Kedves Bekukucska,
most érkeztem haza. Az első félidő lejárt. Három nap pihenés és jöhet a második. Volt napsütés, jegelni kellett volna utána a fenekem, volt hullámlovaglás felfújhatós matracon, melyet becsületes izomláz követett. A második kör a hegymászás után jelentkezett. A kettő között bekukkantottunk a bulgáriai Arany Homokra.
Mosolyog az arcom ahogy visszagondolok: sok-sok sós víz, forróságtól rezgő levegő, ütközős autók, életem első lovaglása, bambán néző bulgárok miközben angolul galagyolok, felcsillanó szemek a varázsszóra (Golden Sands és már mutatják is az irányt), kitörött sarok, tágra nyílt szemű bámészkodók (akik hol az autót nézik, hol a rendszámtáblát és nem értik, hogyan mertünk ezzel ilyen messziről eljönni, mert nem tudják, ez mekkora buli), eső a hegyen (amely bugyiig mosott), gulyásfőzés, szerelem (az sem számított, hogy nem tudok főzni) és megint szerelem. Nagyon röviden ennyi, de ez csak a tartalomjegyzék. Kiváncsian várom milyen lesz a második félidő.
Sok boldog nyarat neked is.
2 comments:
jaj te, nem eleg, hogy igy vigyorogsz, meg hazudozol is itt ossze-vissza. sze jol tudom, hogy tudsz fozni. s raadasul meg ez a szerelem is :)))) ugy latszik, csak szabadulj ki otthonrol, rakhatja a vizesborogatast fejire/seggire/(mellire) az osszes Kupedo :)))
LOL ... na aze nem egeszen ugy van ;)
Post a Comment