Azt mondják, gyerekkori szerelmeinket nehezen feledjük. Velem valami nincs rendben. Túl könnyen felejtek és mégis nehezen. Hamar elmúlik, sokáig kísért. Néha konyakozni hív. Néha jól vagyok és barátkozunk. Néha telehold van, olyankor kirántja alólam a talajt. De lehet csak a konyak teszi.
Szeretek mesélni, mert úgy érzem van mit. Éveken át pörgött az életem.
Pörögtünk együtt is, külön is. Megértettük egymást félmondatokból és félreértettük egymást egész elbeszélésekből. Meg is beszéltünk, talán túl sokat. Loptunk is, virágot, csókot, gyönyört és pillanatokat az Élettől el. Sok-sok ige: lógás, bulizás, ivás, kirándulás, kacagás, sírás, nevetés, emlékezés, megélés. Nem kötnek semmihez, senkihez és hozzá is. Ilyenkor érzem szabadságom gyönyörűségét, szárnyalását, örömét, könnyüségét, súlyát. Szerelmesek vagyunk. Ki-ki másba, egymásba, a nagyvilágba, álmainkba, önmagunkba. Én a homokot szeretem, ő a tengert, én a mezőt, ő a pipacsot, én a napnyugtát, ő a hajnalt. Ha megszólalhatna most, azt mondaná, nem is igaz, mert az épületekbe, a szélbe, a télbe, a kavargásba szerelmes, pedig tudja, hogy imádom az olvadt aszfalt illatát és a jeges sziklaszírt tapintását. Mégis félreérti majd ezt is, vagy még félreérteni sem meri.
Egy dolog biztos, mi már mindig csak konyakozunk. Én Kólával, ő tisztán. Ezt tudom megérti és meri.
7 comments:
hmmm, ez igen!
Akkor most lehet irigykedni, mert kinn-is-vagyok-benn-is-vagyok vagy, vagy veled sírni?
Nem kell sirni :) orvendeni kell a szep emlekeknek. Ami most jo, ami most rossz kesobb kellemes emlek is lehet, ha jol eljuk meg a csodat.
Oh, csoda, a héten már másodszor hallom ezt a szót. Szavat? (Hót? Havat? Tót? Tavat? Toth? Tothot!)
ma az utolso munkanapom harom het szabadsag elott allva, nem csoda, hogy sokat hasznalom a csoda szot. mar az is csoda, hogy kibirtam mostanig. statisztikat veroen sokszor hallottad most mar a csoda szot. keleti terapiak alapja, ha eleg sokszor hallod ugyanazt, a vegen elhiszed :)
Szia Vera Linn! Ezt a bejegyzést többször is elolvastam. Nagyon szép.
"...ha jól éljük meg a csodát"
írod, s én azokra a dolgokra gondolok, amik velem történtek mostanában - jó is, szép is, fájdalmas is, mégis mind egy csoda, s azon gondolkodom talán valamelyest hasonló cipőben járunk - no, nem a konkrét történéseket tekintve, hanem ahogy a dolgok hatnak ránk.
Az egész blogod kedvesen mesélős, és van benne valami áhítat (vagy csak én érzem?) az élet kicsi és nagy csodái iránt.
(Hogy áll a statisztika a csoda szóra?:))
szioka levena, orvendek, hogy egy hullamhosszon rezgunk.
ahitat ... orvendek, hogy erzed, eddig meg nem fogalmazodott igy meg bennem, de azt hiszem igy hivjak azt amit erzek legtobbszor. "Imadok elni ..." (Csinibaba OST)
ami a csodat illeti, azt hiszem en nagyon sokat hallottam gyerekkoromban ezt a szot es a keleti filozofia is igazat beszel :)
"... bátor szívvel semmitől sem félni..."
És így tovább. :) Imádom ezt a dalt, mégis milyen rég énekeltem! Most beteszem a lemezt, de jó, hogy eszembe juttattad! :)
Post a Comment