatlan, mint aki alszik és néztem magam elé. A csendes melegből ki a nedves hidegbe. Apró szemű, vizes hó esett. Csend volt bennem és egyfajat béke. Talán a halott remény békéje. És akkor felkattant a hosszúfény. A vizenyős szemű szilánkok csillogásba öltöztek. Szikraerdő suhant a széllel, könnyen és vidáman. Csillagutasnak képzelhettem volna magam, ha nem lett volna kedvesebb a tündérszárny képe. Suhogó csillámokkal teleszórt lángú altatódalt dúdolt a remény sírja fölött.

Street painting

It has to be freaky to have a walk down there.

Nincs net

Kedves ere látógatók, szomorú hírt kell közölnöm. Éhínség és gazdasgi válság miatt net lezárva vagy két hetet. Írok majd ahonnan és amenyit bírok de valószínüleg kevesebbet.

VL.

Egyik jobb mint a másik

Miután a rendőrök úgy döntöttek békén hagynak hazarohantam egy szülinapra. Ma reggel vissza, úgy, hogy még munkába is elérjek. Telefonon egyeztetek tegnap a buszállomással, reggel kilenc negyvenkor van járat. Tökéletes. Kivonulok ma reggel felpakolva mint egy málhásszamár a testvéremmel kettesben egy nemlétező járathoz. Kérdőre vonom az információst, de szerinte ilyetnekem senki nem mondodott. Következő járat tizenkettőkor. Hazacókmókolunk. Dolgozom másfél órát majd visszacókmók. Ez a maxi körbejárja fél erdélyt, de négyre beérek. Este tízig meglesz a meló, feltéva ha nem durran el a kerekünk. De eldurrant. Emelő sehol. Fél órába kerülyt mire sikrült felpakolni az autót egy fatönkre. Onnan már gyorsanbban ment. Így is kerek egy óra veszteség.
Leszálltunk a főtér közelében, hogy hamarabb hazaérjünk, de egy táskát otthagytunk. Helló taxi és rohanás. Valahol a vonatállomás környékén mutatja a soför, hogy ott van elöttünk. Huh! Követtük a buszállomásig, remélve, hogy bemegy, hogy van ott is megállója. Szerencsére volt.
Mire hazaértem zúgott a fejem, csepegett az orrom, szédülés környékezett. Biztos vagyok benne, hogy nem fáztam meg sehol. Ezt összeszedtem valakitől.
Mostanra az orrom folyamatosan csorog, a fejem mint egy tök és a torkom sem kímél. Legszívesebben kihúznám ezt a napot a naptárból. Fél liter citromlé, másik fél liter tea és most már megyek kinyulok.

Izé nap

Szerencsésen átvészeltem még egy Bálint napot. Láttam Prince Charming-ot. Ezúttal nem egy 16 évessel unatkozott, hanem egy kábé vele egyidőssel szórakozott. Kellemesen meglepett. Jó volt látni a mosolyát. Mégiscsakvannak normális pasik.
Miért kell mindenki ezen a napon azt kívnja, hogy "Jó zórakozást a pasiddal!" egyszerűen az agyamra mentek. Na meg a rendőrök is. Nem elég, hogy felköltenek hajnali egy (PM) órakor, kérik a személyimet, belekötnek, hogy nem hasonlítok a képemre és értetnül néznek, hogy egyedul lakom. "De tényleg? Semmi férj? Barát?" Hát nem baxus, nem. Mi olyan nagy ügy ebben?
Na erről ennyit. Jó éjt!

Törés

Óriási lendülettel indul a mozdulat. Valahol ezredmásodpercekre feltőr a tűz. Elvakít. Mindent megmozgat. Reményt ad. Erőt. Hajt. Észrevétlen, emberi szemnek túl rövid az idő a törésig. Reménytelen ernyedtség. Minden lelassul, elhalványul. Visszahull.
Mi a kurva életnek kell mindennek ennyire kibaszott hétköznapinak lenni?

