Helló

Kicsit elhanyagoltam a blogom, meg titeket. Elég nagyot döntöttem legutóbb és ennek meglett a következménye. Igaz még csak (in)formálisan tudom. A bőrömön csak pár hét, hónap múlva fogom érezni. Egyelőre remélem, hogy nem járok úgy, mint a szarka, akinek nem bírta a farka. A többi a jövő zenéje.
Azt mondják, ha magadra vállalsz egy nagy terhet, jó dolog, ha találsz még néhány embert hasonló cipőben és pár havonta egyszer összeültök megbeszélni, ki hogyan oldotta meg a felmerülő problémákat, egyáltalán milyen problémák merültek fel. Hát hűha, de jó lenne megtalálni most azt a pár embert.
A jó oldala az egésznek, hogy mindenki bátorít és most LÁTOM, hogy mennyien kiállnak mellettem. Most ÉRZEM, hogy dejó nekem. Sokan egyedül kerülnek a mélyvízbe és nincs kinek elpanaszolni, nincs akitöl erőt kapni a hogyantovábbhoz. Ezért szeretném megköszönni mindenkinek, aki bátorított, hogy ilyen jók hozzám.

Áldott húsvéti ünnepeket minden kedves errejárónak és erre nem járónak is.
Feltámadott, mint mondotta!