Csonti

Mikor Borzi hozzám költözött barna lerakódás volt a tépőfogain. A kutyadoki szerint kölyök korábban lehetett valamilyen lázas megbetegedése. Azt mondta, hogy csontot kell adni a kutyusnak, az tisztítja a fogait. Lehetőleg marha lábszár-csontot nyersen és semmiképpen ne csirkét.
Öltözés és irány a húsos. Győztesen hoztam neki egy jó nagy csontot. Borzi pedig úgy szökött neki, mintha egyben akarná lenyelni. Mikor rájött, hogy ez mégsem fog sikerülni olyan elszántan próbálta szétrágni, hogy bevérzett a foga. Megijedtem és elvettem tőle. A következő két hétben nem mertem csontot adni.
Abban az időben a szárazkaját sem rágta meg. Egyben nyelt le mindent pillanatok alatt.
Pár hét múlva, mikor láttam, hogy a szárazkaját megrágja megint elővettem a csontkérdést. Még egy sor dokumentálódás után kissebb darab csontokat adtam neki megfőve. Megrágta azt is, már nem egyben akarta eltüntetni.
Szakvélemény kikérése után kicsit okosabb lettem. A csont fővéssel elveszti rugalmasságát, mert a kálcium molekulák közelebb kerülnek egymáshoz, ha jól értettem. Nyers csontot egészségesebb adni a kutyának. A természetben is azt esznek a ragadozók, senki nem főzi meg nekik. Nem baj ha a kutyus foga bevérzik. Ez olyan megtörténik dolog és kutya baja nem lesz tőle. Ma már Borzi egy boldog csonttulajdonos. Megrágja a nyers csontot is. Majdnem naponta kap egyet. Két hét alatt a lerakódásból alíg maradt már egy foltocska és szép fehér fogai lettek.