... már megint valaminek. És fáj, már megint valami. És már megint úgy érzem, menekülnöm kellene. De megpróbálom, még próbálok maradni. Kurva nehéz tud lenni. Közben nem értem, miért neveznek harcosnak. Egyszerüen feladtam. Semmi harc, csak lemondás.
Mint mindig.
6 comments:
Azt mondják az okosok, amikor egy ajtó bezárul egy másik mindig kinyílik.
WhiteRocks
Ez az Anonymus nevezetű már megelőzött okosságban, mert ezt akartam én is mondani.
:) igen, valószínű igazatok van
De azért munkahelyen beszélgetni még lehet? Akkor nincs is nagy vész...
Hééé yaa. Ennél szarabb helyzetben mint én most vagyok, nem szeretnék már lenni. Mert ez most nem belülről ered hanem a külső körülményekből. Nagyon megismerkednék veled. Kár hogy ilyen messze vagyunk egymástól. Mind ismeretségben mind fizikailag. Jó lenne látni az arcod. Beszélgetni. Meghallgatni mit látsz. Elmondani én mit látok. Aztán összevetni. Beszélni beszélni beszélni. Nem is tudok kimozdulni egyenlőre. Sajna. Ahh nem is fajdítom tovabb a szivedet-szivemet. Az ajánlatom még mindig áll: Ha erre jársz londonyban szakíts rám egy pár órát lécci.
Sounds
Lehet betond, a világvége még messze van.
Sounds :) feltétlen meglátogatlak, ha arra jövök. Mi bánt? Mi a gond? Az emailom tudod, nem? Miért nem írsz oda?
Post a Comment