2008-09-07

Vettem

Először is rá magam, hogy elinduljak már cipőt vásárolni. Három hete készülök. A sokadik adidászos labfövés után ideje volt, ugyanis a régi felcipőim sorra beadták a derekukat. Na lett is cipekedés a cipővádárlásból. Vettem fogkrémet, töltöttkáposzta konzervet, kólát, narancsot, joghurtot, kávét, meg minden egyebet, cipő szinte nem lett. De most eltérően szokásomtól, végülis odakerült a szinte és hazajött egy magassarkú. Megmenekültem. 

2008-09-05

Felvonó

Volt egyszer hol nám volt, az óperenciás zajon túl, a betonrengetegen is túl és még annál is tojébb, volt egyszer egy felvonó. Volt abban a felvonóban egy törött tűkör. Sokat kesergett a törött sarka miatt, mígnem egy szép napon fogta magát és leköltözött a falról. Került akkor a felvonó szemközti préseltlemezére egy vadi új tűkör. Csakhogy alíg pár nap telt el, máris eltünt. Néhány hét után egy újabb tűkör költözött a felvonóba, egy felirattal egyetemben. Ezen felirat felhívta az utasok figyelmét, hogy legyenek szívesek ne lopkodjanak. Sokáig nagy boldogságban bitorolták a zakatoló alkalmatosságot, mígnem egy szép nap a felirat valamiért, ma is titok miért, kiköltözött. Az is titok, hogy hova és kinek a segítségével. Nagy búnak eresztette fejét az újabb tűkör, de búja nem sokáig tartott. Gondolom a felirat keresésére indult, mert megint csak árválkodó ragasztócsíkok diszítik a szemközti falat.

PS. ezért külön köszönet balettkának

Minket most bezártak ide, mert mások vagyunk
Mint azok, akik ide bezártak
Őrület, őrület, de van benne rendszer
És mi majd jók leszünk egymásnak
Mi most ne törődjünk semmivel
Csak hagyjuk, hogy a nevünket üvöltsék
Gyere, bújj el velem a lépcső alá
Na látod, egyforma köztünk a különbség

Ez az őrület legjobb éjszakája
A doktorok most nem érnek rá
Ők is a nővérekkel még utoljára
Te is gyere velem a lépcső alá

Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!

Kilincs, az nincs, de minek is lenne
Ha egyszer gumiból vannak a falak?
Amekkorát akarunk akkora a cella
És minden, ami nem kell kívül marad

Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!

Elélvezzük egymást az utolsó cseppig
Bele is halnánk, ha most abba kéne hagyni
A megsemmisülésig csimpaszkodj rajtam
Reménytelen eset vagyunk, nekünk már csak annyi

De ki is akarna kigyógyulni ebből?
Ez egy egészséges betegség
Én csak tőled vagyok őrült, és minek ahhoz gyógyszer
Hogy a betegek egymást szeressék?

Holnap gyógyultan kell távoznom tőled
De biztos, hogy benyomok egy kirakatot megint
És bedobok rajta még egy kidobóembert
Hogy hozzanak vissza hozzád, szokás szerint

Izgulj, vagy ne izgulj, én vissza fogok jönni hozzád
Szeretek veled a lépcső alá bújva
Hozok majd ezt-azt, ami tilos itt bent
És te mesélhetsz nekem az anyukádról újra

Amíg te dugsz, nem
Kell a Seduxen
De hogyha nem jössz,
Beveszek hármat
És hogyha rossz leszel hozzám,

Még harmincat hozzá
És akkor másmilyen
Gyönyörök várnak
De amíg te dugsz engem
Én benned bízok,
Nem a Seduxen-ben...

...én teljesen meg vagyok őrülve érted
Nem mehet ez így tovább
Beiratkozok Hozzád, de előbb még
Megint felgyújtom az iskolát
Nekem megvan rajtad az a bizonyos plusz
De azért nem vetem meg a szívedet sem
Csak ezt nem mesélem el az anyukámnak
Mert tartok tőle, hogy kinevetne
Neki a mindene nem ám a beatzene
Csak a Seduxen meg a Valeriána
Szerintem könnyebb lenne az élete
Ha őhozzá is valaki járna

Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!

Már vissza is jöttem, ahogy előre mondtam
Egy átgarázdálkodott éj után
Úgy tűnik, itt bent minden a régi
Csak a szalonban tört ki a klubdélután

Megnyugtató veled benyugtatózva
Egy táncmulattságban, ahol senki se lát
Elvegyülni és feloldódni
Míg dübörögnek a pszichopaták
A paták!
A pszichopaták! A paták! A paták!
A pszichopaták! A paták! A paták!

Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!

Társam a semmiben, kétfelebarátom
Veled még a szex is szexis
Nem könnyű bejutni egy zárt osztályra
De én veled leszek, akármi lesz is:
Apokalipszis itt és most!

Sziámi : Apokalipszis itt és most

PS2: Hol lehet letölteni? Nem tudja valaki veletlenul? Meg a "
Világegyetemista"-t is. Meg a többit is :D

2008-09-04

A boldogság titka

Nem, nem, messziről sem akarom állítani, hogy tudom a varázsreceptet. Pedig nagy reménnyel fogtál neki olvasni, mikor megláttad a címet, ugy-e? Na de legalább ismerem egyik összetevőjét. Sőt, el is árulom: egy kiadós alvás. A mellékhatásait is ismerem, eme ingrediensnek. Telefonálni kell, a főnöknek, hogy elaludtál. De csak abban az esetben, ha nem a főnök hív, hogy "Mi van veled? Elaludtál?". Ebben az esetben a mellékhatás, hogy félkomásan fel kell venni a telefont és belle kell dünnyögni "Izééé! Baxa meg. Elaludtam.". Mindenképp bulis napkezdés. De hatásos. Kivételesen ha a vonal tulsó végén épp nyugalom van és megértés: "Főzz egy kávét, gyújtsál rá és bippelj meg ha kész. Visszahívlak." Nahát! Kurvajó! Pedig megettem az idegeit a hét elején. Mégiscsak jó a munkahelyem.