Bru babák

gyönyörű


és


ijesztő
...
megígéznek a szemeik
azt hiszem most már
órák óta nézem
ezt nem tudom leírni
ezt a mélységet
Tökéletes!

Esti mese

Köszönettel Tefnutnak :) és szép álmokat nektek is.

Nesze neked hazaút

A 15 perces autóút közel egy órásra nyúlt. Fegyveres bankablás a szomszédban kb tíz perccel mielött hazaindultam melóból. Egy kilóméteres körzetben mindent lezártak. A kis mellékutcák nem bírják meg a teherszállító forgalmat is. Kész őrület. Gondolom pont záróra elött léptek, hogy ne legyenek sokan bent. Fura. Ez az első ilyen az országban állítólag. És ez az egész nagy felhajtás kevesebb mint 8o.ooo euróért. Normálisak ezek? Már ha van elég vér a pucádba ilyesmihez legalább csinálj pénzt belőle. Ketten voltak, el is oszlik. Mi az ördögöt lehet ennyi pézből csinálni? Azon kívűl, hogy hagyni a rendőrséget fogjon el két hónap múlva, mikor elitták az egészet. Azt mondják tíz percet feküdt mindenki a földön, az óriási kirakaton keresztül látni lehetett. Ennyi idő kellett, hogy meglépjenek a pénzzel, mielött odakeveredjen a rendőrség. Ez sem semmi. És akkor azzal jönnek, hogy profik voltak. Kik? A rendőrők a késésükkel vagy a rablók, akiknek 1o kerek perc kellett a bulihoz? Na de legalább a kasszás néni tökös volt, azt mesélik, hogy elsőre nemet mondott a fegyverrel szemezve. Hát gondolom pamperszék csődöt jelentenének, ha mindenki ilyen lenne. Mától ő lesz a kedvenc szuperhősöm.

Álmatlan

Majdnem telehold és behavazott táj. Tökéletes festmény. A tömbházak fehéren verik vissza a fényt. Ezek is a nap sugarai. Elrejtik hétköznapi szürkeségük. Tisztává vedlenek. Leoltom a villanyt, gyertyát gyújtok. Konyakos kóla. Majdnem mosoly, teljes fájdalom. A boszorkányok órája. Lassult mosdulatokkal nyitom ki a dobozt. Kis vékony hengerek egymásutánja. Megnyugtató. Kihúzok egy szálat, gyertyalángnál gyújtom meg. Szertartásosan fujom a füstöt. Hozzám nőtt a mozdulat. Lassan. Ráérősen. Élvezettel. Az ég nagy szürke köd, erősen fakón a horizont körül. Hajnal is lehetne akár. Szórt fénnyel sejteti hollétét a hold. Mesés. Hátborzongató. Sűrű nyomorukkal fojtogatnak a betontömbök. Parányi ablakaik elsötétedtek már. Várlak s rettegek. Tudom, szívstoppot kapnék ha megjelennél. Fehérebben a hónál. Csak én lennék fehérebb nálad. Kizárom a hideget s szívembe a zokogást.
Utolsó mozdulatommal még fejemre húzom a kispárnát.

It didn't help

I feel myself as a kid who lost his childhood.

Belőni

Sosem igazán értettem, minek kell egyeseknek állndóan "belőni" alkohollal, kémiai vegyületekkel vagy bármi mással. Most, hogy legszivesebben mennék a hegyeknek valamivel elnézőbb vagyok. Lehet ha nem lennék gyáva megtenném. Nem tudom, hogy a belövést vagy a hegynek menést, de gondolom jól esne bármelyik. Akkor legyen még egy adag vanlíaillat és meleg fürdő. Ha sikeres volt megírom.

