A hétvége

- Annyi meleg sem árad belőled, mint ebből a kályhából!
- Asszony!!! Hiszen abban a kályhában már órák óta lobog a tűz!

Persze ez nem volt így. Nagyon hideg volt, egyszer raktak tüzet naponta, ha leégett csak a szél fütyült (kör)be. Nem értettem, és most sem, mi az élvezet süvítő szélben, nyakig érő hóban túrázni. És mindezt az a saját jóvoltukból, akaratukból vagy miből tették. Azt állította, megváltozik az emberek értékrendje, ha ezt kipróbálják, megváltozik a problémamegoldó képességük és a hozzáállásuk vészhelyzetekben. Például megtanulják értékelni a melegvizet és a fürdőkádat, amit legtöbben természetesnek vesznek. Ez utóbbiban látok némi rációt. Mindig is értékeltem, mert éltem úgy is, hogy nem volt, de ma még jobban megbecsültem. Pedig a derékig érő havat kihagytam. Szeretem a hegyeket ... NYÁRON. Télen is szépek ... MESSZIRŐL. Na jó, töredelmesen bevallom, nem vol rossz egy cseppet sem, mert megmelegített és vigyázott rám. Ilyen körülmények között csattoghat a tél, tombolhat a vihar. De minden szép egyszer lejár. Egyszer volt a mai nap is. Aztán remélem, hogy a holnap is csak egyszer lesz ... és így telik el az élet.