Re

Visszaértem Kolozsvárra. Azt hittem megjött a nyár s megkezdődött a körfutam, de csak az utóbbi tünik valósnak. Hideg van. Egyre gyakrabban emlegetjük az angliai nyarat, amely tavaly egy szombat délutánra esett. De értékeljük legalább az apró örömöket. Voltam Marosvásárhelyen az állatkertben, végre van két lépéssel több hely a medvéknek, habár valamilyen érthetetlen oknál fogva egy kölök macit a régi lyukban tartanak most is. Majdnem elsírtam magam tőle. És végre láttam Kangáékat. Igaz, majdnem fél órát ücsörögtünk a padon, hogy némi ugrálást lássunk. Nem gondoltam, hogy ennyire lusta népség. Végül az eső se mosott el, csak szétfagytunk. Ja, majdnem elfelejtettem, hogy láttuk hogyan vedlik egy kígyó. Azt is bambultuk egy sort. Addig bujkált a kövek között, amíg be nem akasztotta a régi bőrt és elkezdett kibújni belőle. Egy élmény volt a látvány, nem tudom itt csak úgy leírni. Fotózni pedig nem volt mivel. Ha nem utálnám ennyire az állatkert gondolatát, gyakrabban járnék. Most meg ideje aludnom, pedig még megígértem egy-két dolgot mára, de elmarad holnapra. A fáradtság nem egy gyenge ellenfél, most már biztosan ő győz. Jóéjt.