Bend down, bend down.
Excess is the only ease, so bend.
The sun is in the tree.
Put your mouth on mine.
Bend down beam & slash, for
Dread is dreamed-up-scenes of what comes after death.
Is being fled from what bends down in pain.
The elbow bends in the brain, lifts the cup.
The worst is yet to dream you up, so bend down the intrigue you dreamed.
Flee the hayneedle in the brain’s tree.
Excess allures by leaps.
Stars burn clean.
Oriole bitches and gleams.
Dread is the fear of being less forever.
So bend. Bend down and kiss what you see.
— “Excess Is Ease”, Stan Rice

Hull a hó

... már megint és hideg van. Visszjött a tél. A reggel még elolvadt a hó, most már megáll a tetőkön és a fákon. Kezd fehér lenni a kilátás. Nem lesz már soha nyááááááááár?

Dialogue

- God is pure energy. He scattered the matter into the emptiness. He made the rules of the Universe. He lifted the earth so this way it could rise from the water. He gave the impulse to substance to form organic material. How could science got so close and our faith so far from truth? It’s ludicrous. He is everywhere around, in every stone and lumber. We can feel and see Him.
- I guess this is how faith works. It’s hard to believe in something we already know. People can only believe in something fabulous. Myths proved by science became reality. They just can’t see the enchantment in the word energy. It became a worn-out thing. They can produce energy and it seems too natural. They just can’t see the difference.
- Maybe you’re right. The living energy is something they can’t even imagine since they didn’t measure its pulse yet. The only form of the energy they know has no soul. They see everything as in a mirror. For them the rules of physics created the energy and not the other way around. It’s hard to imagine, how they can live like this and without a purpose.
- They are searching for a meaning. They are trying to get information about our origins but they can’t accept the truth. It’s too simple. It’s only an old story for them. The search became the purpose.

Este

Halk dallamot hullámzik a hangszoró. Tenger habjairól a csillogást idézve suhan egy kéz a billentyük fölött. Majdnem látom, a zongorázót is, a tengert is. Meleg csend és vanilíaillat. Mindent betöltő magány.

Párbeszéd

- Ez bonyolult.
- Nem. Itt azt csinálsz, amit te akarsz, vagy mások azt csinálnak veled, amit ők akarnak. Ilyen egyszerű.
- De még kérdések vannak.
- Nézd, az igazi érzelmek nem kérdeznek, nem akarnak megfelelni és nem óhajtanak áldozatot bemutatni mert tudják a válaszokat, akaratlan is megfelelnek és úgy adnak mint önmaguknak. Minden mozdulatuk harmonikusan, egy ütemre indul és ütközések nélkül osztják meg a teret.
- Bár csak így lenne!
- Így van.

Menekülés

Ma megint megkérdezte valaki, mitől menekülök. Menekülök? Nem tudtam, habár meglehet. Mit válaszolhattam volna? Egyszer el kellene döntsem, hogy tényleg menekülök-e.

Miért fáj az elmúlás?

Szerep

Beszereztem egy vadászpuskát és elindultam fecskekeresőbe. Előzőleg megtanultam a szerepem is. Nem volt hosszú, csak egy mondat.
- Tavaszt vagy életet!
Csakhogy nem találtam fecskét. Azt mondták, hogy majd tavasszal. Akkor magyarázza meg nekem végre valaki, hogy most a fecske hozza a tavaszt vagy a tavasz a fecskét?

Egyes számú

... antidepreszáns: végre kinyitjuk az ablakokat s kiszellőztetünk.

PS. I love you

imdb link

I need my Irish man!!!!!

Nem kell meghaljon, nem is kell szeressen, csak írjon már pár levelet arról, hogy mi a francot akarok. Ha látjátok valahol adjátok át az üzenetem. Kösz!

...

Síma bőröd mint barack finom héja
Álmodó szemed ég fényes csillagja
Tested obeliszk szobor, finoman kidolgozva
Ágyékod forrósága mindent felemészt, mégis fegyvered a vakság
Nekünk adod forrongó, keserű dühöd. S az is csak hazugság.

2oo2