Neked

Pár évvel ezelött az ízes magyar nyelvről írtam, ahogy itt beszélitek. Arról, ahogy emlékeimben élsz, tele életkedvvel, humorral.
Soha nem írtam a félelmeimről. Az állandó kényszerérzetről, hogy neked meg kell felelnem és a félelemről, hogy nem leszek képes. Az egyéniségedről, mely sziklaként állt a megpróbáltatások között s melyen féltem összezúzom magam. Az álmaid tüzéről, s hogy féltem, forrósága megperzsel. A sodrásról, mellyel haladtál céljaid felé, én meg képtelen voltam tartani a lépést.
S legfőképp az elveidtől, melyek célegyenes mutatták az irányt. Legnagyobb félelmemről, hogy egyikhez sem vagyok elég erős és minden igyekezetem ellenére, nem tudok megfelelni Neked.
S ma ... ma mit írhatnék még?