Csend

Ma egész nap meg sem szólaltam. Nekem sem jön, hogy elhigyjem. Egyetlen szót, egyetlen hangot sem ejtettem ki.

Nehéz nap

.. volt a mai. Sokkal nagyobb kulturális külömbségek vannak az itteni és a hazai emberek között, mint amire vártam. Árulkodósnak titulált valaki a nap végén. Biztos mondhattam valamit valahol, amit nem kellett volna, de nem akarattal tettem. Semmi okom nem volt zargatni senkit, legkevésbé azt, akivel megtettem. Még nem tudom, hogy mászok ki ebből a csávából. Már csak azért is, mert komolyan bánt az eset. Ez az ember volt a legkedvesebb hozzám mióta itt vagyok. Miért kell nekem mindig mindent már a legelején elrontani? Meg aztán ilyenkor előjönnek a megfutamodási tüneteim: vágyódom haza, nincs kedvem melóba menni ... Persze uralkodom magamon, de ... attól még kurva szar. Ti hogy csináljátok, mikor nem átléptek a dolgokon, csak úgy, anélkül, hogy szívre vennétek? Jól fogna néhány jótanács.

Itt meg kérésre néhány fotó a vakációmból:

itt laktunk


ilyen autókat láttunk


itt fürödtünk


itt pihentem


a ruha amit a testvérem varrt nekem

Hazajöttem

A vakációnak vége. Holnaptól meló. Nem egy szívderítő gondolat. Nem tudok beletörődni. Ez csak természetes. Az egy hét nagyon jól telt, tehát hamar is. Gyönyörű idő volt. Egyik nap borongós volt picit, de éppen mikor múzeumlátogatást terveztünk be, tehát cseppet sem zavart. Külömben végig ragyogóan sütött a nap. A tenger meleg volt és a csomó megnéznivaló közül alíg bírtam eldönteni mi az amire inkább el szeretnék érni. Mindenképp élménydúsan tértem haza s most nem igazán ég a holnapi munkanapra gondolni, de valamiért az agytekervényeim folyton akörül csavarognak. Pedig ha behunyom a szemem még mindig látom magam elött a tengert, a köveken csobbanó hullámokat, a millió színű kéket és a sok sok szépet. Nem hiába nevelt annyi művészt a környék.

Foltatás

Kicsit hosszú volt a tegnap, így megcsúszott a holnap, amit tegnapelőtt ígértem.
Most már a szabadságolás foglalkoztat, holnap indulunk, egy hét tengerpart, remélhetőleg sok napsütéssel. Alíg váááárom ;)

Békőtöztem

Tegnap éjjel érkeztünk. Ma volt első nap a melóban itt. Azzal kezdtem, hogy kicsit eltévedtem. Nem erősen. DE most már tudom, hogy M a megálló jelölése, nem Metró. Ha sárga az villamos és nem a metró, ami itt Pesten időnként a föld felett is közlekedik. És végül nem minden ami hármas, az hármas metró. Erről ennyit.
Vannak virágok a lakásban. Ez nagyon szép, szeretem, csak félek, amíg én lakom itt, kihalnak. Ezentúl van rémesen sok szúnyog, máris összezabáltak miközben itt írogatok és van egy erőgép, amit soha nem fogok használni. Már csak azért sem, mert elhoztam a görkorcsolyámat és ahogy nézem tűrhető az aszfalt a járdán.
Akkora fürdőkád van, hogy hárman is elférnének benne, az ágy hasolnóan. A szoba narancssárga és imádom.
Csak ne lenne ennyire kurva messze a melótól és ne kellene állandóan cipelnem a leptopot melóba, mert hiába minden, mégiscsak más userem lesz itt. Nem számít, hogy ugyanaz a corporation, ugysincs semmi rational benne.
Folt köv, holnap.

Gondolatok a kajáról

Ma virtuálé bekukkantottam Edóhoz, aki betársult egy konyhaművész blogba. (Itt megtekinthető.) Akkor jútott eszembe hogy lesz külhonba a kajálással? Mármint hogy kérem azt amire szükségem van? Hogy lesz a murok (répa), a laska (tészta) meg a többiek, amiknek csak egyik magyarul tudom a nevét? Még igaza lesz betondnak, hogy nyelvet tanulni megyek.

Egyes runda

A költözés első köre megtörtént. Köszönettel kollegáimnak és főnökömnek nagyon rövid idő alatt. Két nap pakolás és pár óra hurcolkodás és meglett. Szuper csapatmunka volt. Mintha nem is lett volna olyan kényelmetlen és idegesítő így. Most következik pár hónap dobozlakó életmód, amikor minden amire szükségem van ott van, ahol én nem vagyok, de túlélem.

Dilemma II. felvonás

Megszületett a döntés. Költözöm. Országot váltok pár hónapra és tanulok. A folytatásra én is kíváncsi vagyok.

Változó idők

Régen, ha az ember bement egy helyiségbe, illedelmesen levette kalapját.
Most, az ember gyermeke bemegy egy helyiségbe és ha illedelmes kihúzza füléből a fülhallgatót.

Hanem

Most már nem csak fáradt vagyok, hanem elfáradtam.