2008-07-02

Ki kell folynia ennek is valahol, itt épp jól lesz

Egetverő optimizmussal vártam a napsütéses, strandos hétvéget. Megjött! Bőrömön hullámzott a napfény, körbeölelt a hideg víz, fehérre szárított a só illata, magamba szívtam az eget, túrtam a homokot és semmiségekről beszélgettem. Valami mégis hiányzott. Most úgy hiszem, gondolom, sejtem ... Pedig este kimentünk az ünnpségre is. Ott is jól telt.
Akkor éjjel, mikor bementem a nagyszobába, arra várva, a többieket az asztal körül, tévé elött találom, nem lepett meg, hogy egy fekete hajú lány ült az ágy sarkán. Gyönyörű volt. Várt rám, láttam abból, ahogy fetekintett. Eszembe jútott, ezt csak álmodom, nőkkel nem jó álmodni, bizalmatlanul néztem vissza rá. A térdeit felhúzta, szembe ülhetett az ablakkal, de az ágyfára támaszkodva felém fordult, még mielött bejöttem. Éreztem, hogy melléfogtam. Kellemesen vörösesek voltak a színek körülötte.
- Ha nem lettem volna bizalmatlan, elmondtad volna, ugy-e? - kérdeztem.
- Igen.
Nem mozdultak az ajkai, de hallottam a választ és meg kellett ébrednem. Nem kérdezhettem többet.
Azt mondják nem láthajuk álmainkban csak azoknak az arcát, akiket ismerünk. Ezt a lányt nem ismerem. Mégis láttam piros ajkait, kellemesen világos bőrét, pösze orrát, hosszú fekete szempilláit, sötét szemét, kékesen fekete egyenes haját. Simasága mégis ismerős volt valahonnan, egy nagyon régi időből.
Érdekes, hogy alíg egy hét leforgása alatt már másodszor látok álmomban egy ismeretlen arcot. Eddig nem emlékszem hasonlóra. Pár nappal ezelött egy szőke, kék szemű fiút láttam. Mosolygott rám göndör fürtjei között. Akkor megébredtem még mielött megszólalhattam volna, mielött megnézhettem volna teljesen. Csak az arcát engedte látni.
Nem tudom mi köze ennek a hétvégi strandoláshoz, csak tudom, hogy van.
Később megtudtam, hogy nem felelek meg. Az ex szép volt, főzött, mosott, takarított. Ránézésre az utóbbi három pontnak nem felelek meg. Láttam fényképeket. Saját véleményem szerint az elsőnek nem. Kicsit furának találtam a kritériumokat. Én a napsütést szerettem volna megosztani, a víz kékjét, a csillagokat a hullámokon és a sószemcséket a bőrömön.

4 comments:

Betond said...

lesz még így se, örülj, hogy van tenger, van nap, hogy van

Vera Linn said...

LOL, kosz a biztatast!

Erika, aka Maci said...

ha nem tarsat keres, hanem bejaronot, nem erdemes erte sirni...

Vera Linn said...

mna, ez is egy osigazsag