2008-09-03

Apróhírdetés vagy mi

Gondolkoztam, hogy minek kell annyit nyafogni, verni magam a földhöz. Akkor már inkább valami értelmeset csinálni, például berugni. Vagy inkább ki, a hámból, a régi pasit, az új munkaadót. A bibi ott van, hogy nincs új munkaadóm. Sem régi pasim. Akkor marad a hám. Lókötő. Ezennel közhírré tétetik, keresek pár lókötőt a hét végére, kirugni a hámból jeligére.

Még jó, hogy

... vannak emberek, akik épp boldogak és ezt le is írják. Olyan vigasztaló kellemes szövegeket, jó hangulatokat olvasni, ha az ember ramaty állapotban van. betondnak gratula, csereboginak hajrá, igenbizat már az irodában helyben megirigyeltem, dada szinte szó nélkül hagyott és Edó mindig külön öröm. Köcce :) mára összesikeredett az első mosoly.

Menekülés

Napok óta nem lehet hozzámszólni. Az, hogy ingerlékeny vagyok, gyenge kifejezés. Kiabálok, csapkodnék is, adjatok egy boxzsákot. Úgy érzem magam, mint kisgyerek, aki nem aludhat többet a plüssmacijával. Hogy mitől van ez az állopt? Nem tudom. Nem merem tudni. Akarok-e beszélni róla? Nem. Magammal nem merek. Emberek közé mennék. Vagy inkább bezárkóznék egy üres szobába, behúznám a zsalugátereket is. Ébren csikorgatnám a fogaim, mint mások álmukban. Nehezen alszom el, ha sikerül teljes önkívület. Nem emlékszem mit álmodtam, fáradtabban kelek, mint ahogy lefeküdtem. Nem forgolódom, még csak meg sem, az elalvás poziciója az ébredédsé is. Futnék a hegyeknek. Már megint menekülök. Tudom, hogy ez a költözés csak egy újabb menekülés. Remény nélküli, mint a többi is. Meddig még, miért és mitől?

2008-09-02

Kör

Egy gondolat, a gerincvelőtől az agytekervényekig hosszan. Olyan, mintha valaki nagyon hadonászva mesélne a kör közepén és véletlenül pofonvág. Csak éppen nem hallatszik kintről a csattanás. Minden kis neuron belülről viszhangzik. Néha egy mondat elég. A regélő nem is tudja, még csak nem is sejtheti, hogy felfordított valahol egy világot, megnyitott egy zsilipet és hagyta, hogy elöntsön mindent az emlékezés. Most megharagszom. Magamra, amiért hagyom, hogy megrohanjon a múlt. Erősebbnek kellene lennem. Ennél sokkal. Kemény csatákat megnyertem, miért tud egyetlen ártatlan mondat legyűrni? Szégyellem magam és beállok a fal mögé. Megmerevednek az izmaim, a vonások az arcomon elárulják, hogy valami történt, ne közelíts, itt sem vagyok. Hanem egydül. Messze. Hiába a sötétség, minden ott csüng felettünk a levegőben. A kör összébb szorul üresen maradt helyem nyomán. Én kívül maradok.

Csend van

Múlt héten minden reggel éktelen zajra ébredtem, a szemközti oldalon bontottak egy épületet. Nem lehetett hallani a madarakat. Gondoltam elűzték. Ma először csend van. Nem dübörögnek már a bontók, az építkezők sem még és a madarak s csivitelnek. Szomorúan veszem tudomásul, hogy nem a hangos munka riasztotta el őket. Vége a nyárnak, az ősz kukucskál a fák közül.
A madarak elvándoroltak és én is nemsokára. Ez megnyugtat.

2008-09-01

Nem olvastam

Kevesebb, mint egy hónap telt el, mióta nem olvastam és máris sokkal sutábban bánok a szavakkal. Azt hiszem valami baj van a fejemmel.

Mi lenne lenne ha ... ?

Gyógyszertárban kitett, elveszett személyi igazolvány, igazából száz méterrel odébb hullatta el a tulajdonos a járdán. Mi lenne ha inkább megkeresnék a telefonkönyvben a számát és szólnának hol keresse? Mi lenne ha ott hagyták volna a földön ahova kiesett? Nagyobb a valószínüsége, hogy ott a járdán még egyszer végigmegy, mint az, hogy pont ebbe a gyógyszertárba fog bejönni vásárolni a sok közül, ha épp semmi baja, akkor is.
Cigizőben felejtett telefon, az épületben három multi cég munkatársai, a hölgy elveszi, hogy ha keresné valaki tudja visszaadni. Mi lenne ha felhívná azt a számot, ami Anyu, Picim, Kedvesem vagy egyéb hasonló név alatt van elmentve? Vajon az illető nem tudná, hogyan lehet elérni a tulajdonost? Mi lenne ha mindenki ott hagyná a padon? Még reggel van, biztos még fog kijönni cigizni, biztos ide, máshova nem nagyon van hova.
Kulcsok ... ezt már inkább nem is folytatom.
Mi lenne, ha mindent ott hagynánk, ahol találtuk, ha nem a miénk?