Hogyan főzzünk sötét konyhában?

Avagy extrém túlélési tankönyv 132-ik oldal.
A hagymát apróra vágjuk a szobában levő íróasztalon, miután a sötét konyhában megpucoltuk anélkül, hogy széttrancsirozzuk önmagunk. Ehez született túlélési ösztön szükségeltetik. A tűzre tesszük az edényt gőzőmsincs mennyi olajjal, beleborítjuk a felvagdalt hagymát. Ha mellémegy nem gond, úgysem lehet látni.
Ötpercenként kirohangálunk a forró edénnyel a szobába s megnézzük, hogy üveges-e már a hagyma. Közben az íróasztalra kikészítjük a borsókonzervet meg a fűszereket. Mikor a szobába hurcolt forró edényben levő hagymáról eldöntöttük, hogy ez már megfelel, többet nem sétafikálunk vele, akkor előrelátóan beleborítunk lehető legtöbb fűszert, hogy ha odaég se legyen nagyon rossz íze (remélhetőleg elnyomják a a fent említett fűszerek).
Összekavarjuk az eddig kapott alapanyagot, gyorsan-gyorsan, mert már süt az edény. Beleöntjük a paradicsomlevet, majd sűrű fucking-élet közben visszarohanunk a forró edénnyel es a ki nem bontott borsókonzervvel a konyhába, mert egyrészt az edény már nagyon süt, másrészt a borsókonzervet egykézzel kicsit nehéz kibontani.
Sötétben de immár két kézzel kibontjuk a konzervet és a tűzhelyre helyezett edénybe öntjük a tartalmát (mindenestől). Ami mellé ömlik újból nem számít, mert nem látszik. Az edény tartalmát összekeverjük s a tüzön hagyjuk, amíg blogbejegyzést írunk. Mire a bejegyzés végére érünk az edény tartalma remélhetőleg ehetővé válik.
S ha nem úgyis mindegy, mert ilyen éhesen nyersen is megettem volna az összetevőket.
FIGYELEM! Másnap, napvilágnál, a konyhába való belépés elött gyengébb idegzetűeknek megrázkódatásokra felkészítő jóga gyakorlatokat ajánlunk.
JÓ ÉTVÁGYAT!